Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
kormányzó hatósága vagy pedig a kerület közgyűlése által választandó felügyelő bizottság, természetesen a püspök, vagy ennek törvényes helyettese elnöklete alatt. De hogy a kormányzást egyszerre két hatóság is gyakorolja s ezek közül a nagyobb és népesebb »igazgatótanács*, a másik pedig mely amannál kisebb s csupán hat tagból állana »kormányzó testület« nevet viseljen és hogy a kormányzó testületet az igazgató-tanács szervezze, kormányoza és felülbírálja: ennek helyességét és célszerű voltát felfogni és belátni nem tudom. Az alapszabályok 9 — 15. §-ai az intézet hivatali személyzetét s azok köteles teendőit sorolják elő. A tervezet ezen részét illetőleg teljesen magamévá teszem Kozma László országos tanítói árvaházi igazgató úrnak a »Debreceni Protestáns Lap* f. évi 19. számában közzétett valóban szakszerű bírálatát. Megdönthetetlen igazságokat mond ki ezen ép oly objectivitással, mint igazi kálvinista érdeklődéssel írt nagybecsű cikkében. Bírálatának rövid summája ez: a hivatali személyzet túlságosan nagy és költséges; kötelességeik megszabása qualificatiójuk megállapítása, valamint, egymáshoz és a közvetlen felügyeletet gyakorló hatóságokkal, szemben, határozatlan az egyéni felelősséget nélkülöző, zavaros illetlen beavatkozásokra és túlkapásokra alkalmas adó, következőleg a tervezet ezen része elvetendő, illetve egészen átdolgozandó és újra szerkesztendő. Különösen nincs értelme annak, hogy a kolozsvári egyházközség egyik lelkészének a tervezett igazgatói állásban a szeretetház terhére évi 600 frt állandó fizetés nyujtassék s számára ily módon egy semmittevéssel összekötött méltóságos állás creáltassék. Ám legyen a szeretetháznak igazgatója, de köteleztessék arra, hogy egyszersmind az árvaatyai teendőket is végezze, épen úgy a mint azokat az állam a tanítói árvaházakban az igazgató teendői közé sorozza. Ajánlom a jeles cikket az érdeklődők szives figyelmébe. A magam részéről még csak egy pár észrevételt teszek a személyzet nagyságára, illetve költséges voltára nézve s ezzel kapcsolatosan a költségvetés »Szükségleti* részére vonatkozólag is elmondom igénytelen nézeteimet. A szeretetháznak a konvent elé terjesztett javaslat szerint következő hivatali személyzete lenne: igazgató, árvaatya, árvaanya, segéd-árvaatya, segéd-árvaanya és az orvos; ezeken kivül a női választmány és a cselédség, nevezetesen egy szakácsné, egy szolga és egy szolgáló. Ezek együttes fizetése 2420 frt. Nem sok és mégis sok az árvák létszámához viszonyítva, mert ezen összegből egy árva gondozására átlag 48 frt 40 kr esik. Ámde az árvaatya és az árvaanya csodálatos emberek is lehetnek 4—5 vagy több gyermekkel is s a segéd árvaatya és az árvaanya számára valamint a cselédség részére is teljes ellátás, tehát lakáson kivül élelem, fűtés, világítás s nagy valószínűséggel mosás is lévén biztosítva, ezen összesen 7—15 személy ellátási költsége, a 100 frt, mintegy 700— 1500 frttal növelni fogja a személyi szükségletek címén felvett összeget s akkor a gondozás költségéből az árvákra fejenként 62—78 frt fog esni, a mi bizony meglehetősen nagy részben luxuriosus kiadás. De feltéve és megengedve, hogy ezen általam számított többlet-kiadás a költségvetés »Dologi szükségletek* című részében az árvák ellátási költségeinél teljes kiegyenlítést nyer: az igazság mégis fenmarad, t. i. az, hogy a szeretetházba felveendő árvák eltartási és nevelési költsége túlságosan nagy. Lássuk egy pár összehasonlító példában. A kolozsvári szeretetház költségvetésében az évi fentartási szükségletek összege 10,971 frt 50 krral szerepel. Elosztva ez összeget a felveendő árvák Iátszámával, 50-nel, világosan kitűnik, hogy 1—1 árva