Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

keztelések láncolatával összefűzi, a mihez elméjének szervezeténél fogva, mint önként jövő és magyarázgatás nélküli tényhez nem juthatott hozzá. e) A társítási mesterséges fogások is hasznosak lehetnek néha, mint mikor az iskolás fiú arról emlékezik meg, hogy Abydos a Hellespontus Ázsia felől való oldalán fekszik, mert mind Abydos, mind Ázsia A betűvel kezdődnek ; de az ilyen fogások inkább egy nevelőnő szükségleteihez, mint a férfias értelem igényeihez tartoznak. Nekem nincsen bizodalmam az úgynevezett mesterséges mnemotechnikai rendszerekben, a mennyiben egy egész sereg önkényes és nevetséges jelvénynyel töltik azok meg a képzeletet, melyek aztán a tehetségek természetes játékának csak akadályául szolgálnak. A történelmi dátumokra, a melyeknél alkalmazzák leginkább ezen eljárási módszert, jobban vissza lehet emlékezni a nagy nevek oki összefüggése vagy épen esetleges érintkezése alapján; mint például mikor visszaemlékezem arra, hogy Plátó huszonkilencéves volt, mikor Sokrates kiitta a méregpoharat, és hogy Aristoteles, ezen Piátónak tanítványa, tanítója volt a Maczedoni Fülöp azon hires fiának, ki győzedelmes hadai erejével kivivé, hogy az Indus partjain Sokrates és Plátó nyelve kezet szoríthatott a brahmán himnuszok szent tájszólásával. f) Végül bármilyen jó emlékezőtehetséggel rendelkezzék is valaki, ne vesse meg az irott jegyzetek által oly bőségesen nyújtott biztos segítséget. Az írásból való beszélés kétségen kívül nem erősíti, hanem inkább gyöngíti az emlékezőtehetséget; de ha irott vagy nyomtatott jegyzetek alakjában a könnyen használható anyagok raktárait halmozzuk fel magunk számára, ez arra képesít bennünket, hogy a mely pillanatban akarjuk, akkor rendelkezzünk azon felhalmozott anyagok nagy tömegével. E tekintetben az ifjú tanuló nem kezdheti meg elég korán azon gyakorlatot, hogy bizonyos könyveibe üres lapokat köttet, másokhoz meg jó tárgymutatót csinál, és valamely ilyen modorban, kész és könnyed használhatás céljából, följegyzi ismereteit. Hitszónokaink bizonyára nagy mértékben növelnék egyházi beszédeiknek értékét, ha ilyen üres lapokkal elátott bibliáik volnának, és egyes, megfelelő és megkapó szövegeknél följegyeznék azon tényeket, melyekkel az életben, vagy könyvek olvasása közben találkoznak, s melyek azon szövegekhez alkalmas illusztrációul szolgálnak. így megtanulnának, még természettől nagyon gyönge emlékezőtehetség mellett is, a kincstárukból új és ó dolgokat hozni elő, és pedig egyházi beszédeiknek azon részeiben fejtvén ki a gyakorlati alkalmazás teljes gazdagságát, melyek most általában a legsoványabbak és a leghatározatlanabbak szoktak lenni. A jogi pályán levő tanulók pedig Aristoteles Politika című művét lapoztathatnák be ilyen módon, és így elméjöket megóvhatnák azon ridegségről és egyoldalúságtól, melyet pusztán a mai közélet legmodernebb és legújabb tapasztalataival való ismeretség oly könnyű szerrel ápolgat mi bennünk. 9. Igen fontos dolog, melyet pedig az ifjú embereknek úgy közép-, mint főiskolai nevelésénél nem ritkán figyelmen kivül hagynak: a csiszolt, kellemes és hatásos kifejezés művészete. Az irály és a nyilvános beszélés formálására nézve teszek tehát itt néhány megjegyzést. Az ember természettől fogva beszélő állat, és a jó irály a szóval való kifejezés művészetében azon képesség, mely a természetes tehetség jó vezetése által való tökéletesítéséből keletkezik. Az irály képzésére legjobb eszköz természetesen a jó beszélőkkel és írókkal való közvetlen érintkezés. Valakinek szóbősége mindig igen nagy mértékben s a képzés első fokán talán egyáltalában is azon társaságtól függ, melyben az illető lehet. Olvasd tehát a legemelkedetteb gondolkozású és a legékesebben szóló emberek legjobb alkotásait; és nemességükből bizonyára ragadni fog reád valami, csak ne kövessed rabszolgai módon bárkinek is kifejezési módját. Minden ember irályában, épen mint külső vonásaiban, van bizonyos egyéniesség, melyet meg kell őriznie. Ne aggodalmaskodjál tehát szerfölött maga az irály, mint valamely olyan dolog fölött, melyet az eszméktől függetlenül is lehetne művelni. Inkább arra vigyázz, hogy legyen valami nyomatékos és megfelelő mondanivalód, mintsem hogy ezt valami nagyon csiszolt és ügyes nyelven mondhasd el. Mély értelme van annak, a mit e tekintetben Sokrates az ifjú görögöknek mondott, hogy ha van valami mondanivalójuk, fogják tudni azt is, hogy miképen mondják azt; és ugyanezen értelemben beszélt Pál apostol a korinthusi első keresztyénekhez, valamint újabb korunkban is a bölcs Goethe a német tanulókhoz: »A józan értelem e kritikus szabálya nélkül is Megtalálja a maga kifejezéseit; Ha nyelved szivednek megfelelőleg beszél, Miért vadászol nagy lármával szavakra ?« De ezen föltétel mellett nem vigyázhatsz eléggé arra, hogy szokjál hozzá gondolataidnak írásban való kifejezéséhez, a világos rend, a kellemes könnyedség, a tartalmas jelentőség és gazdag változatosság azon követelményeire való tekintettel, melyek a jó irályt jellemzik. Ámde művelt es normális alkotású emberekre nézve az írás csak előlepcső a beszéléshez. Nemcsak az erre hivatott emberekkel és politikusokkal, de szabad országban csaknem mindenkivel megtörténhetik, hogy érzelmeit a nyilvánosság előtt kell kifejeznie; és ha ehhez már ifjúsága éveiben hozzá nem szokott, későbben bizonyos ügyetlenséget és nehézkességet fog érezni gondolatainak nyilvános előadásában, a mely nem kevésbé tényleges, ha szinte egészen mesterséges is. Fontos dolog e téren korán hozzákezdeni a gyakorláshoz és kikerülni a kísérlethez kötött azon rabszolgaságot, mely, mint Plátó Phaedrusban előrelátta, napjainkban is oly sok művelt embernek beszédét forgatja ki a maga természetességéből és veszi őket a legtanulatlanabb vadaknál is kevésbé ékesszólókká. Ifjú emberek képezzék arra magukat, hogy eszméiket tudják jó rendbe csoportosítani, és azután tegyék