Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

vetik magukat az összehasonlító és megkülönböztető érte­lem ellenőrzése alá. A tanulónak első kötelessége tehát az, hogy bármiben is, a mit lát, tegye pontos észlelet tárgyává a hasonlósági és ezekkel együtt a legfeltűnőbb különbözőségi pontokat; mert a különbözőségi pontok épen olyan természetesen együtt járnak az egyezőségi pontokkal, a mint az árnyék együtt jár a világossággal; és bár azok magukban véve nem alkotnak semmi tényleges dolgot, egyik nemet mégis megkülönböztetik a másiktól, valamint ugyanazon nem egyik faját szintén elválasztják a másik­tól. Ezen osztályozás vagy rend, melyet minden dologban keresni kell, természetesen rend ; mindennemű mestersé­ges rendezés, mint például a szavaké egy betűrendes szó­tárban, vagy a virágé a növénytan Linné-féle módszeré­ben, hasznos segítségek lehetnek a tanulás kezdő korsza­kában, de ha kizárólag azokat használjuk, az igaz isme­retre nézve inkább akadályul fognak szolgálni. A mire egy fiatal embernek törekednie kell, az abban áll, hogy szokja meg összekötni a dolgokat, természetes rokon­ságuk összekötő kapcsai szerint; és ez csak úgy történ­hetik meg, ha az általános tartalom széleskörű áttekinté­sével össze tudja foglalni a különös sajátságok pontos megfigyelését is. A köznép által a virágoknak adott nevek jó példát szolgáltatnak azon felületes hasonlóságra, mely a megkülönböztetést, nem is akarja megkísérelni; mint például, mikor a sásliliomról, neve után azt gondolja, hogy az a liliomnak egyik faja; pedig ezzel a virággal semmi­féle valódi összeköttetésben nincsen. Egy botanikus pedig, ki a növények jellemét és szerveit pontos tanulmány­tárgyává tette, a sásliliomot a máknemű növények csa­ládjába fogja beosztani, és igen jó okokat fog felsorolni, hogy miért tette azt. Hogy az ifjú emberek, a gyorsmoz­donyok ezen korszakában ilyen észlelő tulajdonságokat sajátíthassanak el, nagyon ajánlanám nekik, hogy sohase mulaszszák el meglátogatni, mikor csak alkalmuk van, a különböző vidékek helyi múzeumait; és ha már egyszer ott vannak, általában arra az egy tárgyra irányozzák figyelmüket, a mi azon helyiségben a legjellegzetesebb. Ha mindent meg akarunk nézni, az rendesen abban vég­ződik, hogy semmire sem fogunk visszaemlékezni. 4. A gondosan észlelt és jól osztályozott tények alapján tovább haladván az értelem, finomabb alkotásba kezd az úgynevezett okoskodás által. Tudnunk kell nekünk nemcsak azt, hogy a dolgok egyáltalában vannak, de azt is, hogy miképen vannak és hogy mi célból vannak. Az isteni értelem lényegi egysége bizonyos szükséges egységet olt be mindazon életfolyamatokba, a melyek által a dol­gok léteznek és növekednek; valamint egységet teremt azok különböző nemeinek és fajainak typusában is, és isteni eredetű emberi lelkünk lényegi egysége következté­ben kétryszerítve vagyunk arra, hogy kutassuk az isteni egységnek mind e két megnyilatkozását. A mi emberi eszünk, az isteni értelemből eredvén, szüntelen arra törek­szik, hogy a saját életfolyamatunkban bizonyos egységet, vagy népszerűbben szólván, bizonyos tervegyezőséget dol­gozzon ki; és így mi természet szerint el vagyunk köte­lezve arra, hogy ilyen egységet, egyezőséget és szükség­szerű egymástól függőséget keressünk minden mi világi tény­kedéseinkben, »észben, ész által és az észért® létezvén egyedül ez a világ, a mint azt egy angol tudós jól mondá. Az értelem­nek azon minőségét, mely az embert arra határozza el, hogy a dolgok láncolatában keresse ki ezen egységet, a f'renologisták okiságnak, causalitasnak nevezik; mert vala­mely dolognak az oka, a mint azt a nép nyelvén is érteni szoktuk, nem más, mint az isteni eredetű erők szükséges egymásutáni következésében az a pont, mely közvetlenül megelőzi az illető dolgot. Kevés ember annyira felületes, hogy csak a meg nem fejtett tények puszta ismeretén táplálkoznék; ellenkezőleg mindennapi példák igazolják azt, hogy az okok keresése minden, szabályosan fejlődött emberi értelemnek jellemvonása. A mire az ifjú emberek­nek ezen dolgot illetőleg főként ügyelniök kell, az abban áll, hogy óvakodjanak azon könnyed szokástól, mely az esetleges következményt vagy körülményt valódi oknak szokta tekinteni. Könnyű dolog megérteni, hogy Nagybri­tánnia nyugati partjain a gyakori esőt az Atlanti tenger szomszédsága okozza; és nem nagyon nehéz belátni azt sem, hogy a Skócia nyugati partján levő egyes szigetek aránylag enyhe teleit a mexikói tengeröböl meleg vize széles áramának lökései okozzák. De az erkölcsi élet és a politika területén, hol a tények gyakran sokkal bonyo­lódottabbak és a szenvedélyek általában erősebbek, folyton találunk az okoskodás olyan nemének példáira, mely föltesz valamit, a nélkül, hogy megmutatná a tényeknek attól való oki függését, a min azok alapulnak. Hallot­tam egyszer egy hírhedt demagógunk politikai beszédét, mely különböző formákban és különböző illusztrációkkal azt a fölvételt fejtegette, hogy az ország minden nyomo­rúsága egyeduralmi s arisztokratikus kormányformájából ered, és hogy mindazok, mint egy bűvészpálcának subintására, egy teljesen demokratikus kormány forma behozatalával meg volnának gyógyíthatók; —az érvelésnek egy olyan neme, melyet szemmelláthatólag hamis irányba terel valamennyi társadalmi baj egy képzelt okának s egy szintén csak képzelt orvosságának fölvétele. A helyes okos­kodás szokásának kiművelésére, első sorban mindenesetre komolyan tanácsolnám az ifjú embereknek, hogy a Plátó­féle recipe szerint vessék magukat rendszeres oktatás alá. Ez erősíteni fogja elméjök összefoglaló erejét, a mi az okoskodásnak minden ágához szükséges, és a tapasztalat­lant meg fogja tanítani arra, hogy mit jelent a szükség­szerű függés, a kikerülhetetlen következmény, vagy a tiszta okiság. De nem szabad itt megállapodniok; mert a mathematikai okoskodások elméleti fölvételeken és fölté­teleken alapulván, s így, ha egyszer adva vannak, semmi­féle változtatás vagy megzavarás alá nem eshetvén, semmi­képen sem szolgáltathatnak megfelelő képző erőt az emberi okoskodások azon nagy és igen fontos osztályához, mely a legkülönbözőbb zavaró befolyásoknak kitett, sajátiagosan ható és visszaható tények és erők összejátszásán alap­szik ; ama zavaró befolyásokat néha a legbölcsebb embe­rek is képtelenek leven pontosan kiszámítani. A politikai,

Next

/
Oldalképek
Tartalom