Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
a sorsjáték jövedelmeképen pár hónap óta nagyobb összegek folytak be és a külföldről is folytonosan nagyobb összegek érkeznek, úgyannyira, hogy e címen a bevétel a 70 ezert is jóval fölülmulta«; de hát ez még tulajdonképen semminemű positiv jövedelmet nem jelent, különösen . azok előtt, a kik tudják, hogy csupán a sorsjáték céljaira vásárolt értéktárgyakért. 80 ezer forint fizetendő ki, a sorsjegyek elárusítása és kezelése pedig hihetetlenül nagy, talán 25 ezer frtot is meghaladó összegbe került 1 Maróti szerint így állana a mérleg: 105 ezer frt kiadás, 70 ezer frt bevétel annyi, mint 35 ezer frt ráfizetés. Hát ez nem jövedelem és nem is vagyon, hanem veszteség illetve tartozás, a mint. hogy a javaslat készitői sem tekintették egyébnek, mert a költségvetés fedezeti forrásai közül a sorsjáték reménybeli jövedelmét merőben kihagyták. Lehet azonban, hogy május bó óta a 35 ezer frt ráfizetés kiegyenlíttetelt, de tekintve, hogy a húzás már két ízben elhalasztatott, tekintve továbbá, hogy a sorsjáték jövedelmét illetőleg sem kerületi közgyűlésünk folyamán, sem egyházi hivatalos lapunkban tájékoztató kimutatás nem tétetett közé: bizonyosnak vehető, hogy a szép reményekkel megindított sorsjáték tiszta jövedelme a szeretetház céljaira számbavehető összeget nem eredményezett. A tervezetben felsorolt többi jövedelmi források minők a lelkészekre, az egyházközségekre, a házasulandókra és a konfirmándusokra kivetendő évijárulékok és adóterhek, továbbá az erdélyi kerület özvegy-árvái gyámintézetétől várt évi segély aligha képezendik valaha a szeretetház jövedelmeit. Mert nem hiszem, hogy alsó, felső és legfelsőbb egyházi hatóságaink ezen kényszerítő eszközök alkalmazását a papság és a gyülekezetek akarata ellenére megengedhetőnek tartanák. És akkor mi marad a szeretetház szükségleteinek fedezetére? Semmi egyéb, mint a felveendő papi árvák évi segélyei, illetve nevelési járulékai és az önkéntes adományok. Ezekből pedig egy szeretetházat 50 árvára beredezve fentartani teljes lehetetlenség. És mi következnék ebből, ha a szeretetházat, kellő alap és jövedelem hiányában mégis már most mintegy erőszakolt sietséggel megnyitni akarjuk? Az, vagy valami olyanforma, mint a Bábel-torony építéséből, t.- i. zűrzavar és elszéledés. Pedig nagy kár, sőt megbocsáthatlan bűn lenne, a szeretetház magasztos eszméjét elejteni s az annak megvalósítására célzó nemes törekvéseket egyszerűen abban hagyni. »Ne öntsük ki — mint egykor Deák Ferenc mondotta — a fürdőlével együtt a gyermeket is.« Azért, hogy a szeretetházra vonatkozólag sebtében készített tervezet nem egészen megfelelő, ne dobjuk el magát az eszmét és azt a két üdvös célt, mely a szeretetház elé a tervezet által kiíüzetett. Hitünk elárvult kisded cselédeit szerető karjainkra véve az elpusztulástól megmenteni és anyaszentegyházunk számára lelkipásztorokat nevelni: oly szép, olyan nemes és annyira üdvös célok, melyeket megvalósítani evangéliumi szentegyházunknak a szeretet nagymesteréhez való igaz hűségből, a szeretet Atyjának örök dicsőségére, a jelen és a jövő nem'zedék boldogítása végett, önnönmaga érdekében szent kötelessége. De hogyan, mikor és miből? Ez a kérdések kérdése. Megkísérlem, cikkem befejezéseül, e kérdésekre is feleletet adni, bár jól tudom és érzem, hogy tervek alkotására kicsiny és erőtelen vagyok; de ismerem a régi közmondást is: »In magnis et voluisse sat esí«. Akaratom pedig vagyon a jóra s teendő javaslatom célja őszinte és nemes. Szólok, mert lelkem és szivem ösztönöznek erre, már pedig Luther örök szép mondásaként: »Nem tanácsos dolog, hegy az ember