Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

egy súlyos, művészi kivitelű aranyérmet, melyen arcképe volt kiverve s egy könyvet adtam át, a svájci útról 1844-ben írt s egyéb tanulmányait, melyeket akkor kinyomattunk. Akkor ezt mondtam: Az orsz. felső nép és polg. isk. egyesület megbízásából a mai nap emlékéül két arcképet nyujlunk át Méltóságodnak. Az egyik egy érem, melynek aranyán művész keze örökíté meg Méltóságod arcvonásait. A másik is tiszta arany, de ehhez Méltóságod maga adta az anyagot. Ez irott arckép mutatja a célt, melyre Méltóságod hosszú pályáján át törekedett, mutatja az eszközöket, melyekkel célját elérte«. Es akkor előttem s velem még hányan üdvözölték; hányan adtak egy-egy vonást, egy-egy adalékot az ő képéhez s e képet körülvevő szeretethez! . . De a fényes pálya, mely neki csak a munkára nyújtott tért, a Kálvin-térről nem tudta elvonni. Ott maradt, ott lakott, a hol mint a gimnázium igazgatója lakott volt, s ezt a lakást megtartotta haláláig. Szivének, lelkének itt volt igazi hazáj a s a kálvinista torony árnyéka az ő menedéke, s a kálvinista egyház, melynek gondnoki tisztét viselte, az ő dicsősége. Legjobb barátjának, az öreg Töröknek, is egy ily nap itt a Kálvin-téren fogta be a szemeit, hogy aztán pár év múlva egy ártó betegség őt, a deli öreg embert is összetörje. Most már mincl a hárman túl vannak a földi bajokon. Mi azonban felidézzük őket s emlékezni fogunk még róluk sokáig. Vájjon nincs-e ünneplésünkben valami, a mit a szigorú puritánizmus megróhat; vájjon nem olyan-e ez, mint a képek a bázeli templom ablakain, melyekre egy r. kath. atyafi azt jegyezte meg: csak hagyjátok, az ablakon már ott vannak, majd bejutnak a templomba is? Vájjon igazán helybenhagyná-e Kálvin, a mit mi teszünk? Hát én azt hiszem, hogy helyes úton jártunk. A kálvinizmusban úgyis nagy a kegyelethiány. Más téréin a társadalomnak az apák érdemeit öröklik a gyermekek harmad és negyedíziglen: nálunk az apák iránti ellenszenvet, vagy az apák nagysága által felköltött irigységet, illetőleg ennek visszahatásait. Jó ez, ha az ily ünnepek segítik előállani s fellángolni a kegyeletes érzéseket; ha példát adnak az ifjúságnak ós a felnőtt társadalomnak is az élet mesterségéről. Csak ón érzém erőim gyengeségét, hogy ily alkalommal csupán a jóakaratot vihettem a fórumra. De Gönczy egyénisége magában is elég, hogy az ifjúságra hatással legyen. Egy egyszerű tanító, ki tehetsége s akaratereje által az ország legmagasabb méltóságai egyikébe emelkedik: önkénytelenül magával ragadja az iljú szivet. Előttünk peclig, kik ösmertük, tiszteltük ós szerettük őt, annyi kedves eszmetársítást indít meg ily egyszerű emlékezés is, hogy megbocsátjuk írója gyengeségeit. Lengjen tehát továbbra is Gönczy szelleme e gimnázium felett, melynek megalkotásában része volt, emlékezzünk az idővel csak öregbedő tisztelettel hazánk nagy pedagógusára, s kérjük Istent, hogy adjon nemzetünknek s egyházunknak sok ily férfiakat, mint a kinek ma emlékét felújítottuk. Dr. Kiss Áron. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi téren. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) 5. Ezen pontnál valószíneinek gondolom, hogy egyikmásik fiatal ember indíttatva erezheti magát megkérdezni tőlem, hogy okoskodó képességeinek megerősítése céljából nem ajánlanám e neki a logika és a metafizika formális tanulmányozását ? Erre a kérdésre én azt válaszolom: mindenesetre ajánlom, ha szert tettél előbb, nem skolasztikus fegyelmi eszközök által, hanem természetes úton, a gondolkodás és okoskodás általános szokására. Az ember úgy tanul meg járni, hogy először is használja lábszárait. Majd aztán elmehet egy katonai gyakorló iskolába, hol megtanulhat menetelni és különböző taktikai fordulatokat csinálni, a minőkre őt az egyszerű, begyakorlatlan testmozgás rem képesíti. Tökéletesen így áll a dolog a gondolkodás művészetével is. Legyen először gondolkozó képességed és egy csomó gondolkozni való tárgyad, és ekkor kérj meg egy tudós logikust, hogy tanítson meg téged figyelmes szemmel átvizsgálni azon folyamatot, a melyen te megállapodásaidhoz jutottál Ha ilyen modorban tanulmányozzuk a logikát, kétségtelenül rendkívül jótékony hatása lesz annak. De mivel ezen tudománynak, épen mint a mathematikának, nincsen valódi tartalma, hanem pusztán csak rendbe állítja azokat az általános formákat, a melyek alatt minden gondolkodást gyakorolni kell: mindig nagyon meddő dolognak kell azon törekvést tartanunk, mely tisztán magából a logikából akarja a gondolatokat gazdagítani s abból akar az élet nagy kertjében gyümölcsöket érlelni. Csak olyan könnyű egy vívómesterből nagy hazafit, mint egy puszta logikusból nagy gondolkozót csinálni. így van ez valójában minden formális tanulmánynyal. A grammatika és a rhetorika egyformán száraz tudományok, melyek csak akkor hoznak gyümölcsöt, ha az élet és a tapasztalat által nyújtott anyagokkal foglalkozhatnak. A gondolkozás szabályainak puszta megtanulása által egy sovány lélek sohasem lehet kövérré, sem egy szűk látkörü lélek nem lehet szabadelvűvé. Mélyreható életnek, széleskörű érdeklődésnek, éles megfigyelésnek, különféle tapasztalatoknak kell megelőzniük az iskolák által tanított logikát. És a logika mégsem haszontalan tudomány, mert ha teremtő ereje nincsen is,