Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

kozó figyelmeztetést: népies nyelven szóljunk a népnek mindarról, a mi őt érdekli, versben, prózában, újság vagy könyv segélyével, — az bizony nem régi, alig pár esztendős dolog, s élénken emlékezem rá, sok sóhajnak kellett elszállni, nem kevés tintának elfogyni, míg ez a terület is birtokba vétetett. Hogy az ily irányú munkálkodás, hogy ezek a hézagot pótló protestáns kiadványok mennyire szükségesek, azt ma már talán felesleges is bizonyítani. Itt van egyfelől az energikus pápista propaganda, ott vannak másfelől a lélekmételyező, erkölcsromboló szocialista füzetek és lapok; ezek ellen csak a jó evangéliumi szellemű vallásos iratok az egyedül helyes mentő és védő eszközök. Tiszta dolog ugyanis, hogy nem úgy van, a hogy volt régen. Az iskolák nap nap mellett művelik a népet! kevés az olyan ember, a ki írni, olvasni nem tud. El tudjuk-e képzelni már most, hogy ily viszonyok közt a legegyszerűbb ember is el bír tölteni egy hosszú telet a nélkül, hogy olykor valami írást kezébe ne vegyen ?.., Látja, hogy egy nagy harc folyik körülte a társadalomban, az írás segélyével folytatott háború; nagyobb annál, mikor a fegyverek zörögtek. Itt a keresztyénség táborai ütköznek, amott a ker. társadalom ellen folyik a csatározás. A tudnivágyó ember tulajdonságával ő is megismerni kivánja ennek a harcnak a fegyvereit, a harc érdekében folytatott cél mibenlétét. S gondoljuk meg már most, hogy a nép között kevés az a kiforrott elme, az az erős meggyőződésű emberfő, a ki érvet érv ellen tud állítani, s ha nem forog a nép között a mi hamisítatlan prot. szellemünkben írott betű: bármennyi írást vesz is kezeibe, az mind hitét, eddig követett józan elveit támadja, támadja mily sima, hizelgő nyelven ! Nem könnyen feltámad-e az egyszerű ember lelkében a kétely, hogy hátha a mit eddig tanult, papjától hallott, nem is olyan igaz, mint a milyennek állíttatik ? Betömheti-e az egy vasárnapi prédikáció azokat a réseket, eloszlathatja-e azokat a kételyeket, melyeket a nép lelkében egy egész héten át, a mételyező iratok ütöttek, támasztottak. így kapott lábra a szociálizmus és egyéb veszedelmes irányzatok, a melyek mind azon nyomorult helyzetre alapították számításaikat, melyben népünk szenvedett, hogy t. i. fogékony lelke nem találván táplálékot, ahhoz nyul, a mit épen talál. Csak a vak nem látja azért, hogy nem elég a szószék, a cura pastoralis megköveteli az evangélizáció és az erkölcsnemesítés azon formáját is, mely sajtót állít sajtó ellen, olvasmányt olvasmány ellen. Ebben rejlik a prot. népies irodalom létjogosultsága. Ezt kezdi már maga a kormány is belátni, midőn népkönyvtárak felállításán fáradozik az inficiált helyeken, mint. Békésben, Csongrádban. Erős meggyőződésem, hogy a felvilágosodás ellen támadt ultramontán reakció és a ker. társadalom alapjait bolygató anarkizmus ellen a tiszta igazságot hirdető prot. sajtó a leghathatósabb védelmi eszköz. Nem veszek most tekintetbe egyebet, csak a Koszorúnak eddig megjelent 50 füzetét. Szétszórva az országban, bevive a hajlékokba, mily hatalmas segédeszközei lehetnének ezek az evangélizálásnak! Már eddig is temérdek azon kérdések száma, melyeket tárgyalt; bizonynyal sok lelki haszonnal épített is. Zivataros multunk ama nagy alakjai, a keblökben élt hithűség és áldozatkészség feltüntetése, a biblia szebb helyei, korunk forrongó eszméi mind mind tanulságosan, igaz prot. szellemben, építőleg, erősítőleg vannak e füzetekben leírva. Nem is lehet a szerkesztés ellen senkinek komolyabb kifogása. A terjesztésre nézve azonban a következők méltók lennének a megszívlelésre! Figyelemmel kisérve a népnek szánt egyéb kiadványokat, akár a Franklin-, akár a Szent István-Társulatét, szeretnénk, ba a Prot. írod. Társaság választmánya megvalósítaná Beöthy Zsoltnak amaz indítványát, hogy a füzetkék lehetőleg képekkel láttassanak el. A nép lelkivilága ismeretén alapul emez indítvány, és nagyon sokat növelné a kiadványok kelendőségét. * Továbbá az sem volna megvetendő ajánlat, ha a füzetek nem állíttatnának ki ép oly finom papíron. Nem történik ez a drágaság rovására? Nem egyik oka-e ez annak, hogy a bevétel és kiadás között még mindig nincs elérve az óhajtott egyensúly? Tudtunkkal a népnek szánt kiadványok mindenütt olcsóbb papiroson nyomatnak. Ajánljuk ezt az indítványunkat az illetékes tényezők becses megfigyelésére. Általában nekünk a Prot. Irodalmi Társaság ez irányú kiadványaival messzemenő reményeink vannak, a mint azt már többször más helyeken is kifejeztük. A terjesztés minél nagyobb mérve és buzgalma oly helyzetbe hozhatná a Prot. írod. Társulatot, hogy nem küzdve többé a deficit rémeivel, íróit fényesebben díjazhatná s ez az ország elsőrendű talentumait vonzaná a Koszorúk köré. Kicsoda számíthatná ki ennek a jótékony hatását ? Mind nagyobb mérvet öltene az olvasás-vágy, a megtermékenyített népszellem önmaga, saját erejéből állítana népkönyvtárakat, melyeket most ingyen szétosztani s kínálgatni kell. Az így körülvértezett népnek hiába ajánlgatnák aztán a népbolondító iratkákat. Ha a templom és iskola mellett egy népkönyvtár is állna rendelkezésre, az ily kiművelt néppel szemben micsoda lehetetlen harcot vívhatna a pápistaság és szociálizmus! A népies kiadványok sorsa azonban majdnem kizárólag a kolportázson, a terjesztés buzgalmán fordul meg! A terjesztés — ez aztán a bökkenő. Jó Hornyánszky minden éven bezörget ajtónkon, de hány füzet megy vissza vásárolatlanul. Mi ennek az oka ? Talán a nép nem hajlandó olvasni ? Lehet, hogy néhol ez is a hiba még. De ez nem igen sok helyen van így, mert íme, a mételyező iratok igen nagy elterjedésnek * Teljesen igaz in abstracto, De a képek drágák. A Társa ság pedig a kép nélküli Koszorúkra is még mindig; ráfizetett, noha Hegedűs Sándor úr még minden évben közel ötszáz frttal segélyezte a »Koszorú«-vállalatot. Morál : Vagy a Társaságot magát kell jobban támogatni, vagy a Koszorú-füzeteket kell kétszeres forgalomra segíteni, akkor aztán képek is adhatók a füzetekben. Sserk.