Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-09 / 41. szám
tetszésére bízván, hogy pénzben vagy természetben teljesítse a fizetést. Így kimondva, helytelennek kell tartanunk, midőn a borgyártás legtöbbször ártalmas és tisztátalan anyagokból — a borhamisításról alkotott törvény gúnyjára — egész nyíltan foly. Az egyházkerüle! az úgy is alacsony ár által ütött sebet még orvosolhatná, kimondván, hogy a fél »vagy természetes jó borral, vagy készpénzzel fizethet*. Azután jött a lázas izgatottsággal várt fizetésrendezés kérdése, melyre vonatkozólag a határozat főbb pontjait itt közlöm: Előrebocsátva, hogy a tervezett »végleges rendezés« reformját — bár üdvösnek tartaná —- az egyházmegye, kötelező határozattal ki nem mondhatja, a tervezetben előadott módon az egyes egyházközségek kebléből kiinduló minden ilynemű kezdeményezést meleg pártfogásával fogna támogatni s az adózás terhének, a csoportosulás kapcsán ilynemű könnyítésére őket buzdílja is. Sőt az eszme keresztülvitelét a felsőbb egyházi hatóságok útján igyekszik az illetékes zsinat elé is nemes feladatként odaállítani. A jelen helyzet enyhítésére azonban többet nem tehet, minthogy a legégetőbb sebek orvosolhatása céljából a bor és sódar-váltság árát méltányos egységösszegben állapítja meg (a sódar 80 kr., az ú. n. láb 40 krban állapíttatott meg), másfelől szívesen veszi ama tervezetet, mely a legméltatlanabbul sújtott, legszegényebb osztály terhén kíván könnyíteni s »addig, míg az illetékes (egyházi) törvényhozás vagy a jogosult egyházközségek e kérdésben intézkednének, a bizottság beterjesztett jegyzőkönyvében ajánlott fizetésmérséklést örömmel fogadja, mégis a következő alakban : A szegény adófizetőknek 3 kategóriája állapíttatik meg, és pedig : a) Azok, kik 10—5 frt egyenes állami adónál többet nem fizetnek, ezek — tisztán papi — lukmatartozásuk (a terményeket is a meghatározandó mérséklésekkel számított) összegéből csak 3 /4 -ed részt fizetnének, egy negyed rész pedig teljesen elengedtetnék. b) A kik 5 forintot vagy ezen alól fizetnek állami adóul, az előző pont éneimében számított lelkészi tartozásuk g-ad részét fizetvén, egy harmad elengedésben részesülnének. e) A kik egyenes adót épen nem fizetnek, azok csak Y3 -ad lukma-tartozást fizetnek, míg 2 /3 -ad rész elengedtetik. Világosan megjegyeztetik, hogy e nemű leszámításnak, illetve elengedésnek kizárólag csakis 1899. évi ápril. 24-én kezdődő egyházi évben leend helye. Az egyházmegyei közgyűlés ezen áldozatot a felajánlók részéről méltánylással fogadja s az egyházmegye minden gyülekezete lelkészének ajánlja, illetve el is várja az ily értelemben leendő eljárást. Másrészről kifejezést ad annak is, hogy az egyetemes egyház nagy veszedelme s időleges baja (egyházmegyénk bomlásnak indulása által teljesen indokolt ez áldozat meghozatal ara a lelkészi kart jogilag nem kötelezi s azon kérelmet, mely a jegyzőkönyvben (értsd: a bizottság jkv.) ki van fejezve és arra irányul, hogy az áldozatot hozott lelkészek lehetőleg kárpótoltassanak, méltányosnak találja és azt az egyházi és állami hatóságoknál meleg pártfogásával támogatja s azok jóakaratú figyelmét e fontos kérdésre tisztelettel felkéri. Szóról-szóra közlöttem e határozatot, mely nem csak a formában, hanem a lényegben is igen különbözik a bizottság tervezetétől, mely csak a kárpótlás előleges biztosítása után volt hajlandó a fizetésrendezés megkezdhetése céljából a legszegényebbeken könnyíteni; míg az egyházmegye feltétlenül elvárja ez áldozatkészséget. — Lemondást kíván közérdek szempontjából, de beismeri, hogy az jogilag meg nem állhat: a kárpótlást maga is szükségesnek tartja s arra nézve pártfogását igéri is. Ámde ez mind csak irott malaszt, melyből a gyerek tandíját kifizetni, vagy csak egy cipőt sem lehet megtalpaltatni. S ne feledjük, viszonyaink olyanok, hogy egy 1. osztályú lelkészünknek hívei közt felénél több a 10 frtnál kevesebb állami egyenes adót fizető, a mi azt teszi, hogy ha eddig 1600 frtra ment a fizetése, ezután alul maradand az 1000-en. Egész teljességében közöltem, s e kis kommentárral kisértem a rendkívül fontos határozatot azért, hogy szóljanak hozzá, a kiket ez ügy érdekel s tisztázzuk az eszmét jól, nehogy igaza legyen annak a röpke mondásnak, mit egy, saját vallomása szerint fizetéselengedéssel korteskedni szokott egyén bocsátott volna világgá: »Lám, utoljára az egyházmegye is arra jött rá, a miben én őt régen megelőztem« (érsd: a fizetéselen gedést!) Morvay Ferencz, (Vége köv.) egyházmegyei főjegyző. Az Erzsébet királyné alapra adakoztak: Hegedűs István, Budapest 3 frt; Varga Gyuláné, Budapest 10 frt; Raksányi Károly, Balaton-Henye 1 frt 20 kr. Az előző számban kimutatott 20 frttal összesen befolyt: 34- frt 20 kr. IRODALOM. ** Az 1898. évi Koszorú füzetek a napokban küldettek szét a M. Prot. írod. Társaság pártfogó és alapító tagjainak. Tíz új füzet jelent meg az idén is, melyeknek írói és szerkesztői honoráriumát, közel ötödfélszáz frt értékben ismét Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő, a társulat áldozatkész alelnöke fedezte. A füzetek szerzői és címei: Béri Gyuláné: Az öreg pap hagyatéka. (Elbeszélés.) 41. sz — Vargha László: Hágár. (Bibliai kép versben.) 42. sz. — Bányai Géza: Angyal és ördög. (Elbeszélés.) 43. sz. — Borsos István: Tóth Pál János csutorája. (Elbeszélés.) 44. sz. — Vajda Ferencz : Barcsay Ágnes. (Történeti kép.) 45. sz. — Szentkuti Károly: Bálint úr. — Szabó Géza: A tékozló fiú. 46. sz. — Mészöly Győző : A jezsuita-rend feloszlatása. (Elbeszélés.) 47. sz. — Gsekme Ferencz: A nagyasszony. (Rajz.) 48. sz. — Forgács Endre: A szocialista. (Elbeszélés.) 49. sz. — Jámborné Székely Lilla: Az igaz hit. (Elbeszélés.) 50. sz. — A füzetek 16—24. lapra terjednek, ára mindenegyes füzetnek 4 kr. Nemsokára mindannyiát ismertetjük. Addig is azonban felhívjuk erre a fontos vállalatra t. olvasóink pártoló figyelmét. A Koszorú sorozatában vallás-erkölcsi népiratkákat bocsát közre a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. Célja, hogy a magyar nép evangéliumi keresztyén vallását és erkölcsét szilárdítsa és nemesítse. Az ily kiadványok terjesztése tehát keresztyén és hazafias kötelesség. Különösen a lelkészek és tanítók, a mai szocialistaanarkista világban valóságos munkatársul tekinthetik és használhatják a Koszorút a nép és az ifjúság keresztyén nevelésében. A ki megpróbálta, tapasztalhatta áldásos hatását a jó vallásos iratok terjesztésének. Erre anynvival inkább kérjük a lelkész, vallástanár és tanító urakat, mert a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak
