Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-30 / 44. szám

ezért sürgeti az éleslátású főgondnok egyfelől a hitbuzgóság fokozott ápolását, másfelől az egyházi teherviselés arányosításéit, mint a mostani egyházi élet két legvitálisabb ügyét. Ott van Prónay Dezső báró, a lutheránusok főfelügyelője, ki az egyetemes gyűlést megnyitó beszédében a haladás nagy és korunkban általánosan hangoztatott eszméjét fejtegetve, »királyi papság«-hoz illő hitbuzgósággal ós emelkedett lélekkel arra a következtetésre jut, hogy az igazi haladást egyedül a Jézus Krisztus evangéliuma jelöli ki helyesen, mikor azt követeli az emberektől : Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes! Ott van Zsilinszky Mihály, a bányai egyházkerület minap választott felügyelője, ki szókfoglaló beszédében különösen azt hangsúlyozza : Necsak protestánsok legyünk, hanem igazi evangélikusok is, s akkor az evangéliummal »meg fogjuk teremteni a hitben erős, szeretetben munkás, reményben gazdag, szabadságban okos, intézményeiben hatalmas, bölcs és igaz evangéliumi szellemet«. Ezek »királyi papságcc-hoz ós »szent nép«hez illő beszédek ós gondolatok, melyeket örömmel hallunk gyűléseink tanácstermeiben s melyek a mostani nehéz egyházi viszonyok között elmondva, egyfelől megnyugtató bizonyságai annak, hogy világi jeleseink öntudatos vallói a protestáns egyetemes papság nagyjelentőségű elvének, másfelől reményre jogosító zálogai annak a jobb jövőnek, mely a protestáns hitelvek következetes érvényesítésével, negyedfélszáz esztendő tanúsága szerint mindenütt karöltve jár. Ámde mivel Istenországa nem a beszédben, hanem a lélek erejében áll, még nagyobb örömmel szemléljük dicséretes működését annak a »királyi papságcr-nak és »szent nópcc-nek, mely a hitbuzgóság ápolását, az erkölcsiség nemesítését, a lelkek evangélizálását élő szóval és nyomtatott igével, templomban és templomon kivül, papihivatalból és presbyteri (gondnoki) székből, családi körben és társadalmi életben, jó példával ós nemes áldozatkészséggel végzi. Ilyenek immár, Istennek hála, a hivatal szerinti papokon kivül is vannak anyaszentegyházunkban. A belmisszió világi barátjai és művelői, férfiak ós nők egyaránt ilyenek. Vannak ugyan hazánkbbn is, a kik a »királyi pa.pság« ós »szent nóp« eme lelki munkáját csekélylik, a laikusok valláserkölcsi ós egyházi működését lenézik s »világi papok« gúnynevével illetik. Ám az ily protestáns ember nem tudja, mit cselekszik. Öntudatlanul ós nem akarva megtagadja a »királyi papság« és »szent népcc magasztos evangéliumi ós protestáns elvét s az evangéliumi eszmekörből észrevétlenül átvedlik a rendi papság ós hierarchiai egyházszervezet pápista fogalomvilágába. Az a nyomorúságos gondolkozásmód, mely azt mondja: a vallás a papok dolga, az egyház ügyei nem tartoznak reám, a valláserkölcsi élet kérdései engem nem érdekelnek : ez a silány, de eléggé elterjedt gondolkozás helyén van a papuralmi egyházakban, hol a hit, erkölcs, egyház érdekei a kizárólagos hatalommal felruházott papirend érdekeivel teljesen összeesnek; de teljességgel idegen a protestáns világban, hol mindenki, ha pap, ha világi, szerves tagja az egyháznak, jogot élvező ós kötelességet teljesítő polgára az Isten földi országának. A »királyi papság« buzgó működése s a »szent nóp« támogatása nagy áldás a keresztyén egyházra s hátrányossá csak akkor fajul, ha nem az Isten igéje, hanem a »világ bölcsesége« terjesztésében buzgólkodik. Igen, igen. A protestantizmusban minden egyháztag, férfi és nő, lelkész ós gondnok, előljáró ós köztag, hivatásszerűleg a »királyi papságcc ós »szent népcc köréhez tartozik; a tényleges lelkész csak abban különbözik a többi egyháztagtól, hogy ő hivatal szerint is »királyi papcc ós »szent nóp«. A lelkészi és világi elemnek e paritása nemcsak az egyházszervezetben, hanem az egyházi munkában: ez képezi az élő protestantizmus megdönthetetlen erejét az előhaladottabb protestáns nemzeteknél ; mert ez ülteti át és gyökerezteti meg a népek körében az evangélium isteni erőit. S ez egészen természetes is. Mert a hol nemcsak a pap ajkáról s a templomban, hanem mindenki szájából s a családban ós társadalomban, példával ós életben szüntelen prédikáltatik az Isten igéje ; a hol az egyház vallási, erkölcsi ós anyagi felvirágoztatásával nemcsak a pap gondol és törődik, hanem minden tag szivén hordozza vallása és egyháza gondját: egészen természetes, hogy ott a hitélet kegyességét, az erkölcsök tisztaságát, az egyházi viszonyok javítását előre vinni a népek milliói egyenként ós egyetemileg folytonosan és nemes versenynyel igyekeznek. Ily helyeken nem lesz ritkaság a »királyi papsága ós »szent népcc, nem kap erőre a hitközöny ós erkölcslazulás, nem válik rombolóvá az egyháziatlanság, s az oltár hivatal szerinti őrei nincsenek erkölcsileg ós anyagilag elhagyatva, lenézve, megvetve. A reformáció emlékünnepén elmélkedjünk a »királyi papságcc ós »szent népcc eszméjéről, hivatásáról, életfeltételeiről. Azután peclig tegyünk kezet a munkára s imádkozzunk és dolgozzunk, hogy az evangélium és a reformáció e hatalmas elve nálunk is minél előbb s minél erősebb intézményes valóra váljék. Istenországa fölcli létének szüksógképi alkotó része a »királyi papságcc és a »szent; népcc : igyekezzünk növelni és erősíteni őket itt mi közöttünk is! Sz. F.