Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

nélkül megint csak a kerületi közgyűlés választ. Végül minden egyházmegyéből a népiskolai tanítók által választott egy-egy képviselő. Ha most már tekintetbe veszszük, hogy van az erdélyi egyházkerületnek 19 egyházmegyéje, 10 püspöki vizsgálat alatt álló egyházközsége, hét gimnáziuma, számos tagból álló igazgató tanácsa s minden ötezer lélek után egy-egy kerületi képviselője: könnyű lesz megérteni, hogy az erdélyi egyházkerületi közgyűlések népesség tekintetében csakugyan vetekednek egy-egy parlamenttel. Az erdélyi »specialitásokéról sok érdekes dolgot jegyeztem még fel, melyekre azonban mind ki nem terjeszkedhetem, nem akarván annyira túllépni az önmagam által előre kiszabott korlátot, midőn csupán naplójegyzetekre kívántam szorítkozni. Csak egy-két dolgot legyen szabad még fölemlíteni. Nevezetesen első sorban az egyházi adózást, mely itt. is elég terhesnek mondható. A hívek magok viszik be a lelkész és tanító udvarára az ú. n. kepét; még pedig minden béres ember 2—2 kalongyát vagy keresztet ad a lelkésznek s felényit a tanítónak. Mindegyik kalongya 29 kévés. A kinek 11 kalongvánál több terem, az már 3, illetőleg másfél kalongyát fizet a lelkésznek és tanítónak. Vannak ú n. kepe-váltási alapok csaknem minden egyes egyházban; igen sok helyütt 5 —10 ezer frtra rúg ez alap, míg némely egyházban már oly tekintélyes összegre nőtte ki magát kamatoskamatozással a kepe-váltási alap, hogy ott a hivek a lelkésznek s tanítónak immár nem adóznak. Ily szerencsés egyházak a többek közt: Körtefája, Körös (10 ezer frt alappal), Póka-Keresztúr, Nagy-Borosnyó, kibéd (20 ezer), Szék, Köpecz (24 ezer), Nagy-Baczon, Hermány (28 ezer), Zabola (32 ezer), Száraz-Ajta. Kovászna (34 ezer), Zágon (37 ezer frt alappal). Az összes egyházak kepe-váltási alapja, az egyházkerület elé terjesztett legújabb kimutatás szerint, 1.262,747 frt. Ez nekünk, királyhágóninnenieknek is, tanuságul szolgálhat. Van továbbá az erdélyi egyházaknál ú. n. «szorgalmi jövedelem« is, mely onnan származik, hogy a hívek ingyen megmunkálják az egyház ingatlanát s annak jövedelmét a közszükségek fedezésére fordítják. Ily címen befolyt a mult évben az egész egyházkerületben 21 ezer frt. Vannak nemcsak magtáraik, hanem ú. n. bortáraik is. Szüret alkalmával ugyanis a hívek adakozásából begyült bort később kamatfizetés mellett kölcsön adják, a kölcsönvevő köteles lévén tartozóját a következő szüretkor természetben visszaszolgáltatni. A bor- és magtár-alap összes értéke 164 ezer frtra rúgott a mult évben. S még néhány statisztikai adatot! Az összes egyházak perselypénze egy év alatt csupán 3235 frt volt ugyan, de a kegyadományok, ajándékozások összege 84 ezer frtra rúgott. Az építkezésre fordított összeg 176 ezer frt volt. Mind-mind ékesen beszélő számok. De már csakugyan nem folytatom tovább: bár igen érdekes és tanulságos volna reánk nézve a királyhágontúli hitsorosaink egyházi, vallási iskolai viszonyaival közelebbről megismerkedni. Érdekes és tanulságos volt rám az egyházkerületi közgyűlés tanácskozása is, melyet alkalmam volt két napon át végig hallgatni. De végre is búcsút kell vennem erdélyrészi testvéreimtől, azzal a hő kívánsággal, hogy felette nehéz nemzeti és felekezetközi helyzetök dacára is mindinkább vivant, crescant et floreant! * Legeslegutoljára utazásomra vonatkozólag még csak annyit, hogy valamint tavaly a pápai gyűlésről, úgy ez alkalmmal is más utat választottam magamnak a Kolozsvárról haza utazásra. A vasúti szabályzat ugyan nem engedte meg, hogy a mint terveztem, a nevezetesebb állomásokon pár órára kiszálljak; de az semmi nehézségbe nem ütközött, hogy visszafelé a Maros völgyének irányítsam utamat s ily módon egy valóban élvezetes napot szerezzek magamnak. Sőt a véletlen kedvezéséből szerencsés voltam a régi fejedelmi székvárost, Gyulafehérvárt is megtekinteni s gyönyörködni a hegy ormán épült emez ódon város csillagvizsgálójából a köröskörül előmbe tárult valóban felséges panorámában. De sajnos, a hires Nagy-Enyedre már csak a vasúti kupé ablakából vethettem egy futó pillantást.. Tövisnél, a mint a vasútvonal Brassó felé elágazik, a segesvári csatatéren elhullt hősök s feledhetetlen Petőfink emlékének szenteltem egy-egy kegyeletes percet. A Kenyérmező látása az ott vívott ütközetre, Piski falu hídja és honvédemléke a hős Bemre, a regényes fekvésű Déva a magyarság küzdelmére az oláh tenger ellen, a Hegyalján trónoló Világos-vár, majd Arad-vára az 1849-iki szomorú eseményekre terelte gondolataimat. Csaba, Békés, Mező-Berény, Gyoma, Mező-Túr az Istenáldotta Alföld e nagy városai a tejjel és mézzel folyó Kanaánt. juttatták eszembe s azt, hogy dacára ennek épen e dús vidéken nem elég boldog a magyar, s a tősgyökeres magyarság és kálvinistaság már-már veszíteni kezdi itt apáitól örökölt régi jó hírnevét . . . Isten óvja ily csapástól mi magyar hazánkat és Sionunkat! . . . Az utazás gyönyöreivel betelve, szép tapasztalatokkal kedves élményekkel gazdagodva tértem vissza az egyszerű nádasfedelű parochiális hajlékomba és szeretteim kedves körébe, hálát adva a lépteimet híven vezérlő gondviselésnek s csak azt az egyet kérve: »Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem Uram! hanem táplálj engem hozzám illendő eledellel!« Lévay Lajos. A felső-baranyai református egyháztagok népgyűlése. Hogy a felső-baranyai ref. hívek nem utálják meg vallásukat, s hogy az eddig történt kitérések nem a vallás iránti gyűlöletből történt, s hogy a papoknak nem annyira ellenségei, mint némelyek hinni, s elhitetni akarják; fényesen bizonyítja ezt ama népgyűlés lefolyása, mely mult hó 26-án tartatott meg Kis-Csányban a hívek igen nagy résztvétele mellett. E népgyűlés összehívását a polgárok részéről azon nemes cél vezérelte, miszerint a hívek maguk között