Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-30 / 44. szám

hitte, hogy élete folytonosan veszedelemben forog a rejlett orgyilkostól, legalább is addig, míg Maryt fogságában tartja; és ez nem egyéb, mint következménye egy oly tannak, a melynek megfelelően irányítanák magaviseletüket és pedig lelkiismereti aggály nélkül, oly férfiak, a kik az egyházi és az állami életben a legelőkelőbb állásokat töltik be, buzgólkodnak az Isten dicsőítésében, feddhetetlenek erkölcseikben és hozzá vannak szokva, hogy bölcs megfontolással cselekedjenek. E szavakat használják egyes írók e tan védelmezésére; mi azonban nem akarjuk a szavakat fecsérelni ez utálatos tan kárhoztatására. A puszta tényállás, a mely szigorúan be van bizonyítva és fölvéve, hogy t. i. egy rakás kiváló katholikus egyházi férfiú eltökélten tervezhetett ilyeneket és kész lehetett megfizetni egy ostoba gyilkost s ebből hasznot meríteni, csak azért, hogy hitüknek egy ellenségét láb alól eltebessék: tökéletesen jellemzi erkölcsi színvonalukat. De a mikor egy befolyásos theologus meggyőz bennünket arról, hogy az erőszakosság tényét nem úgy kell venni, mint egy kivételes bűnesetet, hanem, hogy az egy oly tervezet volt, a melyet nyugodt lelkiismerettel vihettek volna keresztül oly emberek, a kiknek magukviselete mintakép gyanánt szolgálhatna embertársaik előtt, bajosan volna képes nyélbe ütni ama kíméletet nem ismerő eljárás elpalástolását, a melyben Erzsébet az ő katholikus alattvalóit részesítette. (Folyt, köv.) Ifj- Zsoldos Benő. ISKOLAÜGY. A módszeres és ellenőrző (osztály) tanácskozások. — A túlterhelés kérdéséhez. — »Bölcsek kövél nektek Mit ér föllelnetek ? Ott lehet biz' a feó', Ha nincs hozzá bölcs fő/« Goethe. (Folytatás és vége.) Tárgyunkra vonatkozólag mit tartalmaz hát a szószerint közölt Rendtartás? Az országos, illetőleg a helyi tanterv értelmében először, minden évben háromszor módszeres tanácskozás tartandó (erdélyi Rt.-ban csak év elején); másodszor, ezeken megállapítandó az iskolai és házi feladatok száma, ideje (és az írásbeliek javításmódja); harmadszor kijelölendök mind az olvasmányok, mind a könyvnélkül megtanulandók. Ehhez az igazgató által a tanítás egyöntetűsége és kellő összefüggése, az egyes tanárok által pedig a részletekben és a követendő eljárásban való összhang biztosítandó. Ellenőrző és osztálytanácskozás szintén háromszor-háromszor tartandó az egyes osztályok, illetve az egész intézet tanulmányi és fegyelmi állapotának feltüntetése s általában az eredmény számbavétele végett. (Erdélyi Rt.-ban oszt.-tanácsk. évharmadonként kétszer; szaktanári ertekezletek pedig a szükséghez képest.) Látni való, hogy ha a Rendtartások keretébe nem volnának is beillesztve a módszeres és (osztály) tanácskozások : a középiskolák mai tanrendszere közepette saját magunknak, a tanároknak és tanítóknak kellene azokat behoznunk és gyakorolnunk. Ezt javalja, ezt teszi szükségessé a szakrendszer. Töröljétek el a szakrendszer szerinti tanítást s akkor azt mondjuk: nincs szükség ezekre a különféle havi tanácskozásokra, vagy legalább nincs szükség a körülírt alakban való szószerinti megtartásukra! De tegye kezét a szivére általában minden tanférfiú, Kárpátoktól Adriáig és (tisztelet, ha van kivétel!) merje