Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

nem ismeri . . . mint »Krisztus helytartója* többet törődhetnék az örök, mint az időbeli javakkal. Gondolja meg hát, s erre Aquinói Tamás is megtaníthatná, hogy az egyik oldalon uralkodik az értelem hit nélkül, s ez a racionalizmus, a másikon ellenben a hit értelem nélkül, s ez a pápaság. A középen van a hitnek s az értelemnek harmonikus megegyezése s ez az evangélium a maga híveivel«. E bátor evang. szó az örök Róma földén s egy olasz keresztyén szájából, Luther lelkiismeretének reakciójára emlékezteti az olvasót. Az ókatholicizmus köréből megemlítjük, hogy Götz, passaui lelkész *Lazaristen und Jesuiten« című művében, forrástanulmányok alapján azt a léteit vitatja, hogy »a jezsuiták és lazaristák, létük, tevékenységük, szervezetük és céljaik tekintetében teljesen fedezik egymást*, s hogy az a rend is a jezsuitákhoz hasonlóan »a protestantizmus kiirtását tűzte ki feladatául*. Örvendünk rajta, hogy egy kath. tudós is megerősíti e köztudomású dolgokat. Egyúttal megemlítjük, hogy egy bádeni, Bommer nevezetű ó-kath. lelkész, pápás kollegájához a harangozás megtiltása alkalmából következő nyílt levelet intézett: a) >1870. július 18. a róm. kath. egyház a pápai csalatkozhatlanság és mindenhatóság elfogadásával nemcsak a kath., hanem a ker. hittől általában eltért; b) az 1870. július 18. szervezett jezsuita-vatikáni egyház hazafiatlan és németellenes, mely mint világi politikai birodalom a vallás cégére alatt a német birodalom egységének és hatalmának aláásását célozza s c) az Ön által »a kath. hittől elesettnek« jelzett ó-kath, egyház 1870. óta a nyugatnak egyetlen valódi kath. egyháza.* Találóbban aligha lehet jellemezni a mai jezsuita romanizmust és vaiikánizmust. Örvendünk rajta, hogy egy kath, theoiogus erősíti meg e dolgokat. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek, közönséges és ünnepi alkalmakra, írta Lic. Bács Kálmán, balsai ev. ref. lelkipásztor és egyházmegyei aljegyző. I. kötet. Nyíregyháza, 1898. nagy 8-adrétben, 199. lap, ára íüzve 1 frt 50 kr. Kapható szerzőnél Balsán, u. p. Szabolcs. A szabolcsmegyei kis Balsa fiatal lelkipásztora egyik legtehetségesebb és legképzettebb tagja az ifjú papi generációnak. Licentiatusa a theologiai tudományoknak, tartalmas munkatarsa az egyházi folyóiratoknak s a Károli-Káldi biblia-fordításaiból, továbbá Fáy Andrásról és az unió-törekvésekről írt tanulmányaival, valamint néhány kritikai és iránycikkével, melyek e mi »Prot.estáns*-unkban és a ^Sárospataki Lapok«-ban jelentek meg, már is előnyösen ismert nevet szerzett az egyházi irodalomban. Most a prédikáció irodalomban lépett világ elé, s kiadott kötetét Ujfalussv Réla tanácsbirónak, a protestáns egyház e tevékeny »királyi papijának ajánlotta. Közöl benne harminc közönséges és ünnepi beszédet, melyek között van egy beköszöntő, két adventi, egy karácsonyi, egy ó-évi, egy újévi, két közönséges, egy böjti úrvacsorai, egy március 15-ödiki, egy virágvasárnap előtti, egy virágvasárnapi, kettő nagypénteki, egy húsvéti, egy áldozócsütörtöki, egy pünkösdi, egy vizsgálati, egy konfirmációi, egy őszi, kettő reformációi, egy templom- és iskola-szentelési és kibucsúzó beszéd. A beszédekből nyert első benyomásom az, hogy szerző alapos készültségű theoiogus, még pedig a nálunk modernnek nevezett szabadelvű vagy kritikai iskolából. S nálunk, hol sok ideig a semmiféle theologiai irány se hév, se hideg elvtelensége s ezzel az íz-, szín- és erőtelenség rosz divatja járta, a következetes elvi állásfoglalás már némi előnye az igehirdető könyveknek. Lic. Rácz pedig jellegzetesen szabadelvű theoiogus. Ámde szabadelvűsége se nem a színtelen latitudinárizmus, mely az ekklektikus bölcselet banális frázisait harsogtatja, se nem az a felszínes racionálizmus, mely száraz moralizálással untatja hallgatóságát, se nem az a nálunk elharapózott frázis-theologia, mely Medgyes-féle poéta szóvirágokkal boszantja a jobb ízlésű közönséget. Rácz theologiája az az evangéliumi szabadelvűség, mely se pártok, se konfessziók dogmáira nem esküszik, mely nem iskola- és párt-theologiát hirdet a templomban, hanem az igehirdetés eme Pál apostoli elvét tartja szem előtt: »Nem elegyítjük meg az Isten beszédét, hanem nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat; mert nem magunkat prédikáljuk, hanem Jézus Krisztust, az Urat« (II. Kor. 4:2. 5). Maga is kifejezi ezt az elvet mindjárt beköszöntő beszédjében: »Nem, ezerszer nem úi tudomány az, a melyet én tinektek hirdetni fogok, sőt inkább az apostollal szólva »elhatároztam magamat, semmi egyebet nem tudni közöltetek, csak a Krisztust, a ki megfeszíttetett; mert nincsen senki másban üdvösség. És hirdetem ezt a Krisztust, minden elegyítés nélkül, minden babona nélkül, minden emberi hímvarrás nélkül. Jobban ragyog ő így, a maga egyszerűségében, mint bármely emberi ékítés ráaggatásával. Hirdetni fogom nektek Istent, a mint arra az én Uram, Jézus Krisztus tanított engemet az ő evangéliumában és a mint az ő nagyságos dolgaiból ismerem őt, a melyeket cselekszik a természeti és erkölcsi világban* (7. 1.) Theologiája elvszerűségét mutatja igehirdetésének az a másik, mondhatnám formális vezérelve is, hogy az evangéliumot megnyugtató összhangzásban kell tartani a tudomány követelményeivel, mit egyik beszédében ekként fejez ki: »Nincs a kutató észnek a természetben olyan fölfedezése ; nem állapíthat meg a társadalomban vizsgálódó olyan rideg igazságot, a mely csak kérdésessé is tenné értelmünk előtt a Jézus vallását és a melyet a legszebb összhangba ne lehetne hozni az ő magasztos elveivel. Csak józan értelem és körültekintő vizsgálódás legyen folytonosan a vezérelvünk, Jézus vallása mindenkor kibékíti elménket*. (26. 1.) Ezért »a ki a mi vallásunk igazi védője, igazi prédikátora akar lenni, annak nem elég csak a bibliát ismerni, az jártas legyen egyéb tudományok világában is,