lelkiismerete ellen cselekedjék*. S ha javaslatom forrón szeretett kálvinista egyházam nagyjai és illetékes tényezői által semmibe vétetnék is, jutalmam akkor is meg lenne öntudatom helyeslésében, mert elmondhatom legalább nyugodt lelkiismerettel: »Dixi et salvavi animam meam«. Tiszteletteljes javaslatom a következő: Tűzze ki magának célul a magyar reformált egyház egyeteme, hogy szegény sorsú híveinek árván maradó fiú-és leánygyermekeit az elpusztulástól, illetve az elzülléstől megmenteni s őket a társadalom, a nemzet és az evangéliumi egyház hasznos tagjaivá fölnevelni magasztos hivatásából kifolyólag szent kötelességének ismervén, továbbá gyülekezetei számára papokat, iskolai s más jótékony intézetei számára tanítókat, tanítónőket, tanárokat, óvónőket stb. képeztetni valláserkölcsi életének emelése és biztosítása szempontjából első rendű és nagyfontosságú érdekének tekintvén : mindenik kerületében az árvák célszerű gondozása és nevelése végett egy-egy szeretetházat létesít. Ezen kerületi szeretetházakat (összesen 5-öt) nem egyszerre, hanem egymás után, egyenként állítja fel, egyöntetüleg szervezi és oly módon kivánja berendeztetni, hogy azok mindenikében 50—50 fiú és 50—50 leányárva, tehát 100—100 gyermek és így összesen 500 árva találjon elhelyezést. A felállítás sorrendjének megállapításánál a kerület által e célra hozandó áldozatok nagysága, a szeretetház helyének meghatározásánál pedig a kerületek óhaja és az illető város kulturális, nemzeti, vallásfelekezeti, társadalmi és közgazdasági, illetve megélhetési viszonyai vétessenek irányadókul. Mindenik intézet lehetőleg ott állíttassék fel, a hol a város lakossága, vagy a református gyülekezet tagjai a szeretetház céljaira alkalmas telket és jelentékeny alapítványt vagy annak megfelelő állandó évi segélyt biztosítanak. AdasséK jog minden egyházi és polgári testületnek, sőt egyes családoknak és egyéneknek is arra, hogy alapítványokat tehessenek vagy meghatározott évjárulékok fizetésére magukat kötelezhessék s azok arányában az intézet kormányzásába s különösen az árvák felvételébe befolyhassanak. Az alapítványi összeg minimuma 4000 frt, az évjárulék ennek megfelelőleg 160 frt, melynél kisebb alapítvány, illetve évjárulék után befolyás és jog nem engedtetik. Az intézet fentartására semminemű adó vagy rovatai ki nem vethető. A szeretetházak főfelügyeletét maga a nagyméltóságú konvent, a felettük való közvetlen felügyeletet pedig az illető egyházkerületek gyakorolják. Az ezen ift felsorolt vezérelvek alapján szervezendő szeretetbázak felállítási, berendezési és fentartási költségeinek előteremtésérői gondoskodni az illető egyházkerületek feladata és pedig a szeretet és az igazság alapján. Hívják fel a kebelökben levő traktusokat, gyülekezeteket, kollégiumokat, iskolákat, egyházi tisztviselőket és a híveket alapítványok tételére, évjárulékok önkéntes elvállalására vagy legalább kegyes adományok küldésére. A kerület közjövedelmeiből s főként a részökre jutó államsegélyből szakítsanak külön e célra minden évben 2, 3, 4 ezer forintot s mindezt külön alapként kezelve kamatos kamataiból tőkésíttessék mindaddig, a míg az összegyűlt tőkepénz kamatai a felállítandó szeretetház, építési, felszerelési és fentartási költségeit legalább is 3 /4 részben fedezhetik. Az 1 ji rész költség fedezetét részint az árvák neveltetési járulékaiból, részint pedig évi adományokból és a kerület segélyforrásaiból nem lesz nehéz évről-évre kiteremteni és megszerezni. Maga az egyház egyeteme a nagyméltóságú konvent kegyes jóindulatával legyen segítségökre a kerületeknek azzal, hogy azon évi 25 ezer frt államsegélyből, mely
