Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

megindíthatja hadjáratát az összes, főként pedig az egyetemi tanítási rendszer és egyéb visszaélések ellen. »Az lesz jövendőre az én legnagyobb gondom — írá Edinburgh polgármesteréhez és tanácsos uraihoz, választását megköszönő levelében, — hogy Skóciában előbb vigyem a klasszikus tanítás érdekeit, és emeljem annak színvonalát^ Edinburghban is ugyanazon ^radikális hibát« találta, a mit Aberdeenben; azt a hiányos középiskolai rendszert, mely a fiúkat úgy bocsátja ki kebeléből, hogy nem adja meg nekik azon előzetes ismereteket, melyek őket az egyetemi tanulásra képesítenék. Beköszönő beszédében az egyetem által adandó klasszikus műveltség magas eszményéről beszélt és óhajtotta e téren honfitársainak ambícióját fölébreszteni. Kevéssel ezután azt veti Edinburgh tanácsának szemére, hogy míg a berlini egyetemen tizenkét előadó tanár fejtegeti a görög irodalom és művészet különböző ágait, addig az edinburghi egyetemen csak egy tanár foglalkozik ezzel (t. i. ő), ki a görög nyelvnek legfentebb csak elemeit taníthatja meg, annyit, a mennyit egy német középiskolában tanítanak. »A görög nyelv— írta 1856-ban — exotikus növény Skóciában, mely virágház nélkül soha sem fejlődhetik ki; és e szegény növényt mégis künn hagyják a szabad levegőn, mintha csak káposzta vagy krumpli volna. Óh mélységes bölcseség!* Ezt tebát ő 1856-ban írta. És négy évvel ezután, részint az ő akciója folytán, részint egy általa készített egyetemi reformtervezet alapján, újjászerveztettek a skót egyetemek, melyek az új alapon az idők folyamán mind tovább fejlesztetvén, ma már a tudományok megtámadhatatlanul erős bástyafalait alkotják. Mondtuk már, hogy nagyon szerette a görög nyelvet. Nagyon korszerű, tehát tanulságos dolognak'tartom, ha az ő ide vonatkozó eszméivel kissé nagyobb mértékben is igénybe veszem e b. Lap hasábjait. Küzdött szelleme minden erejével e nyelv minél alaposabb tanítása érdekében, de sohasem vindikálta annak azon képzelt előnyt, melylyel az angol egyetemeken felruházták. *Buchanan György, Milton János és Locke János azért tanulták a latint és a görögöt, mert ezen nyelvek voltak a kulcs a hasznos ismeretek és a magas kultura azon nagy tárházaihoz, melyek az akkori világ előtt nyitva voltak. De ma már nem így áll dolog. Egy modern angol ember előtt, egyedül saját nyelvének tudása mellett is, úgy az elméleti, mint a gyakorlati összes tudományok leggazdagabb és legkülönbözőbb tárházai is nyitva állanak*. »A görögök, anyanyelvükön kívül más nyelvet nem tanultak, s mindamellett is az óvilág legbölcsebb népe s minden nemzedékekre nézve a bölcseség tanítói voltak; de ha elfogadjuk is azon föltételt, hogy a nyelvekre való oktatás a tanításnak lehető legjobb módja, teljesen bizonyos az, hogy például a német csak olyan jó ezen célra, mint akár a latin, akár a görög, azzal a megmérhetetlen nagy előnynyel, hogy Goethe vagy Bismarck nyelvének, ha egyszer megtanultuk, valószínűleg hasznát is tudjuk venni. . . Sem a latin, sem a görög nyelvnek nincs joga ahhoz, hogy ezen országban sine qua non gyanánt tekintessék az akadémiai oktatás előjogaiban való teljes részvételre*. De ilyen nézetei egyáltalában nem akadályozták őt abban, hogy a görög nyelv alapos tanításának nagy fontosságát folyton-folyvást hangsúlyozza. (Folyt, köv.) Csiky Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Jézus útja. Tíz egyszerű gyakorlati bibliamagyarázat a művelt közönség számára. Irta Kecskeméthy István. Kapható szerzőnél Kolozsvárt. Ára 50 kr. Jézus útja, az ember elestétől kezdve, egészen az Ige testté lételéig, ez Kecskeméthy I.-tván könyvének tartartalma. Jézus útját, hozzánk való jövését írja meg, a mint az isteni igéret pecsételte jelek jelentgették, próféták hirdették, mindenek várták, s szegény emberek örültek neki. Négyezer év lelki világának a története ez, a bűntől a kiengesztelésig; az istenképüség levetésétől annak újra való felöltözéséig. Ez a temérdek világ, az elbukó s paradicsomát újra visszaszerezni vágyó emberi szív világa, a maga soha meg nem szűnő küzdelmeivel: ez a könyv tartalma. Kecskeméthy tíz beszéde együttesen egy fenséges drámai költemény Külön-külön és mindmegannyi gyöngyszeme a vallásos költészetnek. Valóban a vallásos költészetnek, mert bár a beszéd alakjában jelennek meg, de azért valóságos költemények azok prózában egytől-egyig. írójuk igazi dates. Költő és pap egy személyben. A próféta hite, a költő nyelvbeli szépsége, gazdagsága, a bölcsész finom analysisa az, a mi könyvében mindenkit meg kell hogy ragadjon. Én megvallom, bizonyos elfogultsággal szólok a könyvről. Mert olvasásánál mintha megbűvölt volna valami, mintha azt dobbantotta volna szivem: Ez a jövő hangja, beszéde. Az a merész, nagy conceptio, mely tíz beszédben adja az ember bukását és megváltását, olyan kereken, olyan teljesen, hogy bűn lenne elvenni belőle, vagy hozzátenni valamit. Tíz egyszerű beszédben megmutatni az ég kegyelmének teljességét, az ember bűnének mélységét; mindezt a saját fájó, mégis sziklaerős hitének világával át meg át ragyogtatva: ez a mi nekem egészen az elfogultságig imponál. Csak a merész, a nagy dolgok imponálnak a századvég gyermekeinek. Az örömökben és rettenésekben elfásult lelkeket csak nagy, nagy dolgok tudják érdekelni. Manap, mikor a tudománvnak is csak Flammarion-féle merészségei csiklandozzák az emberek inyét: ma valláserkölcsi téren is csak a nagy conceptiók útján járhatunk. A népnek még talán elég a mi sablonszerű s század évi, nem újuló beszédmodorunk; de az úgynevezett >műveltebb közönség*-et nem érdeklik beszédeink. Ezen akart segíteni a szerző, s ez bizonynyal fenyesen sikerült neki.