Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség1

: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. JKiadő-Iiivatal: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Vádak. Bármint ítéljünk is a r. katholicismusról, s bármint álljon is tényleg a dolog, az az egy kétségtelenül bizonyos, hogy élni tud és magát a felszínen tartani művészi ügyességgel érti. Alig van nap, a melyen valamely újabb formában ne vonja az általános érdeklődést magára, alig van eszköze a magáról beszéltetésnek és a maga beajánlásnak, a melyet igénybe venni elmulasztana. A napokban ismét nem új sorrendben ugyan, de új formában, a vádaskodás formájában lépett a küzdőtérre. Az a róm. kath. nagygyűlés, a melyet pár nap előtt Budapesten tartottak, bennünket protestánsokat két szempontból érdekel. Egyrészt magát a tényt úgy tekinthetjük, mint követendő példáját annak, mint kell minden eszközt felhasználni a vallás és egyház iránt való érdeklődés felkeltésére, a társadalomnak bizonyos eszmekörrel való telítésére; másrészt az ott ellenünk nyilvánosan, az egész ország hallatára elhangzott kemény vádakban újabb megüzenósót tekinthetjük annak a századokon át folyó élethalál harcnak, a melyet a róm. katholicisimus több kevesebb ravaszsággal ós erőszakkal, de mindig egyforma kitartással ós következetességgel visel az evangélium hívei ellen. A mi az első dolgot illeti, valóban nem ártana egy kissé az ellenségtől tanulni s az egyházépítés ós egyházterjesztés egyetemesen kötelező nagy munkájába, a társadalom minden rétegét úgy vonni be, hogy a protestantismus áldott célú ós hatású elveit nemcsak az egyeseknek, hanem a társadalom egészének tudatában is nyílt színvallással láthatnék már egyszer valahára termővé fejlődni, döntő hatalommá erősödni. Azzal vádolnak bennünket, hogy a vallástalanság terjedésének okozói vagyunk. A vád ily alakban minden alapot, minden komolyságot nélkülöz. Ha úgy volna fogalmazva, hogy a protestantismus az általános vallásosság terjedésének nagy munkájából nem vesz ki akkora részt, a mekkora megilletné és a mekkora hivatása is, talán még igazat is lehetne adnunk a vádnak. Mert a róm. kath. egyház e tekintetben újabb időben tényleg elénk vágott s ezzel igen komoly ellenséggé vált. Mert a mai korban már nem a külső erő, nem a szám, hanem a módszer ós a rendszer ügyessége elönt minden viadalban. Mi pedig e téren újabb időben sokat felejtettünk s hogy vesztünk is, itt keressük az okát. Nem akarok rámutatni azokra a visszás állapotokra, hogy az ország legnagyobb részében mit sem tesznek a protestantismus felvirágzásának ós megerősítésének szent ügyében, de sőt, hogy igen sok helyt a megélhetési viszonyok kedvezőtlen alakulásánál is sokkal több kárt szenvedünk a megvert pásztorok ós vezetők munkálkodása vagy talán munkátlansága révén; nem akarok váddal lépni fel egyházunk vezetői ellen, a kik közül igen sokan már akár a saját családjaik, akár atyafiságok családjai körében nemcsak hogy nem apostolkodnak, hanem tétlenül nézik a protestantismus pusztulását, vereségeit; nem célom rámutatni azokra a hihetetlen visszásságokra, hogy a protestáns papi családokban is nemcsak a róm. kath. vegyes házasság, nemcsak a r. k. sőt zárdai nevelés otthonos ós szedi áldozatait, hanem maholnap a papi és tanítói családok körébe még a reversalisok is bevonulnak; azt meg ópensóggel nem akarom számon venni, hány pusztulásnak indult prot. egyház vádolja az élükön állókat hanyagsággal, vétkes könnyelműséggel, pajtáskodás ós nembánoságból eredő menthetetlen elnézéssel: csak arra az elvitázhatlan tényre utalok egyedül, hogy a statisztika kótsógbevonhatlan adatai szerint is a protestantismus a mult századhoz képest nem hogy aránylagosat! növekedett volna, hanem aránytalanul megfogyott. Ez pedig természetellenes dolog, mert