Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

mintha csak haza mentek volna. Mindenkihez volt egy-egy nyájas vigasztaló szava. A híveiért s barátaiért kész volt bármily áldozatra. Családja elég nagy volt, de azért egy-egy rokon, vagy árva mindig megakadt házuknál, a kiket ő »tubuká«jával (a mint nejét hívta) tartott, ruházott és nevelt. Midőn h.-vécsei szegény kartársa elhalt, ennek a kis árvaleánvkáját is magukhoz vevék s leányuk gyanánt nevelék s gondozák mindvégig. Csapás is elég sokszor érte őt. Egy 10 éves kedves fia még Panyiton, egy végzett tanító fia és menye Fancsalon haltak el hirtelen; két kiskorú árvát hagyva az agg szülőkre. Egyik kis lánya napszúrást kapott, minek következtében az elméje is elhomályosult, s egy 28 éves korában halt el. Egy másik kedves leánya pedig, Liptay eperjesi lelkész anyósa, Selmeczy Sándorné tavai halt el Balassa-Gyarmaton szinte hirtelen, a kihez ép nyugalomba vonultak az agg szülők. Egyik íia polgári iskolai igazgató Dobsinán, a kinél el is hunyt az öreg úr, s egy másik fia vasgyári hivatalnok Gömörben. 74 éves volt, midőn a szántói papság megürült. Ő jött ki egyszer prédikálni, s isteni tisztelet után á presbyterek előtt azt mondá néki a tanítónk: »Ilyen pap kellene nekünk. Legjobb lesz, habácsi hozzánk jő papnak!« Mire ő így felelt: »Mit öcsém! Az a 20—25 év, a mi még az én életemből hátra van, már nem érdemli meg, hogy helyet cseréljek*. Szerénységét bizonyítja az is, hogy ma, midőn az emberek nagy hű-hóval szokták megülni nemcsak az 50, de a 25, sőt 10 éves jubileumokat is, az ő félszázados papságának, valamint a házasságának az évfordulójáról, még közeli kartársai is alig tudtak valamit, 50 éves házassági évfordulóját is csak a legszűkebb családi körben tartotta meg. Ilyen vígkedélyű volt ő egész életében, 1896-ban vonult nyugalomba testben-lélekben megtörve R.-Gyarmatra kedves leányához, Selmeczy Sándornéhoz, s midőn ez hirtelen elhalt; igazgató-tanár fiához Dobsinára ments ott hunyt el július 31-én. Aug. 2-án temették. Temetésén jelen volt Dobsina szine-java; hivatalosan képviseltették magukat: a gömöri esperesség, a rozsnyói ev. főtanoda, a veszveréti nagyrőczei és rédovei egyházak. A szertartás a templomban folyt le, ezt Weiss Antal és Roputh Viktor lelkészek végezték, a dalárda kísérete mellett. Pihenj immár kedves jó szomszéd, kartárs, rokon, s öreg barát! Hálám, szeretetem és kegyeletem ciprus ágát kívántam e halvány sorokban letűzni szerény sírodra. Sokan vagyunk s élünk még itt e vidéken, a kik mindig hálás kegyelettel és szeretettel fogunk rólad megemlékezni! Czékus László. IRODALOM. ** Virrad. A Martinovits-féle összeesküvés nyomán fakadt vérből nem nyílt ki a szabadság rózsája. Sőt mintha gyászolna a föld: az itt-ott fesleni kezdő bimbók is mind elfonnyadtak, szirmaik színüket vesztve hulltak alá a porba és lőn újra, mint azelőtt vala: síri néma csend és a merre a szem ellátott: kietlen, puszta volt a táj. Az ország, az édes magyar haza volt e sivatag. Az emberi jogokért folytatott küzdelem belefúlt a vértanuk vérébe. A szegény magyar jobbágy tovább húzta a súlyos igát és tovább fizette a tizedet, kilencedet, testét befödte a verejték a nehéz robotmunka alatt. Része volt minden emberi nyomorúságban, de egy parányi sem jutott neki ez emberi kincsek legdrágábbikából: a jogból. Az 1802-ki ll-iki országgyűlések vajmi keveset lendítenek sorsán. Sűrű, sötét éj borul föléje. Alig-alig dereng a felhős égbolton egy-egy fénysugár. A merre néz, csupa vigasztalanság, míg aztán hirtelen, mintha égi kéz ragadta volna meg a sötétséggel terhes felhőket, hogy szerte-széjjel hajszolja: sugárözön omlik alá az éjszakába. Megnyílik az 1825-iki országgyűlés: és egyszerre érzik az elnyomottak, hogy közeleg a megváltás perce. Oszlik-foszlik a sötétség — jön — piros hajnal. Virrad! Sötétség e múlását, hajnal hasadását rajzolja Benedek Elek »A Magyar nép múltja és jelene* című hatalmas munkájának 18., 19. és 20-ik füzetében. Mintha a nagy események még jobban megihlették volna tollát, a kép, melyet fest: csupa szín, csupa élet. — Ott lüktet soraiban a Széchenyik, Wesselényik, Kossuth Lajosok, Beöthyk, Deák Ferencek és a többi nagyok munkájának láza, lelkesedésük heve és a szent ügy iránti szeretete. A titáni küzdelem rajza magával ragadja Renedeket a költőt és a mint jellemzi az eseményeket, az alakokat: beszéde hol harsogó és lángoló, mint e kor nagy szónokaié, hol nyugodtan folyó mint a mérséklésre intő bölcseké. Ám Benedek, a történetíró: mindig higgadtan birál, megfontolva elemez. A történetírói objektivitás és az írói lelkesedés harmonikusan egyesül müvében. Olvasása tanulságos, mint tudós kutatásáé és élvezetes lelkesítő mint a költő szózata. A munka, mely szerzőjének bizonyára sok dicsőséget fog szerezni az Athenaeum kiadásában összesen 40 füzetben jelenik meg és egy-egy füzet ára 30 kr. EGYHÁZ. Egyházi látogatás. Moór Gyula brassói ág. h. ev. egyházmegyei főesperes, Molnár Viktor miniszteri tanácsos s esperességi felügyelő és T. Deák Sándor egyházmegyei főjegyző : a mult hét végén fejezték be egyházlátogatási missziójukat. Ez évben meglátogatták Bácsfalu, Türkös, Pürkerec, Tatrang, Zajzon, B.-Újfalu és Krizba egyházközségeket. Az egyházlátogatás minden hitközségben kiterjedt: az ügyvezetési, keresztelési, esketési, haláleseti, ki és be-