Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
A dunamelléki reform, egyházkerület új főgondnokának beiktatása. Szósz Károly püspök üdvözlő beszéde Szilágyi Dezső fögondnokhoz. Nagyméltóságú Gondnok Úr! Kegyelmes Uram! Mint református egyházunk minden tagjának, egyházmegyéink s kerületeink összeségének, sőt egész országunk és nemzetünknek, úgy Nagyméltóságodnak is, már a hirlapokból hónapok előtt értésére esett — a mit imént a Nagyméltóságod körünkbe hívására ment küldöttség — s most e helyen Isten házában ünnepélyesen és hivatalosan is ismótlek, hogy egyházkerületünknek, néhai gróf Tisza Lajos főgondnokunk f. ó. január hó 26-án bekövetkezett gyászos elhunytával megüresedett főgondnoki székére 256 anyaegyházunk részéről beérkezett 305 érvényes szavazatból 271 szavazattal s így 9 /ío-ed többségnek ritka egyértelműségével Nagyméltóságod választatott meg a dunamelléki reformált egyházkerület főgondnokává. Midőn most, hivatalos állásomból kifolyó tisztem szerint Nagyméltóságodat főgondnoki székében, mint egyházkerületünk világi elnökét s elnöktársamat üdvözlöm, nemcsak saját érzelmeimnek akarok kifejezést adni, kinek Nagymóltóságoddal régi ismeretség, s még ifjúkori barátság révén úgy egyházi, mint polgári téreken soknemű munkakörökben együtt s egyetértőleg működni volt szerencsém s mondhatom: büszkeségem, — hanem egyházkerületünk nevében, mely Nagymóltóságodban sok évek óta világi főjegyzőjót, s egyik egyházmegyénk gondnokát is örömmel s büszkeséggel látta és ölelte vezértagjai sorában ; sőt egész magyar reformált anyaszentegyházunk nevében is: mindnyájunk örömének, de egyszersmid nagy várakozásának is kifejezést adhatok. Örömünknek mindenek előtt a felett, hogy mint teljes bizalmunk fórfiát tisztelhetjük egyházkerületünk főgondnoki székén, vezérül élünkön Nagymóltóságodat, kiben egyházias lelkületet, tevékeny buzgóságot és törhetetlen erólyt ismertünk meg minden téren, a hol működött; egyházi téren is, különösen egyik legnagyobb nehézségekkel s bonyodalmakkal küzdő egyházmegyénk élén, melynek vezetésében Nagyméltóságod oly hű ós kitartó volt, hogy annak bölcs vezérletét az utolsó óráig, még főgondnokká megválasztatása után is, megtartotta s legutóbbi közgyűlésén is, válságos helyzetben s nehéz kérdésekben, annyi erélylyel, mint bölcseséggel vezette a kibontakozás felé egy jobb jövő elébe. De ismertük Nagymóltóságodat politikai és közpályája minden s oly sokoldalú irányaiban is, a jogtudományok pályáján, a tanári széken, a törvényhozás tanácskozásaiban s vitatkozásaiban, az ország kormányában, s most a képviselőház elnöki szókén: — mindenütt páratlanul széles tudományt, meggyőző ékesen szólást, kifogyhatatlan erőt és lankadatlan erélyt tanuítsa, szóban, tettben és sikerekben. Nagyméltóságodtól nemcsak saját egyházkerületünk körében s érdekeiben látunk erős vezért s bölcs kormányost, hanem reformált egyházunk egész terjedelmében, úgy konventi igazgatásunkban, mint zsinati törvényhozásunkon, sőt ezek körén kivül is egyházunk érdekeinek támogatását az országos törvényhozás színe előtt, az államkormánynál, sőt a trón lépcsőjén is oly befolyást ós sikert remélünk s hiszünk biztosítva igaz ügyeinknek s érdekeinknek, a mi Nagymóltóságodba helyezett s már is szilárd bizodalmunkat alig fokozhatja már, de annál inkább biztosítja s erősbítendi. Vezesse azért Istennek szent Lelke Nagymóltóságod működését s kisérje Isten áldása kivívandó sikereit. S most felkérem Nagy méltóságodat, hogy főgondnoki hivatalát elfogadva, arra az esküt letenni s szókét elfoglalni méltóztassék! ? r <•'</ •'•-« MIJ? • v' •'. : ' í/íJÍíi Szilágyi Dezső főgondnok szókfoglaló beszéde.* Köszönetet mond a bizalomért. Tudj a az állással együtt elvállalt kötelességeket. Igyekezni fog megfelelni; az igazi köszönet csak tettekben fejezhető ki. Tudja, hogy tiszttársai teljes erővel támogatni fogják. Nem kétkedik a kerület osztatlan támogatásáról. Az egyház legüdvösebb hagyományai közé tartozik, hogy a polgári ós politikai élet céljai ós különbségei a teljes együttműködést egyházi téren nem gátolják. Az összetartásra most annyival is több indok van, mert a vallás- és lelkiismereti szabadság követelményeinek megvalósítása folytán a verseny az egyházak közt, ha nem is nagyobb, mindenesetre nyíltabb és korlátlanabb. Nem hagyja figyelem nélkül, nem is kicsinyli azokat a kóros tüneteket, melyek szórványosan felmerültek. De téves dolog ós kishitűség volna ezekből az egyház bomlását következtetni. Mindnyájan tudjuk, hogy ezek részben régibb lappangó állapotok nyilvánosságra jutása ; mindnyájan tudjuk, mily nagy tényező ezekben az egyházi teherviselés arány* Az itt közlött vázlat csak kivonata a főgondnok beszédének, miután az szórói-szóra nem volt leírva, gyorsíró pedig nem volt jelen. » Sserk.