őszintén bevallani, hogy teljesen úgy exequáltatnak azok a tanácskozások, a mint el vannak rendelve! Hol vannak látható nyomai (jegyzökönyvekben, irattárokban, igazgatói administratióban stb.), hogy az iskolai és házi feladatok száma és ideje, az olvasmányok és könyvnélküliek, az írásbeliek egy esztendőre, vagy legalább egy-egy évharmadra előre beosztattak és megállapíttattak volna? Hiszen minden intézetnek, minden iskolai esztendő egy-egy szellemi-erkölcsi hadjárat! Megtörténik-e a tanítás terén az a jóelőre elkészített hadvezéri (igazgatói) és tiszti (tanári) plánum, mely a működő hadsereg (a tanulóság) számára fölvett terepen úgyszólván a legkisebb bokrot is ismeri? Tudjuk ugyan, hogy bizonyos tekintetben, többékevésbbé történnek bizonyos tanácskozások, értekezletek és megállapodások; de azok a legtöbbször részint üres formalitások, részint évről-évre örökölt sablonok, összekeverve annyiféle eljárással, a hány a régi és az új tanár vagy tanító. Úgy hogy a mi az iskolai Értesítőkben elszámoltatik, az kevés hiján, nem a priori, hanem a posteriori eljárás következménye. Pedig a módszeres tanácskozások feladatai egészen a priori természetűek. S azokat a széttagolt szakrendszerű tanításban, főleg ott, a hol nincs paedagogiai ellenőrzés, teljesen az egyes, különféle természetű és eljárású emberek privát tetszésére bízni : olyan elbánása a lélektani alapot feltételező didaxisnak, mely a »harcászat«-ban a szétszórt csatározásnak sem felel meg. Mert katonáéknál abban a tekintetben is egyöntetűségnek és a »csatárláncok* összefüggésének muszáj meglenni! Egy szóval: a jelzett tanácskozások tartását illetőleg az az igaz, hogy ex omníbus aliquid, ex toto nihil. Megcáfolva magunkat csak akkor érezzük, ha a magyar tanügy eredményeinek elbírálásával túlterhelés létezéséről sem nem hallunk, sem nem olvasunk, sem nem tapasztalunk. A régebbi, ú. n. osztályrendszer, igaz, nem ismert ilyen alakba öntött, idő- és számszerint is meghatározott módszeres és ellenőrző (osztály) tanácskozásokat (a mi azonban nem azt teszi, hogy régebben ne lettek volna a szükséghez képest paedagogiai és didaktikai tanácskozások. szakértekezletek és egyöntetű megállapodások); mert régebben a legalsó fokon minden tantárgygyal egyetemben egy egész osztályt, a középső fokon csak egy-két speciális (szakbeli) tárgy kivételével tanított egy-egy ember; fennebb. pl. a poétika és logila classisban (mai V—VI. osztban) is az ú. n. csoport-rendszer érvényesült, azaz minél több, főleg rokon-tárgy egy kézben. Akkor az osztálynak nem »főnöke«, hanem tanítója, vagy tanára volt az, a kire egy-egy osztályt egészben vagy nagy részben rábízták. Az ilyen osztályvezető a tanév folyama alatt egyedüli, vagy csaknem egyedüli felelősségére egymaga s illetőleg másod vagy a felsőbb fokon legfelyebb harmad-magával kezelvén az osztálya számára előírt anyagot: ő tudhatta legjobban, hogy mit, hogyan és mily mértékben oszszon be; tudta, hogy mennyi a könyvnélküli, mennyi a leírni való iskolai és házi feladat; tudta a 8—10-ig való tanórán, hogy mit tanított az előtt 8—9 órán, s mit fog tanítani a délelőtti teljes egy órai szünet után eső 3-ik órán, 11—12-ig — lévén a délutáni egyik óra (de nem közvetlenül az ebéd után, mint ma sok helyen 1—2-ig !)