Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

megbeszéljék a lelkészekkel, tanítókkal, s általában az érdeklődőkkel együtt, hogyan lehetne a lelkészek fizetését rendezni úgy, hogy a híveket összetartva, sőt a már kitérteket is visszahódítva, a nép terhén könnyítve legyen. E népgyűlésen való megjelenésre az órmányságból 23 egyházközség lett felszólítva. S hogy a felhívás nem lett eredménynélküli, s hogy a nép általában mily nagy érdeklődéssel viseltetik ezen ügy iránt, mutatja ama körülmény, miszerint nemcsak a meghívott községekből, hanem azokon kivül még 3 községből több mint 200 emberjelent meg a gyűlésen. A gyűlés tovább mint két óra hosszat tartott s a lehető legszebb rendben folyt le a nélkül, hogy csak egy sértő szót lehetett volna hallani akár a papok, akár a vallás ellen. Összetartani a ref. híveket, tisztességes fizetést biztosítani a lelkészeknek, a mely állásukhoz méltó legyen, s ne legyenek kénytelenek éhezni, rongyoskodni s a földet túrni, ezt hangoztatta mindenki, s erre nézve majdnem egyhangúlag elfogadott elvül a csoportosítás lett elfogadva, a mennyiben a megjelent községek tagjai közül 17 község határozottan a csoportosítás mellett nyilatkozott, egy község kész tovább is maga papot tartani, a többi pedig még várakozó álláspontot foglalt el. El lett fogadva az is, hogy a lelkész-fizetés csak készpénz legyen, de hogy mekkora összegben állapíttassék az meg, s minő arányban legyen az kivetve, vájjon birtok, vagy lélekszám arányban, vagy talán megosztva, ennek tárgyalásába a közgyűlés tagjai még nem bocsátkoztak, mert időelőttinek tartották ezt a dolgot, ámbár annyit ki lehetett venni a hangulatból, hogy a többség inkább a régi szokott rendszer, a lélekszámszerinti kivetés felé hajlik. Baranyában tehát, a hol baj van, s a hol most a lelkész-fizetés rendezésének a kérdése napirenden van, a népnek egy része nyilvánította a maga akaratát. Kérdés tehát vájjon ennek figyelembevételével akarunk-e változtatni a lelkész-fizetéseken, vagy pedig ezt füleink mellett eleresztve, egy egészen más megoldási módszert akarunk a népre ráerőszakolni, a mely lehet előttünk tetszetős, de az eredmény egészen más lesz, mind a hogy némelyek hinni szeretik. E kérdés helyes megoldásától lügg jövőnk, boldogságunk, s a ref. anyaszentegyház fenmaradása és virágzása Baranyában. Sajnos, hogy a lelkészi, tanítói és világi kar figyelmére sem méltatta ezt a népgyűlést. A meghívott 23 községből csak egy lelkész és egy tanító jelent meg, tehát csak ketten tartották érdemesnek megtudni és meghallgatni azt, vájjon mit akar a nép? hogyan akarják ők reformálni a lelkészi fizetést. Bizony nem ártana, ha az anyaszentegyház őrállói, a kik kétségbe vannak esve a jövő felett, egy kissé jobban gondolnának nemcsak a saját, hanem a nép hitének jövőjével is, több figyelemre méltatnák annak véleményét, nehogy veszedelmet s végmegsemmisülést hozzanak önmagukra, mert régen megmondták azt már, hogy »a nép szava, Isten szava«. Okor melletti. EGYHÁZ. A budapesti ev. ref. egyháztanács július 5-én népes ülést tartott Hegedűs Sándor főgondnok és Haypál Benő lelkész elnöklete alatt. A jövő tanévtől kezdve a presbyterium a már meglevő két állandó vallástanári álláshoz más kettőt szervezett s ezekre ílyefalvi Vitéz Kálmán és Kovács Lajos vallástanárokat választotta meg. Kimondta továbbá a vallástanári és egyházi bizottság javaslatára, hogy az eddigi óraszámok szaporítandók s még két vallástanári állás minél előbb való szervezése feltétlenül szükséges s megbízta a pénzügyi bizottságot, hogy a kérdés pénzügyi megoldásával foglalkozzék s a felmerülendő költséget a jövő évi költségvetésbe beilleszteni törekedjék. A budai házépítésre vovatkozólag a munkálatok annyira előrehaladtak, hogy az építés már augusztusban megkezdhető, a kőbányai templom és paplak építésére együtt van mintegy 58,000 forint, a még hiányzó 18,000 forint is az egyház és a hívek áldozatkészségéből meg fogja találni fedezetet, úgy hogy a kőbányai építkezések útjában sincs akadály, annyival inkább, mivel a hiányzó összegből 12,000 forintra nézve két lelkes kőbányai egyháztag, Böszörményi Pál és Fehér Károly azt az ajánlatot tették, hogy az építés fennakadást ne szenvedjen, a mikor szükség lesz reá, ez összeget rendelkezésre bocsátják, úgy, hogy később a még befolyó gyűjtésekből és adományokból téríttessék ez nekik vissza. A budapesti ref. theol. akad. hallgatói, hogy az egvház kebelében a vallásos élet ápolására és ébresztésére közremunkáljanak s hogy magukat képezzék, azt kérték az egyháztanácstól, hogy rendelje el a hétköznapi könyörgések tartását s ezek végezését bízza reájuk. Az egyháztanács örömmel teljesíti a nemes ifjúság kérését. Végül elhatározta, hogy az egyház nagy jóltevőjének, Baar Jánosnak, a ki mintegy negyed millió örökséget hagyott egyházunknak nőnevelési célra, síremléket állíttat és arcképét megfesteti. (Református.) A budai ág. hitv. ev. egyház e hónap 3 án ünnepelte meg lelkeszének, Scholz Gusztávnak budai lelkészkedése 25 éves jubileumát. Egyszerű, kedves ünnepnek voltunk tanúi, tanulságos istentiszteletnek részesei. Az istentiszteleten Bachát Dániel mondott ünnepi beszédet, élénken megkapóan fejtegetve a lelkipásztornak és gyülekezetnek egymáshoz való viszonyát, egymás iránt való kötelességét, majd az ünnepelt lépett az oltár elé s visszatekintve a múltra, elmondta, hogy mikor Gölnicbányáról a fényes gyülekezetbe jött, milyen elfogultan, ifjúságának s ebből folyó erőtelenségének tudatában kétségek között foglalta el helyét, de egy 12 éves gyermektől erőt nyert, a 12 éves Jézustól, a kitől azt tanulta, hogy az ember a templomban az ő atyjának házában forgolódik s az elfogultság a bátorságnak, a kétség a bizalomnak adott helyet szivében; ezzel a bátorsággal és bizalommal viselte tisztét eddig, ehhez az erőhöz, a Jézusnak erejéhez támaszkodik ezentúl is, meddig Isten élteti s végül egyeiragadó imádságban ajánlotta magát s gyülekezetét az Úr kegyelmébe. Az isten-