Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

ref. egyházat megsemmisítette: őrömmel ünnepeljük az evangéliumi szellem újraébredését, mely főnixként hamvaiból újra felkelt, s hiszszük, hogy nem sokára más új templomaink felavatását is megérik a mi fiaink! Adja Isten ! Tordince. Zert József, tanító. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. Beyschlag hallei professzor »Deutsch. Ev. Blátter* eímü ismeretes folyóiratának okt. havi füzete, a »Tágliche Rundschau* szept.. 10. száma után érdekes hírt közöl a düsseldorfi kormány intézkedéseiből. Az irgalmas nővérek főnöknőjének ugyanis megengedte Recke belügyminiszter, hogy egy Haifában, Palesztinában építendő pápás kórházra >a porosz állam területén« kollektáljon. A porosz állam területének lakossága többségében protestáns, s így a főnöknő a prot. lakosságot is meg fogja supplikálhatni. Az ez ellen beadott óvásra a kormány azt felelte, hogy szabadságukban áll a protestánsoknak semmit sem adni. Igen ám — jegyzi meg Beyschlag — csakhogy sok prot. ember ád jó szivűségből vagy tájékozatlanságból, másók meg a Luk. ev. 11: 8. versében említett >szorgalmaztatás« miatt, a mihez tudvalevőleg az apácák nagyon is értenek. Ugyan mit mondanának a pápások, ha a prot. célokra való kollektálást megengedné közöttük a miniszter ? Egy ilyen kollektálás helyén való volna a türelem s a kölcsönös elismerés idejében, de nem ma, a midőn a pápás egyház létjogunkat megtagadja, a prot. konvertitákat újrakereszteli, a prot. rítus szerint megkötött házasságot konkubinátusnak deklarálja s mindenfelé a protestantizmus kárára propagandát csinál. Aztán a célzat világos. Gyengíteni kell — különösen II. Vilmos császár palesztinai útja alkalmából — a német protestantizmus befolyását Palesztinában és biztosítani kell ott a pápás francia protektorátust az egész vonalon. Ha a német kormánynak német kórházra van szükségé Haifában, úgy forduljon királya többségben levő felekezeléhez, s akkor felállíthat német és nem pápás római kórházat. Beyschlag reméli, hogy a kultuszminisztérium, a főegyházi tanács s az egyetemes zsinat és »Ev. Bund« elnöksége el lóg követni mindent ez újabb pápás propagandának s a prot. lakosság által való segélyezésének meghiúsítására. »Ehrentage des deutschen Protestantismus * cím alatt emlékezik meg Beyschlag folyóirata a mult hónapokban megtartott erdélyi Honterus, az ulmi Gusztáv Adolf-egyesület s a wittenbergi belmissziói jubileum magasztos ünnepeiről. Az erdélyi Hontcrus-fcle ünnepélyről mi is megemlékeztünk s az erdélyi szászok vallásos buzgóságát mi is üdvözöltük. Beyschlag az erdélyi reformátor és humanista ünnepélyében egy »nagyszerű egyházi nemzeti ünnepet* lát, mely a magyar állami képviselet jelenlétében ugyancsak manifesztálta »a reformáció és a németség örökségét*. Különösen az ünnepi szónok: Oberth brassói lelkész beszédét konmentálja erősen németes szellemben, s azt kivánja, hogy »a sziklasziget német prot. lelkesedése hasson el Pestig, Bécsig sőt Berlinig*. Tudjuk, Virchow tanár másként ítélt az erdélyi szászok németségéről s az állami nyelvhez való viszonyáról. Ugyan mit mondana Beyschlag, ha mi is ily erős nemzetiségi színnel és ízzel közölnők és kommentálnék a póseni lengyelek, vagy az elszász-lotharingiai franciák nemzetiségi mozgalmait ? ! Annál örvendetesebb a Gusztáv Adolf-egyesületnek szept. 13—15. napjain Ulm városában tartott közgyűléséről szóló tudósítása. Németország legnagyobb prot. temploma, a tornyaival a kölni dómot is meghaladó ulmi münster volt a gyűlés főhelye. Az ulmi egyházkerület maga 20 ezer márkát tett le adományul, s a sok ünnepi ajándék között a királyé is ott volt látható. Az évi jelentés az egyesület örvendetes haladását konstatálta. A nőegyletek száma 543-ról 563-ra emelkedett. Az 1896/97. év bevétele 2.307.549 márkát teszen az elmúlt évnek 2.198,104 márkát tevő összegével szemben. A segélyezések 67,837 márkával emelkedtek. Újonnan avattak 48 templomot és kápolnát; 27 helyen templom építési alapot gyűjtöttek, s 10 iskolát építettek. Csak Westfáliában 100 diaspora-gyülekezet keletkezett. Sajnálattal konstatálta az évi jelentés, hogy Brandenburg határán, Pommerániában. Poroszország keleti részeiben és Sziléziában »messze elágazó és lázasan dolgozó pápás propaganda működik*. A porosz keleti tartományokban a protestánsok száma a romanizmus és polonizmus javára apadóban van, míg az elszász-lotharingai prot. lakosság 61 ezerre tehető. Fncke elnök a német protestantismus válságos helyzeterői emlékezett meg, míg Koch berlini főegyházi tanácsos igen ügyesen utalt a krefeldi pápás nagygyűlés lármás deklamációiia, a melyek az üdvöt a pápás egyházba való visszatéréstől várják államban és egyházban egyaránt. Különösen nagy hatást keltett Luther ama szavával: »szabad, keresztyén és német halál, méreg, ördög és pokol a papának és a római udvarnak«. Végül a német ev. egyház belmisszió-egyesülete 50 éves fenállásának jubileumát Wittenberg városában üite meg, mult hó 21-ikén. Igazi »Kirehentag*, a német tartomany-egyházaknak egyesülése volt e nagy nap, a melyen Wicheru hamburgi lelkész is részt vett s gyönyörű beszedében élénk képet nyújtott a német prot. nép vallásos-erkölcsi szükségeiről. Ebben a mai politikai és egyházi reakciónáríüs időben jól esett annak a szabad tudományos szellemnek a fuvallata, a melylyel Wicheru a német népéletnek vallásos-erkölcsi szükségleteit az evang. szabadság világánál megvilágította. A közgyűlés alkalmából—jegyzi meg Beyschlag — a tárgyi értekezletek rovására túlságosán sokat prédikáltak és Siöcket szellemében szónokoltak az emberek. A valódi evang. szellemű ünnepi beszédet dr.. Hesekiel generálsupenistendens, a Wichein-féle szellem igazi örököse tartotta Dicsérőleg