Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-30 / 44. szám

ha mégis a teljes szakrendszer vétetik alkalmazásba, akkor minő eszközök hatnak arra, hogy a címben levő tanácskozások mellett vagy dacára, mindenki, a ki tanítással és tankönyv Írással foglalkozik, a növendékekkel szemben magára venné Horatiusnak kevés változtatással ide alkalmazott intelmét: Sumite materiam, qui docetis et scribitis, aequam discipulorum viribus et versate diu, quid ferre recusent, quid valeant umeri! Máskülönben akárminő jó tantervvel, tudós tankönyvekkel és célszerű órarenddel fel lehet ugyan találni a Goethe bölcseség kövét: de mit ér. ha nem képezhetünk ahhoz való bölcs fejeket — a kultura terén csak sántikálni tudó hazánk számára! Sepsi-Szent-György. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi téren. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) 7. A képzelet szó, bár olyan képességet jelent, mely bizonyos mértékig minden emberi lényre tartozónak tekinthető : az értelmi észleletek és mozgalmak azon osztályával áll különösebb összeköttetésben, melyeket aesthetikaiaknak szoktunk rendesen nevezni. Egy ember élhet és élhet ^derékul, nagy képzelő erő nélkül is, valamint egy ház is lehet jól építve, úgy hogy kiállja a szelet és esőt és kellőleg világos is, és mégis dísztelen. De senkisem lakik önként szívesebben egy dísztelen házban, ha széphez is juthat. így hát a szépséget, mely minden egészséges képzeletnek természetes tápláléka, keresnie kell mindenkinek, ki léte azon nagy célját, hogy minél többre fejleszsze önmagát, el akarja érni. Ha igaz az, a mit már fentebb megjegyeztünk, hogy az ember nem pusztán könyvekből él, épen olyan igaz az is, hogy nem pusztán tudással él. »Mindig jó valamit tudni*, mondá igen bölcsen a modern kor egyik legbölcsebb embere; de ezen nyilatkozatával ő nem akarta azt mondani, hogy a puszta, határozatlan tudás mindig jó. A mit ő mondani akart, az az, hogy bölcs dolog az emberre nézve, lehető felhasználás végett fölszedegetni, bármi hull is szemei elé, még ha az esetleg nem a legjobb volna is. A legjobb, természetesen, nincsen mindig kéznél; a rosznak pedig, melybe oly igen gyakran belebotlunk, megvan a maga jó eleme, úgy hogy az embernek jártában-keltében nem kell a mellett megvetőleg elhaladnia. A mit az ifjú embernek, mint rendszeres tanulmánya méltó tárgyát, maga elé állítania kell, az ne legyen az általában vett ismeret, vagy közömbösen akármi, hanem a nagynak és a szépnek és a jónak a tudása; és erre, a mennyiben a dolog a képzeletre tartozik, egyedül az értelem aesthetikai képzésére fordított különös figyelem által lehet eljutni. Más szavakkal: a költészet, a festészet, a zene és általában a szépművészetek, melyeknek az a céljuk, hogy minden különböző tekintetben és formában feltüntessék a magasztost és a szépet, nem az esetleges értékű képességeknek, hanem a művelt lélek lényeges és legnemesebb virágainak kategóriájába esnek. Egy olyan ember, ki pusztán éles tekintettel lát és erős kézzel cselekszik, nagyon jól el tudhatja végezni a világ darabos munkáját, de egyszersmind nagyon kellemetlen és szeretetre nem méltó ember is lehet, darabos, szegletes, vitatkozó, makacs, konok, veszekedő, szemérmetlen, és talán felfuvalkodott is. Az ilyen jellemnek durva oldalait egy kis aesthetikai műveléssel leköszörülni, nem csekély jótétemény volna az emberi társadalomra, és jelentékeny megnyugvás az illető egyénre nézve. Az ifjú ember tehát képzelő tehetsége fejlesztését azzal kezdje meg, hogy táplálja azt, mint természetes táplálékával, mindennemű szép tárgyak alakjaival. Ha van valami újonnan emelt szép épület a városban, álljon meg a mellett és nézze meg azt jól; ha van ott egy szép képkiállítás, sohase tartsa magát saját hivatalos dolgai által annyira elfoglaltnak, hogy el ne lophasson, legalább egy futó órát az ott látható képek szépségének megszem -lélésére ; ha vannak ügyes lovasok és gyakorlott tornászok a cirkuszban, ne gondolja, hogy azok ügyes légugrásai csak a gyermekek mulattatására való s haszontalan játékok volnának, mert hiszen az emberi tagok csodálatos erejének és hajlékonyságának ügyes mutatványai azok, a melyeket tehát minden bölcs embernek csak csodálnia kell. Általában az ifjú ember, ki értelmi kitűnőségre tör, gyakorolja magában a csodálkozás érzetét ; csak a szépnek és magasztosnak csodálása által emelkedhetünk néhány lépéssel az ahhoz való hasonlóság felé, a mit csodálunk; és az, a ki a nagyszerű világegyetem központján nem tud nagyban és rendszeresen semmit sem csodálni, az nem arról tesz bizonyságot, hogy ebben a világban semmi csodálatraméltó nagy dolog nincsen, hanem arról, hogy az ő rokonszenvének köre szűk és tehetségei csekélyek. Az olyan ifjú ember, a ki aesthetikailag, a természet törvényének megfelelőleg óhajtja magát kiképezni, a legroszabban cselekszik, ha a birálgatással kezdi, és ha a Nil admirari áldatlan elvét teszi magáévá. Ezen maxima menthető lehet egy kiélt vén cinikusnál, de tűrhetetlen egy reményteljes ifjú embernek szájában. Nem lehet jót várni az olyan ifjútól, ki nem végezvén még maga semmi lényeges munkát, azt teszi feladatává, hogy hibákat találjon a mások munkáiban, és a hiba-találásnak ilymódú gyakorlását kritikának nevezi. Az első lecke, melyet az ifjú embernek meg kell tanulnia, az legyen, hogy ne hibákat találjon, hanem a szépségeket vegye észre. Minden kritizáló képesség, mely ezen névre méltán igényt akar tartani, a hosszas tapasztalattal egyesült értelmi belátás érett gyümölcse. Csak egy vén katona beszélhet arról, hogy miképen kell az ütközeteket megvívni. Ifjú embereknek is lehetnek véleményeik és legyenek is sok tárgyról, de nem szükséges, hogy azokat kinyomassák. Olyan egyéneknek nyomtatásban megjelent véleményei, kiket a tapasztalat még nem érlelhetett meg, csak arravalók, hogy tévutakra vezessék a közönséget s elcsábítsák magának az írónak elméjét. Azt mondtam, hogy a természetben és művészetben található magasztos és szép képezik az aesthetikai tehetségeknek természetes és egészséges táplálékát, A komikus