Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-17 / 29. szám

kötelessége minden egyháztagnak, mégis a lelkipásztorok mellett kiválólag azoké, a kik szent esküvéssel fogadták, hogy őrködnek a gyülekezetben mindeneknek ékesen és szép rendben folyására. A presbyterségre egyik kvlalifikáció — a mint a törvényben meg vagyon írva — a tisztességes élet, a mi komoly keresztyén felfogás szerint minden kívánalmat magában foglal, felületes gondolkodás és az élet sok szomorú tapasztalása szerint csak valamivel több a semminél. Apostoli felfogás szerint a megválasztatásra az olyanok érdemesek, tehát csak azok a tisztességes életűek ós a presbyterségre méltók, a kiknek jó bizonyságuk van, Szentlélekkel és bölcseséggel teljesek (Ap. csel. VI. 2—4); a Léleknek fegyvere az Istennek beszédje (Ef. VI. 17), de a Lélek, a bölcsesóg s az ember mellett nemcsak a beszédek, de még inkább a cselekedetek tesznek bizonyosságot. Az a kérdés most már, hogy minden presbyter mellett jó bizonyságot tesznek-e cselekedetei? a Léleknek fegyvereit forgatja-e, a ki erre volna hivatva? ékessóg-e a fején ós aranylánc-e a nyakában a bölcseség annak, a kinek móltósága csak ezzel lehet teljes? serkentheti-e templom látogatásra a gyülekezetet az a presbyter, a ki maga nem gyakorolj a az Úrnak házát? megfeddheti-e a káromkodó beszédül, vagy a kicsapongó életűt, a ki fejéhez kötve hordozza e gyarlóságokat? ajánlhatja-e a békesség evangéliumának sarujában járást, a kinek családi élete háborúság? szólhat-e ítéletet, a ki minden szavával önmagát ítélne el? Bizony nehéz clolog egyházi fenyítékről beszólni akkor, ha az ennek véghezvitelére a törvény által rendelt közeg nem alkalmatos. A fenyíték, az egyházfegyelem eszközei csak akkor állíthatók be az erkölcsi életet tisztító eszközök közé, a mikor a kálvinista lelkeket annak örvendetes tudata dagasztja, hogy Magyarországon ev. reformátusoknak ós jóravaló buzgó, erkölcsös keresztyénnek lenni egy jelentésű dolog, a mikor nemcsak magyarságunkról, nemcsak az igazság józan kereséséről és hirdetéséről, nemcsak értelmes voltunkról, hanem tiszta erkölcseinkről is ismertesek leszünk. Ezért a jövendőért kell munkálkodnunk, erre a munkára kell ösztökélnie a papnak segítő társait, presbytereket, mert csak az a presbyterium forgathatja jó eredménynyel a fegyelem bűnöket irtó fegyvereit, a mely előbb az erények ápolásával szerzett maga mellett jó bizonyságot; a ki a gyülekezeti élet felélénkítésének, a buzgó egyháziasság ébrentartásának hivatásszerű munkájában fáradhatatlan, az Úr házának szerelmétől ég, a lelkipásztorral együtt vigasztalja a beteget és a szegényt gyámolítja: az másokat is serkenthet erre, sőt a közönyöst megintheti s a megátalkodottat megdorgálhatja. Nehéz clolog ilyen presbyteriumot választani, mert nem mindig a legelőkelőbbeknél van a legnagyobb bölcseség s a tanultak nem minclig teljesek Szentlélekkel, pedig kis és nagy helyeken egyaránt a tanulság és előkelőség sokszor a birtok aránya szerint mérik a presbyterségre képességet s a csudálatos módon megtévedt közvélemény igen gyakran utolsó rendű kérdésnek is alig tekinti azt, hogy egyházias, buzgó, tettre és áldozatra kész-e, van-e ilyen cselekedetekben jó bizonysága annak, a ki a presbyt.ersóget ambicionálja. Itt kell hát lényeges változásnak bekövetkeznie, hogy a gyülekezet is, a megválasztott is teljes tudatában legyen annak, hogy mi a presbyter hivatása; a gyülekezetet ne csábítsa ós ne vezesse félre semmi külső csillogás, hanem válaszszon olyan érdemeseket, a kik fel tudnak, vagy igyekeznek felemelkedni arra a magaslatra, a melyre törvényhozó bölcseink helyezték a presbytersóget, a mely magaslaton állva, lássák, hogy a presbyternek nemcsak a választói jog és hatalom gyakorlása, a gazdasági ügyek vezetése a kötelessége, hanem az egyházias élet ápolása, a szegények, árvák és özvegyek gondjának felvétele is; érezzék, hogy az egyház épületeinek, a templomnak ós iskolának jó karban tartása, az egyház pénzügyeinek lelkiismeretes vezetése csak egyik része a presbyter kötelességének, a melyre a buzgóság az igaz érdeklődés, a jóravaló készségnek lelkét az erények ápolása s a bűnök irtása nyomja. Az ily módon hivatásának tudatára ébredt presbyter, ha elébb az erények ápolásával méltóvá tette magát a közbizalomra, mintegy természetes birájává lesz a község életének ós jogot szerzett arra, hogy az erényes életet építő eszközök mellé a bűnöket irtó fegyvert is kezébe vegye, érvényt szerezzen az Isten törvényének s ennek mértéke szerint is különbséget tegyen a léha és komoly, a bűnös ós becsületes ember között. Miután kiszabott idomhoz mérten röviden reámutattam az egyházfegyelem szükséges voltára s arra a testületre, a mely ennek gyakorlására hivatva volna, néhány szóval érintem még, hogy milyen természetű legyen ez a fegyelem. Ne úgy méltóztassék gondolni, mintha én egy birói szók felállítását kívánnám, a mely mereven, szigorúan, a büntetésben gyönyörködve ítéljen olyan bűnök felett, a melyeknek büntetésére a polgári törvénykönyvben nincs para-