Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

részletesebb megismertetésével az egyházszeretetet erősíteni; szükségeink és kötelességeink felmutatásával, nemes célok ismertetésével az áldozatkészségre s keresztyéni szeretetre nevelni; hasznos olvasmányok és szórakozások által tanulásra szoktatni, mértékletességre vezetni; az éneklés gyakorlása által a szépérzéket fejleszteni s a szivet ós kedélyt nemesíteni. így vihetjük közel az igét a gyermeki és ifjúi lélekhez; így képezhetjük arra, hogy mikor önállóvá lesz, hitét becsülni, egyházát szeretni s érette áldozatot hozni is kész leencl. A gyermekek s az ifjak után következnek a felnőttek, kikre nézve nézetünk szerint szintén nem elég egymagában a templomi igehirdetés. Népünk értelmes, okos; az evangélium igazságaival szemben azonban a maga természetes naivitásánál fogva még inkább gyermek, a kit az erőteljesebb táplálék mellett még tejnek italával is táplálni kell. Vezetésénél, jóra irányításánál tehát nem lehet figyelmen kívül hagynunk azokat az alkalmakat, a mikor nem elvontan, hanem concretül, a mindennapi élet, vagy a történelem eseményeiben terjeszthetjük elő a hit nagy igazságait s az igaz vagy a bűnös élet tanulságait s csepegtethetjük szivébe mintegy észrevétlenül a keresztyéni szeretetet, az egyházhoz való ragaszkodást s az érette való áldozatkészséget. Felnőtteink ily irányú vezetésére alkalmasok az olvasókörök vagy népkönyvtárak, hol hasznos ismeretek mellett vallási ós erkölcsi hatásokat nyerhet; a felolvasások ós estélyek, melyeken megismerkedhetik egyháza, hazája múltjával, annak nagy alakjaival s öntudatlanul tanulhat haza-ós egyházszeretetet; az énekkarok, melyekben — különösen ha már az iskolában s az ifjúsági énekkarban megkezdte — eljuthat legelső sorban templomi énekeink helyes és ízléses éneklésére, majd tovább menve az összhangzatos ós a műéneklósre. Ha énekelni megtanítjuk híveinket, azzal nemcsak azt érjük el, hogy templomi éneklésünk nem lesz oly ízléstelen, mint most igen sok helyen; hanem azt is, hogy híveink szive, lelke, kedélyvilága gyöngédséget, nemességet nyer s általa egy oly kapocs fog fejlődni lelke és egyháza közt, a mit szótszakítani nem tud az élet sohasem. Az evangélium helyes megismerésének s a szívbe befogadásának természetes folyománya a szeretet, mely a Krisztusban hívők valódi ismertető jegye. E szeretetnek is azonban tért kell adni, hogy kifejtőzhessék s érvényesülésében állandó hangulattá válhasson. Fel kell azért karolnia a tevékeny egyházi életnek a keresztyéni szeretet munkáinak körét is, úgy a gyülekezet körén belől, mint azon kivül. Szegények mindig lesznek ti közöttetek, mondá az Idvezítő s ugyan csak ő mondá, hogy a ki egynek gondját az ő kicsinyei közül felveszi, ő neki magának veszi fel gondját. Ne elégedjünk meg tehát azzal, hogy a polgári község vezeti a szegények, elhagyottak, árvák gondozását; de álljunk mellé mi is igaz keresztyéni szeretettel, hogy annak a gondozásnak fogyatékosságait kipótoljuk. A polgári község szegény- s árva-gondozása csak hivatalos, a mely talán az anyagi nyomoron segíthet, de kevéssé segít a lelki nyomoron, mert szeretet nincsen ő benne. Ezt a szeretetet kell nekünk egyháznak belevinni, hogy a míg egyfelől az a szegény és elhagyatott érzi, hogy az a krisztusi szeretet, mely a szószékről hangzik, az életben tényleg is munkás, sőt gyöngédséggel öleli körül; másfelől híveink tanulják meg, hogy nem maga a hit, hanem a szeretetben munkás hit az, mely boldogságot ad s igaz keresztyénné teszen. Egyházunk tagjait azonban nemcsak nevelnünk kell, de meg is kell tartanunk. E megtartás jórészt benne foglaltatik ugyan a nevelés munkájában, azokra nézve, a kiket ezután nevelünk; de külön feladatot képez azokra nézve, a kik már most felnőttek. Ezekkel szemben alkalmazandó a bölcs ós gondos cura pastoralis, mely felöleli a hívek látogatását, a szekták s a katholicismus bódító hatása elleni védekezést, a presbyteriummal karöltve gyakorlandó bölcs egyházfegyelmet. Bajaink legnagyobb része e téren mutatkozik. Egyháziatlanság, templomkerülés, a sacramentumokkal nem élés, adózástól vonakodás, gyermekek eligérése, szektáskodás, a felekezetnélküliségre hajlás komoly panaszként hangzik mindenfelől s ezeken a megelőző ker. nevelés mellett csak az igazi cura pastoralis s a bölcs egyhází'egyelem segíthet. A szellemi feladatok mellett azonban vannak anyagi feladataink is, mert bajaink közt vannak anyagiak is. Bajunk e téren mindenek előtt egyházi teherviselésünk aránytalan beosztása, a mely míg egyfelől oly csekély, hogy az egyházhoz való tartozás érzését s az érte való áldozatkészséget csökkenti; másfelől meg oly súlyos és elviselhetetlen, hogy az egyházból való menekvésre kényszerít. Bajunk továbbá egyházi hivatalnokainknak, különösen pedig a papság anyagi helyzetének rendezetlensége, sok helyen pedig épen tarthatatlansága, a mely gondjaival, kellemetlenségeivel ha nem teszi is lehetetlenné az egyház érdekében való buzgó munkálkodást, de mindenesetre igen megnehezíti .tt&fer-Segítenünk kell itt is okvetlenül. Gondoskodnunk arról, hogy gyülekezeteink a nagy teher