Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

örvendenek. Szoeiálista füzettel is tele vannak a magyar vidékek, naptár majdnem minden háznál van ! Kiken fordul hát meg ez az egész nagy felelősséggel járó helyzet ? Bizony első sorban a lelkészeken és tanítókon. A prot. népies irodalom pangását is abban a fásult közönyben találjuk, mely a nép hivatott vezéreinél — tisztelet a kivételnek — az irodalom iránt általában nyilvánul. Ne essék zokon a szó, de mi nem is volnánk következetesek, ha másoknak kis fáradsággal ajánlanánk, a minek bevételétől magunk irtózunk. »A betű megöl' elvénél fogva óvakodunk minden nyomtatott betűtől! Keresztyének volnánk-e azt kivánni másoknak, a mit magunknak nem óhajtunk ?! Sajnos, nem mindig a szegénységben, hanem ebben az ősmagyar, Pató Pál-természetben van majdnem összes sikerünk titka, irodalmi vállalataink fényes bukása! Vagy csak a kezdet nehézsége ez ? Adja Isten, hogy igaz legyen. Kívánjuk a magyar népies prot. irodalom boldog felvirágzását s Wakefild szavaival zárjuk sorainkat : > Adjátok nekem egy ország irodalmát, hadd alakítsam át óhajtásom szerint és én odaadom nektek cserébe az ország törvényeit, meglátjuk, melyik lesz hathatósabb befolyással az ország sorsára?* Mily aktuális és megfontolásra méltó igazság! Péter Mihály, kis-azari ref. lelkész. Allén bibornok (Alanus Britannieus) és kora (1532—1594). (Folytatás.) Egyáltalán nem lephet meg bennünket valami nagyon az a meggyőződés, mely oly mélyreható gyökeret vert a protestáns Angolország talajában: hogy a pápai bullák mindannyian gyümölcsöző forrásai voltak az erkölcsi romlottságnak, csalárdságnak, árulásnak, sőt gyilkosságnak is, mindazokra nézve, a kik kivették a maguk részét ezeknek érvényesítésében. VIII. Az a körülmény, hogy Jakab visszanyerte szabadságát, úgyszintén a Mary legkomolyabb sürgetései új ösztönzésül szolgáltak a Guise hercegnek Angolország invázióját illető kívánságához. A nuncius jelentést tett a pápai államtitkárnak egy új terv részleteiről. Kétféle expedíció volt most készülőben; az egyik Spanyolországból a pápa által kiszemelendő parancsnok vezetése alatt, a másik Franciaországból, melynek a Guise herceg vagy a fivére lenne a vezetője. Minden törekvés arra irányult, hogy élét vegyék a Fülöp késlekedésének. Allén is folyvást bizonyítgatta a pápa előtt, hogy hasonló alkalom sohasem fog ismét kínálkozni. Parsons szerzetes XIII. Gergelyhez küldetett a Guise herceg részéről jövő irott utasításokkal. Az volt a kérés ő szentségéhez, hogy szaporítsa a vállalkozáshoz szánt adományát és haladék nélkül bocsásson ki egy kiközösítési bullát mindazok ellen, a kik Erzsébetet segítenék vagy a tervezetek elé akadályokat gördítenének. Mint előbb, úgy most is Allén bízatott meg a bulla kihirdetésével. Parsons azonban a pápától minden további pénzbeli segélyezés Ígérete nélkül tért vissza; de azok a levelek, a melyek Allennek durham-i püspökké és apostoli delegátussá történt kinevezését tartalmazzák, kellő időben megérkeztek és nemsokára ezután a skót királynő levelet intézett hozzá Sheffieldből, melyben a fölötti örömének ad kifejezést, hogy ő (Allén) rendeltetett arra, hogy egy napon előtte ő szentsége parancsainak tolmácsolója legyen. Throckmorton megérkezése, a ki úgy általában tájékozott volt a vállalat felől és a ki a skót királynő bizalmas embere volt, még egyszer némi zavart idézett elő a tervezetek során. Allén és Parsons, a nagy zavarban, egy előterjesztést küldtek fel a pápához (1584. jan. 16-án), melynek egy másolatát Fülöphöz is eljuttatták. Leborulnak ő felsége lábai előtt és a Jézus Krisztus szerelmére kérik őt: ne hagyja el azt a sok szenvedő lelket. »Valóban — mondják — Isten csudájának lehet nevezni, hogy egy ilyen ügy, mely bő anyagot szolgáltatott a kiközösítéshez, sok felebarátunk közül a legutóbbi két év folyamán, már régóta napvilágra nem került. Minden egyes napi késedelmezés bajt és veszedelmet hoz reájuk*. Kevéssel ezután Allén egy memorandumot is terjesztett fel a pápához, abban a kérdésben, mely fölött oly sok vitatkozás folyt a Guisek pártja és a Fülöp pártja között: vájjon a támadó hadsereg Skótországban vagy Angliában szálljon-e partra ? Allén, a ki állhatatosan a mellett volt, hogy egyenesen támadjanak Angliára, megjegyzi, hogy »ha ez nem lenne keresztülvihető a jelen év folyamán (1584-ben), felhagyok minden reménynyel és életem hátralevő napjainak ez a körülmény érzékeny keserűséget fog okozni«. Tizenkét hónappal később, 1585. februárjában, Allennek egy nagyon fontos változásról kellett értesítenie a skót királynőt, mely fordulat az ő ügyeikben következett be. Anjou hercegének 1584. júniusában történt halála folytán a protestáns navarrai Henrik örökölte utána Franciaország trónját s a Guise herceg érdekei, következésképen, teljesen abszorbeálva lettek saját országának belső politikai ügyeiben. Allén értesíti Maryt, hogy Fülöp épen most vette kezeibe Angolország meghódításának az ügyét, melynek véghezvitelével a pármai herceg bízatott meg és hogy a Pármával folytatott alkudozásokat nem mások vezetik, mint Parsons szerzetes, Hell Owen és maga Allén Vilmos. A Gergely halála s az erőszakos V. Sixtusnak a pápai székbe jutása, a következő áprilisban, szintén hozzájárultak ahhoz, hogy teljesen új formába öltöztessék a tervezetet. Az Armada mérsékelt távolságban tartózkodott. Allent és Parsons szerzetest az új pápa rövidesen Rómába hívta, s ez időtől fogva Olivares, a pápai udvarnál levő