Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

azokat kézirat segítsége nélkül is használható, szilárd tulajdonokká. Egy papirdarabkán néhány vezérszó a szem számára először támogatására lehet az emlékezetnek; de sokkal jobb, amennyiszer csak lehet, még az ilyen segítséget sem venni igénybe. A beszélőnek mindig egyenesen közönségére kell néznie, a mit pedig nem tehet meg, ha arra van kényszerítve, hogy kéziratára vessen oldalpillantásokat. E hasznos gyakorlat korai elsajátítására alig lehet jjobb iskolát képzelni, mint a tanuló ifjúság körében mindenfelé fennálló szavalati és önképző társulatokat. A gyakorlat ügyességet, az ügyesség önbizalmat teremt, s azon szégyenkezés és félénkség, mely egészen természetesen fogja el az ifjú embert s bénítja el beszédét, mikor először kell a nyilvánosság előtt megjelennie: tünedeznie kezd; hogy egészen megszűnjék,, az egyáltalában nem szükséges. A hamarkodás és a kihívó hányavetiség sokkal komolyabb hiba egy ifjú szónokban, mint a kissé ideges szégyenkezés. A nyilvános szónok sohase akarjon megszabadulni a felelősség azon érzetétől, mely az ő helyzetéhez csatlakozik, hogy tudniillik ő beszédével befolyásolni akarja és kell is befolyásolnia minden rendű és rangú embertársainak érzelmeit. De hogy a beszélt szó ereje iránti tiszteletteljes kegyelet ezen érzete ne fajuljon el a saját bátortalan egyéniség miatti beteges aggodalommá és sápadt nyugtalansággá: azt tanácsolom a kezdő ifjúnak, hogy egyáltalában ne gondoljon magával, hanem menjen föl a szószékbe, vagy a szónoki emelvényre tárgyának teljes ismeretével, s azon komoly vágyakozással, hogy beszédével valami jót tehessen és ne hiányozzék nála azon bizalom, hogy Isten segítségére lesz beszélésében. Természetesen ez nem teszi azt, hogy a határozott és hatásos kifejezések tekintetében semmit se kellene az embernek tanulnia az ékesszólás valamely hivatásszerű tanítójától; csak azt akarjuk a fentebbiekkel mondani hogy a puszta értelmes beszélés olyan természetes dolog, mely miatt valami nagyon aggodalmaskodni épen nem szükséges. E tökéletes beszélés, a katonai meneteléshez vagy a táncoláshoz hasonlóan, olyan művészet, melynek gyakorlásánál a legtöbb esetben mellőzhetetlen a különös, e célra irányuló oktatás. (Folyt, köv.) Csiky Lajos. TÁRCA. A protestantizmus és a szociális kérdés.* A mult nyáron lezajlott róm. kath. nagygyűlésen ifj. yr. Zichy János a szociális kérdéssel s annak megoldásával foglalkozván, nagy feltűnést keltett beszédében, olyan állításokat kockáztatott a protestantizmussal szemben, a melyeket szó nélkül hagyni nem lehet. Ez állításokra kívánok reflektálni s szemökbe nézni azoknak a vádaknak, a melyeket a tisztelt gróf úr, nem tudom, komoly megfontolásból-e, vagy a hallgatóság tetszését keresve hangoztatott. * Felolvastatott a budapesti ref. ifjúsági egyesületben. Zichy János gróf úr azt monda beszédében, hogy Európaszerte mindenki a társadalmi bajok felett sopánkodik s azoknak orvoslása után óhajtozik. Ez valóban igaz. Azután azt mondja, hogy a társadalmi bajok orvosszere csak egy szilárd erkölcsi alap megteremtése lehet. Ez is teljesen igaz ; hiszen azt mindenki belátja, hogy az összes társadalmi bajoknak az emberek gonoszsága az oka. A gróf úr aztán kifejti, hogy ez a szilárd erkölcsi alap nem lehet egyéb, mint a vallásosság. Ez is teljesen igaz; csak bár az emberek mind meghajolnának emez igazság előtt és bárcsak mind megtudnák, hogy a vallás nem valami külső dísz, melyet ünnepkor felöltünk és hétköznap levetünk, hanem a vallás a legfontosabb dolog a világon, mert tőle függ nemcsak az egyes ember élete és halála, hanem az egész társadalom virulása vagy pusztulása is. A gróf úr eddigi fejtegetését mi is aláírhatjuk. De most jön a bökkenő. Ugyanis Zichy gróf szembeállítja a róm. katholikus és a protestáns egyházakat és azt mondja, hogy az előbbi alkalmas a szociális kérdés megoldására, az utóbbi azonban nem. Ezt a tételt számos érvvel igyekszik bizonyítgatni; de összes érvei csak abban foglalhatók össze, hogy a róm. kath. egyház a társadalmi bajokat azért képes orvosolni, mert a ős, míg a protestantizmus gyenge. Én azonban ezzel szemben azt merem állítani, hogy a protestantizmus sokkal erősebb, mint a római katholicizmus. Vizsgálódjunk csak e felett egy kissé. Zichy gróf szerint a róm. katholicizmus ereje a dogmák változhatatlanságában és az egyház hierarchikus szervezetében fekszik. A róm. kath. egyház szervezetére nézve készségesen elismerem, hogy az valóban erős és bámulatot érdemel. A világ minden részén élő tagjai alá vannak rendelve papjaiknak, ezek a főpapoknak, a főpapok pedig a római pápának, a ki egy óriási hálózat szálait egyesíti kezében. Ha ezek a szálak, melyek a pápát egyháza híveihez kötik, erősek volnának, akkor a római pápa könnyen szert tehetne a világuralomra; csakhogy ezek a szálak az idők folyamán, a felvilágosodottság terjedésével mindjobban meglazulnak, nemhogy erősödnének. Azt azonban nem ismerhetem el, hogy a dogmák változhatatlansága a római katholicizmus erőssége volna; mert a római egyház tanai szerint a dogmák változhatatlansága csak azt jelenti, hogy a már egyszer megalkotott dogmákat utólag változtatni nem lehet ugyan, de új dogmákat alkotni igen. Igv esik meg, hogy mindig új meg új dogmákkal bővül a római kath. hittan. A középkorban a pápa elevenen elégettette meg Savonarolát, most meg csak kevésen mult, hogy a szentek közé iktatták. Egészen új dogmák a szűz Mária szeplőtelen fogantatása és az eredendő bűntől ment volta; sőt a magyar róm. kath. püspökök ellenzése dacára dogma lett a pápa csalódhatatlansága is. Hol van ezekben gróf úr a dogmák változhatatlansága ? Változhatatlan e világon egyedül csak az Isten és annak kinyilatkoztatása a bibliában. S a mikor a protestantizmus azt vallja, hogy az írás szavaihoz nem szabad semmit hozzáadni és abból nem szabad semmit sem elvenni: a protestantizmus dogmatikája sokkal változhatatlanabb, mint a római kath. egyházé, mert az a biblia változhatatlan alapján áll, melynél szilárdabb alap nem létezik. Hadd mondja hát a római egyház, hogy erős a szervezete, mi azt mondjuk ezzel szemben : erős várunk nekünk a biblia! Zichy gróf azután folytatólag azt mondja, hogy a protestantizmusnak még csak segédkeznie sem szabad a társadalmi bajok orvoslásánál, mert hiszen forradalom