Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

van, képezte az első tanári kart. Gönczy maga igazgató lett s Török a »fentartó-testület«, mert ez bizony így volt. Szellemi és anyagi alapítás, vezetés így kapcsolódott össze. Hol végződött az egyik hatáskör, hol a másik, miért azt keresni ? Szövetkezésük szép emléke egy életerős intéz­mény, melyet az egyház későbbi vezetői, az ép most elhunyt Tisza Lajos és egyházunk nagy­érdemű püspöke, Szász Károly, dicsőségesen to­vább fejlesztettek. Szeretnék most valamit mon­dani Gönczyről, az igazgatóról. Szeretném jelle­mezni a vezetésben nyilatkozó talentumát, a methodikus eljárásokat, melyek működését jelle­mezték s melyeknek emlékeit latin nyelvtanában, növénytanában, földképeiben stb. hagyta hátra. Szeretnék rámutatni az ő tanszergyűjteményére, mely sokáig képezte természettani múzeumunk magvát. De az idő sürget s egy 50 éves mun­kásság néhány perc alatt úgy sem jellemezhető teljes szabatossággal. Legyen azért itt csak megemlítve tevékeny­ségének az az ága is, mely az egyetemes tan­ügyi bizottság körében folyt le s iskola szervezetek, taneszközök készítésében tetőzött. Valamint ismét csak említsük meg az Egyházi Lapok, a Pesti Napló s a Budapesti Szemle hasábjain megjelent cikkeit, melyek előtanulmányok voltak a későbbi államférfiúi pályára. De 1862-nél mégis álla­podjunk meg. Ez az óv adta nekünk a Gönczy-Abócét, a nagy mester legfontosabb művét. Hiszen igaz, jelentéktelen egy munka egy-egy iskola­könyv, s ma talán szégyenszámba is megy. Leg­alább, a ki iskolai könyvet ír, azt a »tudós« lenézi; a szülők, kik egy kézelőre, csipkére stb. a forintokat nem sajnálják, a tankönyvírót össze­szidják, s a poéta a »tanügyi bácsikaU kigúnyolja, ós mindamellett a mondó vagyok: a ki egy jó iskolakönyvet ír, az megérdemli, hogy donációt adjanak neki s a nevét közhelyen kifüggeszszék. A Gönczy-Ábóce épen három évet takarított meg az ifjúságnak. Addig négy év alatt tanultak meg az iskolában írni-olvasni, ma a Gönczy-Ábóce óta karácsonyra már olvas a gyermek s egy óv alatt ezzel a nagy tudománynyal teljesen elké­szül. Dicsőséges dolog volt ez az Abéce. Nép­iskoláink tanítástörténetóben Zákány, Erdélyi Indali Péter, Gönczy Pál Ábécéikkel vívták ki maguknak a legszebb helyet. 1867-ben, június 1 6-án Eötvös Gönczyt osztály­tanácsossá tette. Eötvös magyart akart nevelni. Még akkor kevés frázis jött forgalomba. Nem hordta a száján mindenki a nemzeti nevelés eszméjét; ele Eötvösék lelkében már élt a gondo­lat. Eötvös a magyarság legtörzsökösebb ágára, a kálvinista magyarságra akart támaszkodni. Minisztériumát megrakta kálvinistákkal. Akár egy egész egyházkerület. Tanárky, Szász IC., Szilá­gyi Sándor, Molnár Aladár, Gönczy Pál. Az első (1868) népoktatási törvény is kálvinista kezekből került ki. Molnár Aladár adoptálta azt Zürichből. Hanem hát ezzel a javaslattal nem járt a szeren­cse. Az orsz. gyűlésen sem tetszett, és nem tet­szett Csengerynek sem. Csengery előtt Gönczy is éles és elítélő bírálatot mondott róla. Eötvös aztán hirét vévén a dolognak, Gönczynek alkal­mat adott nézetei előterjesztésére. A törvény­javaslat aztán a Csengery s Gönczy javításaival jutott az országgyűlés elébe s fogadtatott el. Hogy a minisztériumban mit vállalt Gönczy s micsoda munkát végzett, arról ma még sokan tehetünk tanúságot. A tanítói nyugdíj a halha­tatlan emlékű Molnár Alaclár javaslatai alapján jött létre, ele Gönczy volt a munkás, a ki a részleteket kidolgozta. A Trefort-korszak iskola könyvei, taneszközei, az összes szabályrendeletek, tantervek s ezekhez való utasítások a népokta­tásügy körében mind az ő munkái. Természete­sen nem a minisztériumban, hanem otthon, a hajnali órákban dolgozta javaslatait. Nekem is van azok kéziratából egy pár csomó, s a ki ismeri az ő ilyszerű munkásságát, meg kell vallania, hogy ez az ember egy egész közokt. tanács volt egy maga. Családi körét olyan feleség díszítette, s kettő­jüket olyan gyermekek vették körül, kik ezt a nagy munkásságát a családfőnek lehetővé tették. Nála, a peclagoguson az bizonyult be, hogy jól nevelt gyermekei vannak. Egész kis akadémia egy-egy szabadabb nap estéjén. Zene, ének fel­váltva került elő, s oly barátjai a családnak, mint Brassai bácsi, Vámbóry, Toldy, Bartalus J. ós az öreg Török egészítették ki e szép és kedves kört, melyből a fájdalmas események, csapá­sok sem hiányoztak, de a melyeket a filozófus kedély ós hivő szív a lélek megnyugvásával fogva fel. Gönczy életéről emlékezvén, ne feledjük felesége jó szivét se ki abból a képből, melyet a férjről rajzolunk. Gönczyné, míg osztozott férje örömeiben és bánatában, osztozott munkáiban is, melyeket folyton emelkedő műveltségével átérteni s felfogni tudott. Ezenkívül a társa­dalmi jótékonyság terén kiegészítette fórjót; az egyesületi élet s közelebb a Nőképző Egyesület ismeri e derék, nemes lelkű asszony nevét. És midőn Gönczy az állami hivatalok fokain feljebb-feljebb emelkedve, végre államtitkárrá lett: 50 éves tanügyi munkásságára 1888. május 6-án oly visszhangot adott az ország, milyet még a ma­gyar népiskolai ügy terén működő emberek közül senki sem ért meg. Ez a jubileum példátlan volt a maga nemében. Én egy egyesület nevében

Next

/
Oldalképek
Tartalom