Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

Egyházkerületi képviselők lettek: Székv Géza és Kovács Sebestyén Endre. A biróság elé egy ügy lőn a plénum által utasítva s ez a »Protestáns Pap«-ban szellőztetett czeczei tanítói lakásügy. Kedvező és minden részre megnyugtató elintézést nyert. A gyűlés az nap véget ért, s ez főkép az előző nap estéjén tartott, minden fontosabb tárgyat felölelő előértekezletnek volt köszönhető. Pap István, mórágyi lelkész. Létesítsünk Erzsébet-alapot... Lorántffy Zswásawwa-egyesületünk, f. évi szeptember 19-iki választmányi ülésében elhatározta, hogy elvérzett nagy királynénk áldott emlékét Erzsébet-alap létesítésével fogja megörökíteni. Az Erzsébet-alap kamatait szegények és árvák segélyezésére fogja fordítani, hogy a jóságos királyasszony, a ki életében annyi szegénynyel és árvával tett jót, ezt a könyörületes munkát halála után is folytassa körünkben a nevéről nevezett alapítvány által. Ennélfogva teljes bizalommal fordulunk minden nemes szivű honfitársunkhoz, hogy szives adományával az alap létesítését előmozdítani szíveskedjék; különösen fölkérjük lelkészeinket, tanárainkat, tanítóinkat, hogy a gondozásuk alatt lévő gyülekezetek és intézetekben a nép és a tanuló ifjúság között adományokat gyűjteni szíveskedjenek. Meg vagyunk róla győződve, hogy ügy az elvérzett jó királyné iránti kegyelet, mint a szegények és árvák iránti könyörület sokakat felbuzdít arra, hogy legmagyarabb királynénk emlékének hozzá méltó megörökítésében minket hathatósan támogassanak s egy tekintélyes Erzsébetalapot létrehozni segítsenek. Az adományokat kérjük akár egyesületünk pénztárnokához (Szöts Farkasné, Budapest, IX., Erkel utca 3.), akár a gyűjtésre vállalkozott egyházi és vallásos lapok szerkesztőihez küldeni. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület nevében és megbízásából. Budapest, 1898. szeptember havában. Szilassy Aladárné, Vargha Gyuláné, elnök. alelnök. SzŐts Farkasné, pénztárnok. * * * Vettük s kész örömmel adjuk egész terjedelmében a budapusti Lorántffy-Zsuzsánna ref. nőegyesületnek a haza minden nemes szivű lakosához, de különösen prot. egyházunk tagjaihoz intézett fentebbi felhívását. Lapunk már korábban megpendítette az eszmét, hogy a gyászos véget ért fenséges királyné asszonynak az emberszeretet s a keresztyéni könyörület terén emeljünk romolhatatlan emlékezetet egy. a szegények és árvák segélyezésére szolgálandó Erzsébet-alap létesítésével. A Lorántffy-Zsuzsánna jótékony nőegyesület ime kezébe vette az alapítványnak önkéntes adakozások útján leendő összehozását s u prot. nagyközönséghez fordul annak megvalósíthatása végett. Az egyesület nemes és keresztyéni törekvését melegen ajánljuk lelkészeink, tanítóink s minden hitsorsosaink áldozatkész figyelmébe. Gyűjtsünk, adakozzunk mindnyájan, hogy az alap minél előbb együtt lehessen s áldólag hirdethesse közöttünk fenséges királyasszonyunk áldott emlékezetét! A külsőleges, szoborban vagy egyéb emlékben leendő megörökítésre bőven ömlenek a. hazafias adományok ; adakozzunk tehát, ki-ki tehetsége szerint e kegyeletes s az emberszeretet és a ker. könyörület fenséges templomában emelendő emez emlékre is, mert bármily szép legyen is az a másik márvány- vagy érc-emlék, de emez mégis hangosabban fogja hirdetni s áldásosán érezteti annak emlékezetét, a ki nemzetünket s a szegényeket, és elhagyatottakat annyira szerette. Kiadóhivatalunk szívesen vállalkozik a beérkezendő kegyes adományok elfogadására, kezelésére s hetenként Lapunkban fogja azokat nyilvánosan nyugtázni. Eddig adakoztak : Szőts Farkas, theologiai igazgató 10 frt, Hornyánszky Viktor 10 frt, Hamar István ref. theol. tanár 5 frt. A Lorátnffy Zsuzsánna-egvlet pénztárnokához: Szilassy Aladárné 50 frt. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A német, protestáns sajtó még mindig foglalkozik Bismarck emlékeinek megújításával. így Beyschlag a Deutsch Ev. Blátter-nek szeptemberi füzetében hangsúlyozza, hogy a vaskancellár belsejében istenfélő keresztyén ember volt, ki életének több kiváló hősi pillanatában az isteni gondviselés kezében tudta magát, sőt mi több: szivében hivő evang. keresztyén volt, ki jól ismerte az életben és halálban való egyetlen vigaszt. Fájlalja azonban, hogy az evang. protestantizmussal mint politikus gyakran mostohán bánt, sőt a »kulturkampf« után nagyobb érdemei vannak a pápás világuralom, mint saját hitfelekezete körül. Hiányzott nála az alapos egyháztörténeti műveltség, valamint hiányzott nála az egyházpolitikai kérdésekben a következetesség. így érthető nála a sok ballépés, mulasztás, ingadozás, sőt ellentmondás az egyes kérdések megítélésében. Pedig még 1875-ben azt mondotta a birodalmi gyűlésen, hogy a pápa az evangéliumnak s következésképen a porosz államnak ellensége. Érdekes és tanulságos dolgokat mond el legújabban Beyschlag a lapunkhoz oly közel álló evangélizáció mozgalmáról, mely jelenleg a német prot. egyház köreiben is észlelhető. A mozgalmat »a megkeresztelt és konfirmált keresztyének misszionálásának« definiálja, s úgy találja, hogy annak »ébreszíő« .jellegű prédikációjára szükség van a terméketlen »liturgiái« prédikációk mellett. Sajnosari konstatálja azonban, hogy az új mozgalomnak nincsen Ipenerje és Franckéja, sőt az az angol methodismus medrében mozog, mely irnár 200 év óta »evangélizálja« a világot, a nélkül, hogy nagyjában és egészében megjavította volna a népélet viszonyait. Ma az a jelentősége van, bogv fölmutatja egy háziasságunk beteges symplomáit és beismeri saját tehetetlenségét azok meggyógyításában. Mert az evangélium a bűn és kegyelem hirdetésével nem pusztán