Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

is hitvallásomat ez egyetlen szóba foglalom össze: én keresztyén vagyok. Keresztyén vagyok: mert hitem által a Krisztussal egygyé lettem s mert benne és általa bűneimnek bocsá­natát s a mennyei Atyával való közvetlen közösséget birom. Keresztyén vagyok, mert gondolkozásomnak tör­vényt a Jézus tanítása, életemnek eszményt az ő erköl­csisége szolgáltat; mert számomra a Jézus vallásánál magasabb vallás nem létezik. Jézus evangéliuma nekem minden emberi szó felett való s mindent az evangélium szerint ítélek meg. Vallásos téren minden tan és insti­túció csak akkor dicséretreméltó, ha az evangélium szel­lemétől van áthatva; ha ellenkezik az evangéliummal, már is kárhozatos s elvetendő; ha csak úgy az evangé­lium mellett oldalog, akkor közönyös. Hiszek az isteni kijelentésben, a melynek összfog­lalatja: Jézus Krisztus, a kit az ótestámentom előkészít s ígér; Jézus Krisztus, emberi lét muló formájában az üdv boldogító evangéliumának hirdetője; Jézus Krisztus, megdicsőült létformájában szellemének az Isten szerint élő lelkek számára adományozója. Hiszek az örök üdvösségben, a melynek feltételei az evangéliumban vannak megállapítva, úgy. hogy em­beri tekintély ahhoz mit sem adhat, ép úgy abból mit sem vehet el. Az üdvösség föltételeinek egyetlen összfog­lalatja: a hit a Jézu* Krisztusban, e hit azonban nem puszta elhívás, hanem feltétlen bizalom, a léleknek teljes maga odaadást a Krisztus iránt s ennek vezetésébe! E bizalmat és odaadást pedig akkor érezzük, ha a Jézus Krisztusban történt kijelentés bennünk is megismétlődik; ha érezzük, hogy minden bűneink dacára Isten nekünk Atyánk s mi neki gyermekei vagyunk. Ez alapon vagyunk mi Krisztus atyjafiai és az örök élet örökösei. E gyer­meki közösségnek érzete az Atyával és Jézus Krisztussal a keresztyénség tulajdonképen való lényege. Mikép az Atyában s Fiúban, úgy hiszek a Szent lélekben, ki származik az Atyától és Fiútól. A Szentlélek által jelenti magát Isten mibennünk; a Szentlélek által kiáltjuk: »Abba«, az az szerelmes Atya s bírjuk bizony­ságát, hogy mi csakugyan Isten gyermekei vagyunk. Hiszek Isten Igéjében, a mint az az ó- és új-szövet­ség kanonikus irataiban foglaltatik. A bibliai iratok nem estek alá az égből, sem nem diktáltattak szerzőik tollába szószerint; ellenkezőleg, Istennek gondolata s akarata a Szentlélek által közöltetett a pátriárkák és próféták, Krisz­tus és az apostolok s minden Istentől ihletett férfiú lelkének. Hiszek egy szent, egyetemes apostoli egyházat. A katholikus egyház nem az egyetemes egyház, csakis annak egyik része. Az apostolok egymástól független egyházakat alapítottak, a melyek csupán a szeretet s a Jézus Krisz­tusban való hit kötelekei által voltak összeforrva. Később a különféle egyházak önkényt ismerték el a római püspö­köt szellemi fejőknek. A pápaság tehát pusztán emberi institutio, s ma, miként hajdanában, minden egyház az evangélium szempontjából egyforma. 250 millió embertől, a kik a Jézus Krisztusban hisznek, a keresztyén nevet megtagadni, megsértése magának az az evangéliumnak. Minden egyházban lehet üdvözülni, ha az evangélium elvei szerint élünk; s Krisztus nélkül — elveszünk bármely egyházban. Hiszek e szentírásban, a hagyományban és az egy­házi tanban foglalt Istenige csalatkozhatlanságában. Csak Isten maga csalatkozhatlan, a csalaíkozhatlanság oly tulaj­donság, a melyet Isten semmiféle teremtményre át nem ruházhat. A pápa ép oly kövésbbé csalatkozhatlan, mint a próféták és apostolok. Hiszem, hogy az egyházban kell bizonyos tantekin­télynek, azaz hivatalos dogmának léteznie. E dogma azon­ban a gondolkozásra rá nem tukmálható. Megkövetelem magam számára a jogot, hogy máskép gondolkozhassam, mint felebbvalóim, mert kötelességem az igazságot keresni. S midőn így cselekszem egyáltalán távol vagyok minden eretnekségtől. Eretnek az, a ki az emberi szót Isten igéje fölé helyezi; a ki ellenkezőleg Isten igéjét emberi szónál magasabbnak tartja, az — máskép hívő. Hiszem, hogy meggyőződésem dacára, sőt épen annak következtében a katholikus egyház jó szolgája maradhatok, azon törekvésben, hogy a lelkeket Krisztus igájába hajt­sam. Katholikus vagyok, mint Krisztus maga volt; mint a keresztyénség első századaiban voltak; s meg vagyok győződve, hogy e szívbeli s türelmes katholicismus fog a XX. századnak uralkodni! A XIX. század történeti tanulmányai visszavezettek bennünket a keresztyénség kezdeteire: s ha az I. század evangéliuma, evangéliuma lesz a XX. századnak is, ekkor a keresztyén egyházak békében fogják egymást Krisztus szerelmével ölelni; a föl 450 millió keresztyéne egyesülni fog, hogy így vesse ki az evangélium hálóját az ezer millió­nyi hitetlenek megnyerésére, a kik még Krisztuson kívül élnek. Ekkor lesz megmentve a világ, a mely csakis az evangélium által menthető meg . . . A mi engem illet, nem vagyok s nem is akarok más egyéb lenni, mint az evangélium egyszerű hirdetője; s épen oly képtelen vagyok képmutató módon hallgatni, mint hazudni. Bármi legyen is sorsom, a melyet Isten reám mér, dicsőség vagy gyalázat: arra el vagyok határozva, hogy az evangéliumot legjobb lelkiismeretem szerint fogom mindig hirdetni. Jaj nekem ha az evan­géliumot nem hirdetem.* 1897. június 16. A. Philippot. Plomioni (Aisne) lelkész. Hát bizony alapjukban protestáns és evangéliumi gondolatok ezek, s csak azt kívánjuk, vajha e férfiúnak lehető volna, óhajtása s fogadása szerint is az evangé­liumot tovább is hirdetni. (Folyt, köv.) Stromp László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom