Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-23 / 43. szám

talan felosztása, számos helyen kiáltó méltánytalansága. Reámutat a ragaszkodás ós áldozatkészség folyton megújuló számos jeleire, melyek erős ós felvirágzó egyházi életre mutatnak. Mi — úgymond — nem lehetünk hűtlenek azon nagy elvekhez, melyek megnövesztették ós megizmosították az egyházat, melyekből erőt merítettek a protestáns egyházak, melyekre súlyos ós diadalmas küzdelmeikben annyiszor hivatkoztak. Ápolnunk kell azokat az erőforrásokat; megőrizni azokat a hagyományokat, melyek igazi fen tartó erők. Az egyh az a hivők odaadó ragaszkodásán nyugszik. Ezt fentartani, ebben gyengülést nem engedni az első feladat. Csak az az egyház hanyatlik igazán, melyben meggyengülni engedik a nép ragaszkodását ; lehanyatlik még akkor is, ha különben anyagi eszközökkel bőven el van látva, vagy épen az állam kényszerítő hatalma támogatja is. Ileátórve az önkormányzati intézményekre és ezekkel kapcsolatban az átalános teherviselésre, kiemeli, hogy egyházunk szerkezetéből folyik, hogy mindenkinek, a legszegényebbnek is van befolyása, de viszont mindenki, a szegény is hozzájárul az egyház fentartásához. A teherviselés rendszere részben elavult, részben teljesen igazságtalan. Át kel) alakítani egy méltányos, arányos teherviselési rendszer behozatala által. Ennek megállapítása a zsinat feladata. De részlegesen egyes intézkedések tehetők az egyházközség, az egyházmegye és a kerület körében, melyek némely irányban megoldják a kórdóst, más irányban előkészítik, megérlelik. Maga a reform sürgős. Kettős feladat kopogtat ajtónkon. A szegényebben dotált lelkészek helyzetének javítása és a szegényebb nép terhének könnyítése. Hogy lehessen ezeket még részleg is megoldani, a teherviselési rendszer reformja nélkül? E célra szolgál a gyengébb, kisebb egyházak csoportosítása is. Ugy kell ezt megvalósítani, hogy tetemes teherleszállítással legyen összekötve. Határát ennek mindenesetre azon egyenrangú szempont képezi, hogy a csoportosítás által a lelkigondozás csorbát ne szenvedjen. Fokozott munkát és áldozatkészséget igényel ez; de e nélkül nincs igazi mód, nincs állandó eredmény. Ismétli, hogy az egyháznak első sorban és főleg saját erejére, saját forrásaira kell támaszkodnia. Ettől való nagy mérvű eltávolodás határozottan az egyház gyengülésére vezetne. Azt, hogy az állam, feladatai teljesítésében egyházunkat is segítse, méltán igényeljük; jogunk is van hozzá, törvényeink s az egyenletes elbánás elvénél fogva. Elfogadtuk a segélyt s a törvényhozásnak meg is köszöntük. De senki sincs kételyben az iránt, hogy sok lényeges, a mit várunk, s a mit jogosan igényelhetünk, még nincs megvalósítva. Távol legyen tőlünk minden önhittség vagy dicsekvés, hogy mi jobbak vagy különbek vagyunk, mint mások. Azt az egyet azonban kiemelheti, hogy hazánk és az egyház iránti kötelességeink soha összeütközésbe nem jöttek. És jövőben sem jöhetnek. Sőt nem egy, de számos lapja van történetünknek, mely mutatja, hogy e két kötelesség, már a feladat természeténél fogva is összeforrva vezetett bennünket. A vallás- és politikai szabadság sorsa össze függ történetünkben. Együtt hanyatlottak alá és együtt emelkedtek. A hazafiúi érzés támogatja és áthatja egyházunk iránti kötelességeinket. Ezek töredékes megjegyzések, lesz alkalom még a gyűlés folyamán tüzetes vita alá venni egyes kórdóseket. Azzal végzi, hogy sorsunk önkezünkben van. Csüggedés ós vérmessóg nélkül kell a feladatokhoz fogni, s Isten áldása, a siker, a becsületes és buzgó törekvésektől nem fog elmaradni. Allén bibornok (Alanus Britannieus) és kora (1532—1594). — Az angol egyházpolitika történetéből. — (Folytatás.) VII. Több rendbeli levelezés és vitatkozás után, egy meetinget tartották május végén Párisban, a melyen a már előbb említetteken kivül jelen volt Claude Mathieu szerzetes, a francia jezsuiták tartományi főnöke és a Guise herceg gyóntató papja. Befejezésül egy tervezetben állapodtak meg, a melynek II. Fülöp elé való juttatásával Parsons bízatott meg, míg Greightont Rómába küldték, magával viendő egy levelet Allentől, a ki »most végtére (Knox szerint) kivettetett a politikai alkudozások tengerére s az ő erkölcsi és értelmi kiváló tehetségei nemsokára a legelső polcra helyezték őt bajtársai között«. A skótországi események, a Euthwen ötlete és a Lennox szökése még egyszer összezavarták a szövetségesek számításait. Egy kevés ideig alkudozások folytak Fülöp és a Guise herceg között. Egy jezsuita szerzetes, álruhába öltözötten a skót királynőhöz küldetett és a herceg nyugtalanul várta az értesülést a felől, hogy a szerzetes micsoda más intézkedéseket tett a szóban forgó ügyre vonatkozólag, Angolország nemeseivel egyetértve. Lennoxnak 1583 május 26-án bekövetkezett halála szükségessé tette azt, hogy ismét eltérjenek egy új alaptól. Azonban, közvetlen ez esemény előtt, május 2-án, a nuncius egy levelet intézett a como-i bibornokhoz, a mely esetleg nagyobb világosságot áraszt előttünk a »Szent háború* jellemére, mint a kötetnek bármely más részlete. Épen azért azt egész terjedelmében közreadjuk. Jelen 85+