Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

a'kedélyi életet, hanem az egész embert, tehát az értei met és az akaratot is akarja áthatni és átalakítani, és ez az evangélium sokkal gazdagabb valami;

mint annak orthodox vagy methodista kivonata. Végül megjegyzi, hogy ez az aggodalmaskodó methodista keresztyénség a mai orthodox és pietista köröknél »nem Luther, hanem Karlstadt nyomdokain halad*. Azt hiszem, hogy Beyschlag ezzel eltalálta a német prot. evangelizátorok valódi jellemzését. De kisérjük csak figyelemmel az uliramontanismust. A pápa dúl-ful mérgében s ugyancsak jajgat a miatt, hogy a hazafias olasz kormány a milánói vérengzésben kompromittált klerikális egyleteket feloszlatta s a klerikális sajtót erősen megrendszabályozta. Hiszen jól mondotta annak idején Meglia bíboros: »rajtunk csak a revolúció segíthet«. Olaszország konzervatív, liberális és radikális sajtója erős kritika alá veszi a pápának aug. 5-én kiadott enciklikáját, a melyről azt tartja, hogy az ^hadüzenet az olasz állam ellen«. Nevezett enciklika tagadja, mintha az olasz kormányhatóságokkal szemben egy követ fújtak volna a klerikálisok a republikánus és anai'kista szociálistákkal. Pedig hát a milánói vérengzés és a vatikán igen közel állott egymáshoz, a mint különben is a párisi, bécsi, madridi, bádeni és trieri forradalmak szerves összefüggésben állottak a pápistasággal. S mégis azt mondják a túlsó táborban, hogy ott sohasem voltak a társadalmi rend felforgatásának barátjai, s mindenkor a trónok leghívebb alattvalóink és támaszainak bizonyultak. Sőt azt is mondják Rómában, hogy a protestantizmus forrása és szülőoka a forradalomnak! Pedig ez az ultramontanizmus Franciaországban is termi a maga gyümölcseit, sőt mi több, már a protestánsok üldözése véres gondolatának is vannak ott hívei. Mint a »Chronik der christlichen Welt« írja, az antiszemitákat, zsidókat és protestánsokat ügy állítják a világ elé, mint »hontalan és hazafiatlan idegen elemeket.* És azon nem is csudálkozhatunk. XIII. Leo pápa demagógiai politikája már is megérett. Voltairianizmus és bigotteria, erkölcsi lazaság és klerikális fanatizmus karöltve halad ott egymás mellett a jezsuitarend izgatásai folytán. Hogy mily nagyfokú a morális elzüllés Franciaországban, igazolja a Dreyfus-eset, mely a klerikálizmusnak s a politikai reakciónak egyengeti mindenfelé az útját. Ilyen viszonyok között nem csudálkozhatunk azon, ha a francia klérus nemesebben érző részében terjed a lelkiismeret reakciója. így Fatel Férc szemináriumi tanár, püspökének következő tartalmú levél kíséretében jelentette be a pápás egyházból való kilépését: »A római egyházból való kilépésem lelkiismeretemre nézve a szolgaságból ama szabadság felé való lépéssel azonos, mely a/, ember és a keresztyén lényegét alkotja. A szerzetesi fogadalmak természetellenesek. A szerzetesi regulák megtörik a szellem erejét s megrontják a személyes kezdeményezés jellegét.« Gharboncll apát Belgiumban hétezer hallgató előtt tartott munkás körökben missziói előadásokat, mígnem a jezsuitáknak sikerüli őt kitiltani. Valóban kezd virradni Franciaországban is, s terjed az evangéliumi mozgalom a papság körében! Az áldásosán működő »Evang. Bund« ez idei közgyűlését. okt. 3—6. napjain Magdeburg városában fogja tartani. Gróf Winteingerode szövetségi elnök lelkes meghívót közöl Beyschlag »DeutschEv. Blátter* című folyóiratában, mely kiemeli azokat az indokokat, a melyeknél fogva a »Bund« épen Magdeburgban kívánja ez évi közgyűlésés megtartani. E város a 30-éves háború vértanúinak városa, a melynek hithűsége és áldozatkészsége egyházhistóriai jelentőségre emelkedett. Mint a 30-éves háború idején, úgy napjainkban is minden téren a legnagyobb veszély fenyegeti a német, evangéliumi protestantizmust. A szellemi, állami és társadalmi téren mindenütt dominál az ultramontanizmus. A római világuralom részéről inspirált centrumpárt ma a legerősebb politikai párt Németországban. Vallási téren indifferentizmus, politikai téren rövidlátóság konstatálható mindenfelé. Magdeburg városának történeti hithűsége szolgáljon ellankadt ev. protestáns hittudatunk erősítésére. Szükség van ma — úgymond a felhívás — az evang. igazság bizonyságaira, mert »a Bund igaz ügyért harcol: az evangéliumi igazságért, a haza jövőjéért, a családi békéért, s az Isten igéjében megkötött lelkiismeretért és szabadságért.« A Bund gyűlésein Müller lelkész »A német kolonizációról és a római propagandáról*, Herdielcerhoff lelkész »Az ultra -montán sajtónak a császárhoz és birodalomhoz való viszonyáról* s végül Mirbt marburgi tanár »A porosz állam és a római kúriáról« fog előadást tartani. E gyűlésre alkalmilag még visszatérünk. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Áhítatos Hölgy. Elmélkedések és imák művelt hölgyek használatára, írták Fördös Lajos és Szivos Mihály reform, lelkészek. IV-dik kiadás, 16-odrétben 311 lap, Hornyánszky Viktor nyomása, ára csinos kötésben 1 frt. Néhai Fördős Lajos és Szivos Mihály kiváló lelkészeink e jeles női imakönvve Hornyánszky Viktor bizományában immár negyedik kiadásban hagyta el a sajtót. Magának ennek a körülménynek is nagy jelentősége van a mi kis terjedelmű irodalmunkban, mert kétségtelenül mutatja, hogy nem ephemer becsű, hanem maradandó értékű művel van dolgunk. A tapasztalat mutatja, hogy nálunk még a nagy olvasó közönségre számító vallásos munkák is ritkán érnek több kiadást. Csak az igazi classikus müvek, pl. a népkönyvek közül a jó öreg Szikszai György Keresztyén Tanításokja s újabban a Stark-Csiky-féle Hit, Remény és Szeretet; a művelt közönség ahitatos könyvei közül csak a Tompa Olajágak. Székács Imádságok, Szász Károly Buzgóság könyve, Fördős-Szivos Áhítatos Hölgye értek meg 3—4 kiadást. Ha igaz, hogy az idő a legjobb kritikus, akkor az Áhítatos Hölgy derekasan kiállotta a kritikát, mert ime most már 4-dik változatlan kiadásban kerül az 80*