Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

ISKOLAÜGY. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi téren. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. * í. Az értelem művelése. Motto : Es ist immer gut etwas zu wissen. (Mindig jó valamit tudni.) Goethe. 1. Modern korunkban az oktatást főként könyvelt által közvetítjük. A könyvek kétségkívül igen alkalmas segédeszközök a tudomány, sőt bizonyos mértékben a hasznos művészetek és ismeretek megszerzéséhez; de semmiképen sem elsőrendű és természetes forrásai azok a művelődésnek, és véleményem szerint, nem kevéssé alkalmasok arra, hogy előnyös voltukat túlbecsüljék egyesek az emberi képességeknek még azon ágaiban is, hol a legkönnyebben nélkülözhetőknek látszanak. A könyvek semmiféle értelemben sem teremtő erők, hanem pusztán csak támaszok, szerszámok, segédeszközök; sőt mint segédeszközök is csak mesterségesek, pótlékul adatva azokhoz, a mikkel a természet bölcs előrelátása fölszerelt bennünket. Mesterséges segédeszközök már például a teleskopok és mikroskopok, melyeknek segítségével kutatásaink közben elképzelhetetlen csodák tárulnak föl előttünk; de a melyeknek használata sohasem téveszthet bennünket oda, hogy kicsinyeljük vagy elhanyagoljuk saját szemeink gyakorlását. Az ismeretnek eredeti és saját forrásai nem a könyvek, hanem az élet, a tapasztalat, a személyes gondolkozás, érzés és cselekvés. Ha valaki ezekkel indul útnak, a könyvek sok hiányt betölthetnek, sok helytelent helyessé tehetnek és sok elégtelen ismeretet kipótolhatnak: de élő tapasztalat hiányában a könyvekkel való munkálkodás olyan, mint a feltöretlen talajra aláhulló eső és a napfény. Egy angol költő szavai szerint: »A pergamenköteg az a szent forrás, Melyből egy korty mindörökre eloltja a szomjat. A tudomány elevenítő hatalmát esak az ismerheti meg. Kinek saját lelkéből szabadon ömlik az.« Ez kétségkívül némileg költői modorban van kifejezve, de nagy általános igazságot foglal magában. Valamint egy ásványtani értekezésből nem tanulhat valódi tudományos ismeretet az olyan ember, ki ásványt még sohasem látott életében: úgy az irodalmi vagy költészeti müvek sem oktathatják az olyan tanulót, ki nem ismeri az életet; sem zenei tanulmányokból nem meríthet az, ki tapasztalatból nem ismeri a hangok édes zengését, sem a legevangéliumibb irányú egyházi beszédek nem építhetik azt, kinek nincsen buzgóság lelkében, vagy a kinek élete nem tiszta. Minden olyan ismeret, mely könyvekből ered, * Irta: Blackie Stuart János, görög nyelv tanára az edinburghi egyetemen. Fordította: Csiky Lajos, debreceni ev. reform, theol. akad, tanár. nem egyenes úton, hanem reflexió által, mint egy visszhang lesz lelkünk sajátjává; az igaz ismeret valamely, a gondolkodó lélekbe alámerülő gyökérből fakad, és bármennyit vesz is kívülről magába, nem pusztán kölcsönzi azt, hanem élő áthasonulás útján az élő szervezet részévé teszi. 2. Ennélfogva komolyan tanácsolom minden ifjú embernek, hogy, a mennyire csak lehetséges, a tények direkt szemlélete, és nem a könyvekben levő állítások puszta átvétele útján kezdje meg tanulmányait. Egy hasznos könyv jelent meg ezen a címen: »PIogyan kell észrevenni?* Ez a három szó mottó gyanánt s vezérelvül szolgálhatna nekünk, a mi korai nevelésünk legfontosabb részében; abban a részben, melyet nagyon is gyakran elhanyagolnak. Valamennyi természettudomány különösen értékes e célra, a mennyiben az elmét nemcsak a leggazdagabb, a legváltozatosabb és a legszebb részletekkel ruházzák föl; hanem mert megtanítják az embereket valamennyi művészet között a leghasznosabbra is, arra nevezetesen, hogy miképen használják szemeiket. Bámulatos dolog az, hogy mennyit járunk-kelünk mi nyitott szemekkel, és mégsem látunk semmit sem. Ez azért van, mert a látás szervének is, mint a többi szerveknek, gyakorlásra van szüksége; és gyakorlás hiányában és a könyveken való szolgai függés miatt, tompává és lassúvá, s végre természetes működésének végrehajtására képtelenné lesz. Azon tudományokat tehát, melyek az ifjú embereket arra tanítják meg, hogy ismerjék meg, a mit látnak, és lássák meg, a mit különben nem látnának meg: úgy a közép-, mint, a felső-iskolákban fontosságra nézve első rendűeknek kell tekintenünk. A leghasznosabbak közülök a növénytan, az állattan, az ásványtan, a földtan, a vegytan, az építészet, a rajz és a szépművészetek. Hány kirándulás és nagyobb utazás válik aránylag haszontalanná olyan ifjú emberekre nézve, kik járatosak ugyan könyveikben, de kevés elemi ismerettel rendelkeznek a felsorolt szemléleti tudományokban! 3. A szemlélet jó és a pontos szemlélet még jobb; de a világegyetemben levő tárgyak óriási különfélesége miatt az észlelő tehetséget túl kellene erőltetnünk és össze kellene zavarnunk, ha nem rendelkeznénk egy biztos módszerrel, a melynek birtokában azoknak sokaságát, elménk ellenőrzése mellett, bizonyos szabályozó elv alá helyezzük. Ezen szabályozó elvet osztályozásnak nevezzük, és könynyen észreveheti azt az emberi ész, mert tisztán megvan az mindenütt a világban, mely is nem más, mint az isteni értelem kinyilatkoztatása. Ezen osztályozás a typusok azon alapegységétől függ, melyet az isteni értelem nyomott rá minden dologra. Ezen egység ismét abban nyilatkozik, hogy a látszólag legkülönbözőbb tárgyakat is bizonyos hasonló vonásokkal látta el a Teremtő keze, és ha ezen hasonló vonásokat gondosan figyelő szemekkel tekintjük, arra képesítenek azok bennünket, hogy a világban levő dolgoknak megmérhetetlen külön féleségét bizonyos nagyobb vagy kisebb terjedelmű, nemeknek és fajoknak nevezett szakaszokba oszszuk be, melyek egészen természetesen