Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

bevezetés előzi meg a költemény eredetéről és szerzőjéről, a ki szt. galleni szerzetes volt és 973-ban halt meg, s azután jő maga a költemény, melynek hőse Walter, az aquitán királyfi. A költemény ránk magyarokra nézve tárgyánál fogva is érdekes, mert a cselekvényt a hunok indítják meg s a nagy Attila udvarán játszódnak le az első jelenetek. A fordítás maga egy értelmes, tanult fej műve, de nem költői léleké. Dr. Kőrös ügyesen versel, élvezhetőleg ír, de nem költő; mert ha vannak is erőteljesebb részletei (pl. a VII. és a XIII. kaland), de a fordításból egészben véve hiányzik a költői lélek bélyege. Versmértékét önkényesen választotta, mert se nem az eredeti latin szöveg hexametere, se nem a német niebelungen sorok, hanem módosított niebelungeni versmérték, mely bizony nem magyaros, s nem is elég folyékony. Ám azért a munka olvasható, sőt élvezhető alkotás s dicséretet érdemel a jó igyekezet, mely tisztességes, gondos Walterdalt juttatott magyar irodalmunknak. (F.) ** A reformáció emlékünnepe tárgyában nemcsak az egyházi törvény intézkedik, mely az ezen ünnepélyen befolyó perselypénzt a közalap tőketermészetű járulékai közé sorozza, hanem a konvent is újra meg újra — így a mult évi márciusban tartott ülésében is — felhívta a lelkészek figyelmét ezen nagyfontosságú ünnep megtartására. S valóban ezen ünnep évenkénti felújításának hatása elvitázhatlan, mert nagy mértékben közremunkál abban, hogy az evangéliumi buzgóság, hitszilárdság minél mélyebb gyökeret verjen, s az áldozatkészség forrása is minél nagyobb mértékben csergedezzen. Ezeknek előrebocsátása után a szép emlékünnep közeledtével bátor vagyok lelkésztársaim figyelmét felhívni * Templomi beszédele imákkal a reformáció emlékünnepére« című, mult évben kiadott kis füzetemre, mely a jelzett alkalomra szánt három beszédet s egy elő- és egy utóimádságot tartalmaz és a mely munkából még több példány van kezeim között. A kis füzetet, 30 kr beküldése mellett portomentesen azonnal szállítom. Körmend (Vasm ). 1898. szeptember hó. Fülöp József ev. ref. lelkész. E G Y H Á Z. Egyházkerületi közgyűlések. Lapunk mult lieti számában említést tettünk már a tiszáninneni és a dunántúli ref. egyházkerületek közgyűléseiről; miután azonban, részint az idő rövidsége, részint a hely szűke miatt tudósításunkat csak a legrövidebbre voltunk kénytelenek szabni, szükségesnek látjuk azt a következőkben kiegészíteni) A tiszáninneni ref. egyházkerület Jánosiban tartotta meg rendes közgyűlését, Igfö' 18—20. napjain Kun Bertalan püspök és Bernáth Elemér egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. Az első nap ünnepélyes istentisztelettel s az új esperesek s az új lelkészek felavatásával vette kezdetét. Tizenöt ifjú lelkészt avattak fel s bocsátottak ki lelkipásztori hivataluk folytatására s ez után Ragályi Géza tornai, Révész Kálmán abauji és Sárkány Imre felsőzempléni esperesek tették le a hivatalos esküt. A tulajdonképeni gyűlés másnap, 19-én kezdődött s folyt le a jánosi-i egyház szép új iskolájának nagy termében. Kun Bertalan püspök a megnyitó imában meghatóan emlékezett meg Erzsébet királyné gyászos elhunytáról, s az azzal nemzetünket s egyházunkat ért nagy csapásról. Nyomban utána elhatározta a közgyűlés, hogy a nagy királyné emlékét jegyzőkönyvében megörökíti ; ő Felségéhez [hódoló gyászfeliratot intéz s Erzsébet királyné szobrára a kerületi pénztárból 100 frtot szavaz meg. Ugyancsak jegyzőkönyvileg örökítette meg a gyűlés az [esperesi hivataláról lemondott Fejes István érdemeit; majd pedig sajnálattal vette tudomásul Mocsáry Lajos egyházkerületi tanácsbiró ismételt lemondását, s érdemei elismerése mellett elrendelte a lemondása folytán megürült tanácsbirói szék betöltését. Fontosabb s közérdekübb tárgyai voltak a közgyűlésnek a miskolci gimnáziumi valiástanárság kérdése, e melyre nézve tudomásul vette a gyűlés a fentartó testület ama kijelentését, hogy a gimnáziumi vallástanárt rendes tanárnak ismeri el, s bár még egyelőre képtelen is részére a rendes tanári fizetést biztosítani, de azt, mihelyt a gimnázium államsegélyügye lebonyolíttatik, azonnal meg fogja adni. A kolozsvári szeretetház ügye nem nem talált visszhangra sem az egyházmegyékben, sem a közgyűlésen, s a kerület nem fogadta el a tervezet ama propozicióját, hogy a lelkészek 2—2 frt évi járulékkal terheltessenek meg annak érdekében. A lelkész-, esperes-és püspök szentélés ügyében a kerület nem hozott érdemleges határozatot, hanem a bizottság jegyzőjét bízta meg, hogy az eredeti javaslatot és a bizottsági változtatásokat dolgozza össze s majd a tavaszi közgyűlésre terjeszsze be. A paphallgatással együtt járó vendégeskedések meggátlása ügyében két egyházmegye intézett felterjesztést a gyűlés elé, s a gyűlés a felterjesztéseket s a melléjök csatolt javaslatot a konventre küldte fel, a zsinati tárgyak közé leendő beosztás végett. Az első napi közgyűlés végén a bírósági ügyek vétettek elő s a bíróság itt is megsemmisítette a notórius átányi papválasztást. Az egyházmegye ítéletét azonban annyiban enyhítette a kerületi biróság, hogy megengedte az új pályázathirdetést s megengedte a korteskedéssel vádolt s e miatt a választhatóságból kizárt jelöltek pályázhatását. A harmadik napon a közalapi, misszió- és iskolaügyi bizottságok jelentéseit tárgyalta le a közgyűlés. — A dtmántúli egyházkerület közgyűlését f. hó 11-én az egyházkerületi egyházi értekezlet nyitotta volna meg, azonban az, miután a gyűlés tagjai a bizottságokban voltak elfoglalva, nem volt megtartható. (Hát a nem gyűlési tagok hol maradtak ? Szerk.) A már a mult heti számban említetteken kivül nevezetesebb dolog a tanítói ötödéves korpótlékok kérdése volt. Sajnálattal jelentette a püspök, hogy a folyamodó egyházak közül csak igen kevesen kapták meg a segélyt. A miért is elhatározta a gyűlés, hogy felterjesztést intéz a minisztériumhoz s kérni fogja a kérvények méltányosabb elbírálását. A tatai egyházmegyének, a káplánfizetések javítására vonatkozó intézkedését helyben hagyta a gyűlés s az ügyet ajánlólag küldte le a megyékhez.