Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

megbotránkoztatott mély romlottság ellen indítottak. Majd feltárult lelkünk előtt az az áldásos hatás, melyet a reformáció rövid, alig negyedfélszáz éves fennállása alatt nem csak a szorosabb értelemben vett vallási, egyházi, de egyszersmind a társadalmi, politikai tudományos és sok más egyéb téren gyakorolt, melylyel a régi világ arculatát úgy szólva egészen megváltoztatta, új eget, új földet teremtett. Az e korszak-alkotó nagy esemény felett támadt gondolatainkat épen betűkbe akartuk önteni, hogy régi szokás szerint olvasóink lelkében is a reformáció emlékünnepe közeledtével rokon gondolatokat s érzelmeket ébreszszünk: a mikor kezünkbe akadt Samassa érseknek — pápistásan szólva — főpásztorkodása 25-ik évének betöltése alkalmával, a vezérlete alatt álló papsághoz kibocsátott pásztorlevele, ha nem is teljes szövegében, legalább a politikai lapok által hozott eléggé bő töredékekben. Tegyük le a tollat! gondolám, midőn e levelet olvastam. Álljanak félre a kontárok, mikor a mester beszél. Samassát ismeri az egész ország, mint a hazai főpapság egyik legtanultabb tagját; ismeri az ország, sőt még messze az ország határain és a hegyeken túl is ismeri egy ember, és pedig olyan, a ki nem csalódik, mint szabad szellemű főpapot. Az én gyarló elmélkedéseim helyett élvezze a t. olvasó a nevezett szabadszellemű, tudós, fenkölt lélek sugalta pásztorlevelét. Sokat tanulhatni ebből. Csakhogy persze nem szabad feledni, hogy ezt a levelet egy r. kath. érsek írta, a kit az igazság leplezetten kimondásában sokszor feszélyez magas papi állása; az érseki palásttal sokszor el kell takarnia az általa jól ismert történeti adatokat, viszonyokat ; nem szabad neki mindig nevén nevezni a gyermeket, néha hegedűszóban kell szólania, s nemcsak azt a mit leírt, hanem e sorok között is kell néha olvasnunk, és akkor meg fogunk győződni, hogy ez említett levélben mily nagy igazságok, mily drága kincsek foglaltatnak. Hát mi így a sorok közölt is olvasva, az elrejtett igazságok felől az érseki palástot félrelebbentve közöljük azon pásztori levelet, zárjelek között csatolva annak tartalmához szerény nézeteinket s ártatlan észrevételeinket. »Isten különös kedvezéséből e hó 26-án betelik öt lustruma a munkának, melyben az egri érseki megye főpásztori székén Krisztus ügyéért fáradoztam. Lelkünk önkénytelenül a múltba mélyed s a letűnt idők emlékeinek hatása alatt aggodalommal néz a jövőbe. Mert mi e kornak (értve a Luther fellépését megelőzött kornak) szellemirányzata ? A világi pompa, fény, az élvek hajhászata, mindegyre növekvőbben, széles köröket fog át (előlmenve a rosz példaadásban a pápák, a bibornokok, püspökök, a gazdag zárdák abbásai); s a felsőbb osztályoktól a legalsó rétegekig leáradva, túlcsap inindannyiok anyagi erején (ez okozta, hogy az egyházi államra súlyos adósságok nehezedtek s azok a századokkal együtt növekedtek; ez okozta, hogy hazánkban is némely püspöki széket évekig nem lehetett betölteni, az előbbi püspökök által csinált adósságok törlesztésére kellvén a jövedelmet fordítani); a javak fölös bőségében a jótékony szeretet müveire (tegyük hozzá: népiskolák állítására, egészen 1868-ig, a szegény papok nyomorúságos fizetésének emelésére, a kongruára) forrás nem fakad. Erre visznek a dőzsölő lakmározások (igaz), a pazar ruházkodás, építkezés, bútorzat hivalgó fényűzései s a szenvedélyek zaboláílanságában a mohó kincsvágy és élvezet kérkedő tobzódásai. Az ősök nagyságának mások voltak az alapjai; a családban házias erkölcsök, munkás takarékosság (a mint ezt a protestáns népeknél és főként a protestáns lelkészi családoknál manapság is tapasztalhatni); a közéletben igazságos uralom, élvek s gyönyörök csábjaitól meg nem rontott, tisztán látó, elfogulatlan lélek. S ma: (értsd: a reformációt megelőzött időket s azokban különösen a főpapságot) durva érzékiség, pénzszomj, köznyomor és magán dúslakodás; a gazdagság dicsőítése, melylyel dicsőség jár, hatalom és kitüntetés. Becstelen bűnös eszközök (p. o. a bűnbocsátó levelek árultatása, a sok mindenféle dispenzáció, abszolúciónak pénzért osztogatása, a főpapi székeknek árúba bocsátása avagy haszonbérbe adása, az annaták, kommendák. expectantiák stb.) mind jók a gazdagodásra, nem, hogy az életszükségletek, de hogv az élvvágyak kielégítést nyerjenek (lásd : Borgiák et consortes). Kik a pénzszerzés minden útjain járatosak, rohamosan felgazdagosznak s vannak, kik úgyszólván embertársaik vérén gyarapszanak (vagy azok vagyonához méregpor használásával jutnak). A vagyonszerzés lázában az egyik nem riad vissza a törvény által tilalmazott nyilt, másik a leplezett, de nem kevésbé kárhozatos uzsoráskodástól, míg mások a csalás, furfang mindennemű fogásaira vetemülnek. (Igaz!) Vannak, kik egyenesen és nyíltan magának a természet törvénye által szentesített tulajdonjognak rontanak és a törvényesen öröklött vagy adományul nyert javak, a szellemi munka s anyagi ipar tisztes szerzeményei ellen törnek gyűlölettel, gonoszul. Alig van már becse a jónak és nemesnek ; hűség, becsület, szemérem, tisztesség, lelki nemesség, mind értékvesztett; és semmi sem rút és aljas, a mi hasznot hajt. (E meggöbbentő és a XV-ik században sokképen variált erkölcsrajzot nem tudom melyik keresztyén lelkületű elődjének négyszázéves müvéből vette át a tudós főpásztor. Már 1431-ben így ír Julián bibornok a pápának: »Ha megjavulásunk iránt, minden remény elenyészik, a laikusok érdemünk szerint ellenünk fognak támadni.« Vagy talán az 1484-ben bitóra ítélt András dömés majd kraini érsek, vagy Baseli Miklós, avagy a máglyára hurcolt Savanarola, vagy a nagy tudományú, csipős nyelvű Erasmus irataiból tanulmányozta ? És semmi sem rút és aljas, a mi hasznot hajt, — úgy mondják ez volt a nézete az üzérkedés legaljasabb nemét is megadóztató, de adófizetés mellett azt némileg pártfogásába vett IV. Sixtus pápának is a XV-ik század végén; s kit r. katholikus történészek is p. o. Raynald, 89*