Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-28 / 35. szám

kiadások nem veendők fel; valamint nem veendő fel a lelkészek és tanítók fizetéséhez járó földjövedelem sem, mint olyan melyet az egyházi számadások különben sem vesznek fel. De már az olyan rendes kiadás felveendő, a melyet az egyháznak feltétlenül fedeznie kell, de a mely az 1897. évi számadásba esetleg azért nincs felvéve, mert talán nem folyt be annyi egyházi adó, vagy közjövedelem, hogy ezt a kiadást a gondnok teljesen fedezhette volna s talán hátralékban maradt és 1898-ban kell fedezéséről gondoskodni. Az ilyen kiadás mindenesetre számításba veendő az 5 ík pont a) illetőleg b) tétele alatt, valamint minden bármely forrásból fedezett szükséglet és kiadás, hogy e pont a két címlet alatt a tényleges kiadást, illetőleg szükségletet tüntesse fel; tehát az esetleges alapokból és alapítványokból (dézmakárpótlás stb.) fedezett kiadások és szükségletek is; mert csak így adhatja meg az összehasonlítást a 6-ik pont, a melyben az 5-ik pontban kimutatott tényleges szükségletből és illetőleg kiadásból az egyházi adó (kepe stb.) által fedezett összeg fog szerepelni, egy főösszegben mutatván ki a készpénzben, terményben és szolgáltatásokban kirótt egyházi adó. Ez adja majd igazi képét annak, hogy összesen micsoda terhet hordanak híveink és ez nyújt tájékozást majd, hogy mennyiben tartják fenn az egyházat a hívek, vagy fedezik az egyház közszükségeit alapok és alapítványok? 4-szer a 7-ik pont alatti kérdésre adandó feleletnek azt kell kimutatnia, hogy az egyházi adó párbér szerinti-e, vagy osztályba sorozás szerint van-e kiróva? 5-ször a tandíj a 8-ik pont alatt, a szerint töltendő ki, a mint a kérdés fel van téve, azaz az a) pont alatt egy gyermek tandíja; a b) pont alatt azonban már csak azon esetleges kedvezmény, hogy ha valahol egy szülőnek egyszerre több gyermeke tanul, annak pl. nem kell annyiszor egy gyermek tandíját fizetni, a hány gyermeke iskolába jár, hanem kevesebbet. (Pl. egy gyermek tandíja 2 frt, de már három gyermeké nem 3X2, hanem csak 4, vagy 5 frt. Ott, hol ingyen iskoláztatás van, ez a körülmény jegyzendő fel. A községi, vagy állami iskolába fizetett tandíj itt nem jön természetesen tekintetbe, mert ez a tandíj már nem mint egyháztagokat terheli híveinket. A hol felekezeti iskola nincs, ott ez a rovat »Nincs felekezeti iskola« átírással kitöltetlen marad. A magam részéről igen helyesnek tartom a tiszántúli esperesi értekezletnek amaz utasítását is, a mely szerint kimondja, hogy »általában véve a jelentő ívekbe a lelkész urak semmit se jegyezzenek be, ők csak az adatokat készítsék elő s adják rendelkezése alá a szabályszerű látogatóságnak, mely bizottság azt hitelesíti* stb. A lelkészi fizetések kiegészítésnek összeírása végett kiküldött »Kimutatás-ívek* is most lévén kiállítandók, az egyházmegyei bizottságok egyszerre végezhetik a két nagy fontosságú munkát. Kenessey Béla, a bizottság előadója. KÜLFÖLD. Evangéliumi mozgalmak a francia római kath. egyházban. (Folytatás és vége.) Körülbelül ez időtájban jelent meg a »L. Eclair* c. újságban egy cikk egy másik lelkésznek, Gharbonnel abbénak tollából, a mely világosan mutatja, hogy szerzője, bárha még külsőleg a róm. kath. egyháztól meg nem vált is, de bensejében már teljesen szakított vele. Charbonnel abbé így ír: »Az Eclair bizonyos türelmetlenség, sőt lázadás jeleiről beszélt, a melyek minap a fiatalabb papság körében mutatkoztak. Valami 20 lelkész — 10-et, 12-őtnévs?erint is meg tudnék említeni közülök — kilép az egyházból, a félelem tehát jogosult. Persze majd mindjárt előszedik a régi históriát: a test. kívánságait. S ez bizonynyal elegendő magyarázatul fog szolgálni együgyű lelkek számára, a kiknek a kegyességük csak gyűlöletük takarója. Mintha mindenkit csak testi kívánságai vezetnék ! Mintha nem volnának emberek, a kiket fájdalmas benső tusakodások zaklatnak! Mondják, Lamennaist a nagyzás, Döllingert a nyakasság, Renant a dicsvágy, Loyson Hyacintheot a házas élet utáni vágy emotiói vezették. Mindenkinél, a ki levált az egyház testétől, nyomban készen voltak a psychologiai magyarázattal . . . És mégis, ha a kilépett papok némelyikének hitvallását tüzetesebben megvizsgáljuk, nem találunk abban mást, mint tiszta keresztyén^éget és nemes evangéliumi érzületet. Egyikök megmarad tovább is a gyülekezete hívei között, másikok evangelisationalis társaságba lép, a harmadik tán a Sévres melletti villába megy, hogy ott új apostoli hivatására készüljön. Hát ez valóban vallásos lelkeknek komoly lelkiismereti szorongásairól: benső kényszeréről tanúskodik. Lutherrel vallják ők: »Nem tanácsos valamit a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!* Benső békességük s Isten kedveért önkényt kétfelé törték életüket. Sokat hagytak maguk mögött, szivüknek egy darabját: s neki indulnak a bizonytalannak. Tegnapi lakóházukból tövises pályájukra nem vittek többet magukkal, csak egy darab életkenyeret, a melyet gyakran fognak kényeikkel öntözni. Ha nem akarunk azokkal együtt, a kik őket egyszerűen elítélték, az igazságtalanság bűnrészeseivé válni, akkor vagy ama férfiak bátorságát magasztalnunk vagy tévedésüket fájlalnunk kell. Átokban nem lesz hiány! De hát mit érnek ma már annak villámai ? Bizony jobban tennék a vezetők, ha harag helyett — inkább kissé körültekintenének az egyházban. Mert a hol az egyháznak oly sokan hátat fordítanak, rothadni kell abban valaminek . . . Csak a lelkeket kormányozni akarják még. A hatalom és tekintely előtti félelem úgy szólván az egyházi