ellátása és nevelése évenként 219 frt és 48 krba kerül, melynek 4% kamatozással 5485 frt 75 kr tőkeösszeg felel meg. Ha pedig az intézet számára emelt épület előállítási, berendezési és felszerelési költségeit is circa 75 ezer forintban hozzászámítjuk s ennek 4 °/0 - os kamatját, 3000 frtban tekintetbe vesszük : kétségtelenül meggyőződünk róla, hogy a fölállítandó szeretetház évi költsége valójában 13,971 frt 50 krt tenne ki, melyből egv-egy árvára 279 frt és 43 kr. esnék s az egész intézetnek, háza és felszerelése nélkül 274,270, azokkal együtt 349,270 frt tőkevagyonra lenne szüksége. Hát az, tisztelt olvasó, egy kissé igen drága sőt, szerfölött sok, akár magamagában véve, akár más, hasonló intézetekkel összehasonlítva. Én ismerem a háromszékmegyei (Kézdi-Vásárhely) és a hunyadmegyei (Déva) leányárvaházakat, továbbá a róm. kath. Teréz- (Nagy Szeben) és a Protestáns (Budapest) fiú- és leányárvaházakat, hol egy-egy árva gyermek gondozása és nevelése évenként 100, 125, 137, illetve 165 frtba kerül. És nem hiszem, hogy lenne széles ez országban egyetlen egy hasoncélú intézet, melyben 1—1 árva teljes ellátási és nevelési költsége az évi 170 frtot felülhaladná. Az átlagos költség fejenként tehát 140—150 frtra tehető. S ha ez így van, a minthogy ennek valósága az árvaházak évi zárszámadásaiból kétségtelenül megállapítható: vájjon nem tévedett-e az erdélyi egyházkerület igazgató-tanácsa, midőn egy árva évi eltartási költségét 219 frt 43 krban, az 50 árváét pedig 10,971 frt 50 krban, vagyis az átlagosnál fejenként 70 frttal, az egésznél pedig 3500 frttal magasabb összegben állapította meg? Én azt hiszem, hogy igen és állítani merem, hogy ezt a jelentékeny differentiát a személyi szükségleteknél pedig 2900 frttal apasztani, sőt egészen elenyésztetni is lehet, a nélkül, hogy ezt az apasztást akár az intézet maga, akár pedig a növendékek megéreznék. Ha pedig csakugyan való igazság az, hogy Kolozsvárott az élelmiszerek s általában a megélhetési viszonyok olyan drágák, hogy egy árva növendéket évenként 150 frt költségen eltartani és növelni lehetetlen: akkor a tervezett szeretetházat, ne Kolozsvárit állítsuk fel, hanem más olcsóbb városban, például Nagy-Enyeden, Maros-Vásárhelyit Székely-Udvarhelytt, Sepsi-Szent-Györgyön vagy Szászvároson, mint a mely helyeken kitűnő felekezeti gimnázumaink., megfelelő leányiskoláink hatalmas gyülekezeteink és kiváló papjaink vannak és a megélhetési viszonyok circa 30—40°/0 -al olcsóbbak. A kolozsvári szeretetház céljaira megvásárolt telek és a még be nem rendezett épület eladási árán az elősorolt városok akár melyikében lehet hasonló terjedelmű telket venni s rajta legalább is másfélszer annyi növendék befogadására alkalmas épületet emelni, miből az lenne anyaszentegyházunk nyeresége, hogy ugyanazon költséggel 23 árva gyermekkel többet, vagyis 50 helyett 73-at növelhetnénk fel szent vallásunk, hasznára és a krisztusi szeretet dicső ségére. A költségvetés fedezeti részére vonatkozólag kevés mondani valóm .van. Tény, hogy a fölállítani kivánt intézetnek a megvásárolt telken és a reá épített házon kivül ez ideig még semminemű tőkevagyona s a felveendő árvák ellátására és a beállítandó hivatali személyzef fizetésére talán egyetlen fillér biztos jövedelme sincsen. Csupán a jó szándék, az elismerésre méltó buzgóság a nemes törekvés sikerében vetett bizalom és az édes, boldogító reménység képezik jelenleg az intézet fentartási alapjait. Szó volt ugyan a »Szabad Sajtó* f. évi május hó 5 én megjelent számában, hol a szeretetház ügye érdekében úgy maga a javaslat, mint annak tüzetes indokolása a reform, közönség tájékoztatása végett félhivatalosan közzététetett, szó volt, habár csak méllékesen is, arról, hogy
