Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

datok egyszerűbb formáinak már teljes fogékonysággal uraivá lettek: akkor — de addig nem — fokozott eljárás mellett, a nehezebb és szövevényesebb formák ismeretére kell vezetni a tanulót. h) Semmit sem kell szabályokból tanulni, a mit gyakorlatilag közvetlenül azonnal nem illusztrálhatsz; vagy inkább a szabályokat — melyeknek száma lehetőleg kevés és alakja lehetőleg tömör legyen — a fül és a nyelv gyakorlatából kell levezetni. i) A különböző nemű rendhagyóságokat legjobban gyakorlatból lehet megtanulni, a mint egyenként előfordulnak ; de némely anomáliák, például néhány rendhagyó ige hajtogatásában, oly gyakran előfordulnak a nyelvben és olyannyira szükségesek a haladhatáshoz, hogy legjobb azokat lehetőleg mielőbb könyv nélkül betanulni. Jő példa erre a csaknem minden nyelvben rendhagyólag ragozott lenni ige. k) Olvasson a tanuló először valami könnyű elbeszélést, vagy — a mi még jobb — valami ismerős párbeszédet, mint például a görögben Xenophon Anabasisát és Emlékiratait, Cebetis Tabuláját és Lucián Párbeszédeit ; de soha odáig ne menjen, a mire általában véve oly sok eset van, hogy az olvasás helyettesítse nála a gondolkozást és a beszélést. Ezen irányzatot ellensúlyozandó, legjobban teszi a tanuló, ha a természettanból vagy valamely érdekes esemény leírásaiból vesz föl tárgyakat, és — az anyanyelv közbejövetele nélkül — azoknak részeit fenbangon és egyszerű mondatokban lelkében leírja. I) Minden olvasási és leírási gyakorlatot újra és újra, és újra ismételni kell. Egyetlen olyan könyvet sem kell csak egyszer olvasni át, mely a nyelvtanulás kezdetén alkalmasnak mutatkozott. m) Ha csak lehetséges, olvasmányod mindig egyezzék meg értelmi ízléseddel. Ha könyvednek a tárgya érdekel : előhaladásod kettős lesz. Ha ismered előre a tárgyat, melyről olvassz: ez mérhetetlen segítségedre fog lenni. Ezért az olyan keresztyéneknél, kik ismerik és tudják a bibliát, ennek fordítása mindig egyik legjobb segítség valamely idegen nyelv elsajátítására. n) Mikor olvassz, jegyezd meg pontosan az illető idegen nyelv és az anyanyelved sajátságai közötti különbségeket, húzd alá ezeket jól láthatólag pennával vagy irónnal, s az ilyen nyelvsajátságokat tartalmazó mondatokat lefordítván anyanyelvedre, pár nap múlva fordítsd vissza az illető idegen nyelvre azt, a mi előtted áll. o) Észleleteidnek módszerbe öntése, és — ha szükséges — helyreigazítása czéljából fordulj valamely rendszeres nyelvtanhoz mindaddig, míg azt hasznosnak találod. De a nyelvtan tanulmányozása, a mennyire csak lehet, ne előzze meg, hanem kövesse a nyelv gyakorlati tanulását. p) Ne elégedjél meg a gyakorlatnak ama pusztán módszeres általánosításával, melyre sok nyelvtanban találsz, hanem igyekezzél mindig föltalálni a szabálynak az elvét, tartozzék ez akár az egyetemes, akár valamely saját nyelvtanra. q) Tanulmányozzad a nyelv elméletét, az azon való beszéd organizmusát, és azt, a mit összehasonlító nyelvészetnek vagy glossologiának neveznek. Az ily módon előtted föltáruló elvek arra fognak képesíteni, hogy okoskodó értelemmel folytass egy olyan tanulmányt, mely különben igen nagy mértékben nehéz gyakorlat, vagy az emlékezőtehetség önkényes jellemű fárasztása volna. r) Mindezek mellett is a gyakorlat a fődolog; a nyelvvel szükséges első sorban ismeretségbe jönni, és ez egyedül a folytonos olvasás és a folytonos társalgás által érhető el. Ha nincs senki körülötted, a kivel beszélj: beszélj, szavalj önmagadnak, mert a fület és a nyelvet folyton gyakorolni kell, nem levén elég pusztán a szemnek és az értelemnek gyakorlása. Olvasás közben nem kell csak a kiválóbb művekhez ragaszkodnod. Emészsz meg teljes éhsóvárgással mindent, a mire csak ráteheted kezedet. Ne azért végy föl egy könyvet, hogy annak tartalmát teljes komolysággal magadévá tedd, mert hiszen jó, ha ezt később külön feladatoddá teszed, de előbb tanulj meg nagyjában élni a nyelv általános elemében; és ne törekedjél a részletekben való szigorú pontosságra mindaddig, míg a nyelvet gyakorlatilag teljes folyékonysággal nem tudod beszélni. s) A tulajdonképeni értelemben vett irályszerkesztésben jut tetőpontra aztán mindazon beszélési és olvasási, fordítási és vissza fordítási gyakorlat, melyet eddig vázoltunk. Ezen gyakorlatban lényeges dolog valamely mintakönyv, nem pedig szótárak, vagy gyakorlókönyvek után írni. Válaszsz ki egy szerzőt, ki mester az irály valamely nemében — mint a minő például Plátó a bölcseleti párbeszédben, vagy Lucián a tréfás beszélgetésben — lopd el egyes kifejezéseiket, és tégy te is egyenesen magadtól, anyanyelved igénybevétele nélkül, valami hasonlót. Mikor aztán ilyen módon folyékonyságra tettél szert, megpróbálhatod magadtól az idegen nyelven való írást s megtanulhatsz épen olyan szépen írni valamely idegen nyelven, a hogy például latinul Erasmus, a nagy humanista, Wyttenbach 1

vagy Bulinkén 2

írtak. Vehetsz elő anyanyelveden írt klasszikusokat is, hogy ezeket fordítsd le az illető idegen nyelvre, de ehhez ne kezdj nagyon hamar; a fülnek meg kell előbb szoknia az idegen nyelv direkt utánzását s csak azután próbálkozhatik meg az ember a siker reményével az anyanyelvből idegen nyelvre való fordítás nehezebb feladatával. (Vége az első résznek.) Csiky Lajos. TÁRCA. A protestáns egyház Jeruzsálemben. Most, hogy az egész világ szeme Jeruzsálem felé fordul, nem lesz tán érdektelen röviden megemlékezni az ottani prot. gyülekezetről. Jeruzsálemben vagy 50 év óta van ev. gyülekezet. Tulajdonképeni megalapítójának IV. Frigyes Vilmos porosz királyt kell tekintenünk. E derék fejedelem ugyanis fel-1 Holland humanista, leydeni egyetemi tanár (1746—1820.). 2 Szintén holland humanista és szintén leydeni egyetemi tanár (1723—1798.).