Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-17 / 29. szám

következő panaszok. És nem valami szegény, nyomorúsággal küzdő, hanem gazdagon megáldott és nagyon dicsőített ember volt az, a ki ezeket mondotta: Oh emberi szív, mi a te boldogságod ? Egy titokzatosan született s nagy hirtelenséggel tova röppent, visszatarthatlan pillanat! . íme ez lenne az emberi élet vallás nélkül. És ha a vallás nem adna az emberiségnek belső lökést, lendületet, akkor mathematikai bizonyossággal bekövetkeznék a lelki eldurvulás. Akkor az a szellemi irány kerekednék felül, a mit az angolok Snobbismus névvel neveznek. Az a szellemi irány, mely csak arra képes, hogy mindennapi dolgokat mindennapi módon csodáljon. Elsorvadna az egész szellemi élet, kimaradnának a feltalálók, felfedezők, a nagy gondolatokkal és sejtelmekkel teljes emberek, összezsugorodnék a tudomány és a művészet; nem maradna meg semmi egyéb, mint az a nyomorúságos kinai állapot, mely a rég létünk idők hagyományain rágódik. És mennyi, panaszszal, mennyi iszonyattal volna összekötve az emberiség hanyatlása, ha végül azt hinnék az emberek, hogy az érzéki jólét az elérhető legvégső és legfőbb boldogság. Dühösen támadnának egymás ellen az emberek, mennyiben az érzéki javak egész összege az emberiségnek csak korlátolt tömegénél található fel. Nem mindenki ülhet verőfényes oldalon, nem mindenki részesülhet a finomabb érzéki élvezetekben. A létért való dühös harc fejlődnék ki, a mikor is a gyengék, az alantállók, a félénk és szerény emberek kétszeresen nyomorultaknak éreznék magokat. A ki tehát igazán szereti-hazáját annak azon kell munkálkodnia teljes erővel, hogy nemzetének lelkéből ki ne aludjék a vallásos lendület, a vallásos kedély mélysége és szentsége s az emberi élet örök, magas céljai iránti lelkesedés. Egy nagy szent feladat áll itt előttünk, mit együttes erővel kell megoldanunk. Felette szükséges, hogy úgy az államférfiak, mint az egész nemzet nézzen szembe annak az óriási veszedelemnek, a mely korunkat fenyegeti. Mi abban a veszedelemben forgunk, hogy lelkileg elszegényedjünk, elcsenevészedjünk. Népünk és államunk vezérei tehát arra fordítsák gondjukat, hogy gyermekeink jobb és alaposabb vallásos oktatásban részesüljenek. Nem elég arra törekedni, hogy a gyermekek a bibliai emlékek egy bizonyos mennyiségével megtömessenek, hanem fel kell ébresztenünk a gyermeki lélekben szendergő szent érzelmeket, képesekké kell őket tennünk arra, hogy a szent és nemes emberi élet iránt lelkesüljenek s rá kell vezetnünk a gyermeki lelket annak a szeretetnek felismerésére, a mely a Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá. Hü és lankadatlan kitartással arra kell bírnunk gyermekeinket, hogy beismerjék, miszerint a vallás az emberi lélek legfelségesebb és legszentebb élete, legfőbb dicsősége, mivel az a világteremtővel való legközvetlenebb összeköttetésünket. képezi. Te gyarló, gyenge, jelentéktelen lény vagy mint gyermek, de ha van benned áhítatra való képesség, ha ifjú szivedet lángra lobbantja az örök bölcseség és szeretet gondolata, ha képes vagy a minden világok kormányzóját rebegő nyelveddel magasztalni, akkor te szegény gyermek több vagy a nap és csillagfénynél, mert ezek a tündöklő világtestek nem képesek dicsőíteni teremtőjüket, kormányzójukat. Ehhez azonban szükséges az is, hogy a tanítói pályára készülő ifjaknak alapos vallásos nevelést biztosítsunk, mert rájok van bízva a nemzet lelke mindenekfelett. Az örökkévalóság fényébe öltözve mondom és ezt szeretném mindenkinek a szivébe írni: legyetek könyörületesek az ifjú nemzedék lelke iránt, gondoljatok arra, hogy a jövendő ivadék csak akkor lesz irántatok háládatos, ha mindent megtesztek arra nézve, hogy legyen nekik egy szentségök, a mely őket nagygyá tegye a boldogság napjaiban és megerősítse a szenvedés és megpróbáltatás napjaiban, a mely őket megsegítve abban, hogy az élet nehéz harcát méltóképen harcolják meg s egykor idvezülten halhassanak meg. Az örök Isten áldását kérjük nemzetünk vezéreire, államférfiaira, tanítóira, a kiknek van érzékük ennek legbensőbb szükségei iránt és belátják azt, hogy egy szabad nemzetnek, ha elpusztulni nem akar, szüksége van arra, hogy az örökkévalóval élő és benső összeköttetésben legyen. De azt mondjuk továbbá: szükség van arra, hogy mind falun, városon csendes, békességes vasárnapunk legyen. A vasárnap mostan dívó megünneplése mellett előbb-utóbb tönkre kell mennünk. Azok a száz meg százféle apró örömek, szórakozások, a miket most a vasárnap nyújt, nem szolgálnak kárpótlásul a kedély ama benső felfrissítése tekintetében, a mit az emberi szívnek a csendes, szentül eltöltött vasárnap ád. Várjunk-e tovább, hogy tébolydáink még jobban megteljenek, a jótét alább sülyedjen, a szegények és súlyos helyzetben levők száma szaporodjék, vagy mennél előbb elhatározzuk magunkat arra, hogy a vasárnapot igazi csendességben töltsük és szenteljük meg s azon foglalkozásokat, a miket most vasárnap délelőtt végzünk szombaton délutánra tegyük át ? Bárki fáradozzék is abban, hogy ismét visszanyerjük a mi csendes vasárnapunkat, hogy legyen igaz vasárnappá az egész népnek, még a cselédeknek, szegényeknek és szorult helyzetben levőknek is, a ki abban fáradozik, hogy mi a vasárnap általános megünneplése által megannyi testvérekből álló nép legyünk, az jó munkát végez-És aztán melyik az a társas összejövetel, a hol az egész népség egy szent családként gyülekezik össze, hogy megbizonyosodjék a felől, hogy mi egymásért felelősek vagyunk, s egyszersmind érezzük, hogy mi az örök Isten előtt egyenlők vagyunk, s a gazdagnak nincsen nagyobb értéke, mint a szegénynek, a tudósnak nincs nagyobb becse, mint a tanulatlannak. Melyik az a társas összejövetel, a hol inkább ierázhatnók magunkról a minden napi gondolatok és érzelmek porát, a hol szellemi lényünk mintegy hegyi levegőt szíva magába jobban felüdülne és megerősbödnék, melyik az a társas összejövetel, a melyik inkább éreztetné velünk, hogy mi nem csupán ehhez a megszokott, sokszor nagyon is egyforma munkához kötött lények vagyunk, hanem még a gyenge és jelentéktelen emberekben is van valami, örök, isteni mozgató erő, hogy nekünk értékünk van a mindenható Isten előtt, melyik