Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

ragadni az áhítat érzete, nem fogod e megsejteni azt a mindenhatót, a ki a világmindenség teljessége és szépségéhen jelenti ki magát? Igen, ha azt állítja valaki, hogy hiába kutatjuk át az emberiség történetét, abban Istenre rábukkanni nem lehet, erre azt felelhetjük: hogyan, hát megfigyeltétek-e azokat a nagy szellemeket, a kik telkeikben meg voltak győződve a felől, hogy nekik az örök lélek által kimutatott nagy és tervszerű missziót kell teljesíteniük ? Megfigyeltétek-e azokat a kiváló egyéneket, a kiknek szivök telve volt szent áhítattal, a kik az örök bölcseség és szeretet érzésébe elmerülve a világ minden fájdalmait és aggodalmait nyugodtan viselték és a legrettenetesebb kínok között is diadalmi énekszóval áldoztak fel életöket? Van manapság az embereknek egy bizonyos csoportja, a kik úgy vélekednek, hogy ha valaki a tudomány szavára hallgat s annak eredményeit egészen és osztatlanul elfogadni kész, a vallásnak ellent kell mondania. Ezzel szemben meg vannak hű, kegyes lelkek, a kik úgy vélekednek, hogy a ki lelkének szentségét sértetlenül megőrizni akarja, annak ki kell térni a kutatás és vizsgálódás útjából, hogy tehát a hit és a tudás, a vallás és a tudomány kiengesztelhetlen ellenségei egymásnak. Pedig teljességgel nem. Az igazi tudomány mindig el fogja ismerni a vallás szükségességét és az igazi vallásban mindig lesz képesség arra, hogy a tudománynak ifjonti erőt kölcsönözzön. De hát azért is küzdöttek már a vallás ellen, mivel megállapították, hogy a ki szivén hordozza az elnyomott szűkölködő és szenvedő alsó néposztály jólétét, a ki óhajtja azt, hogy a terhes és butitó inség, az éhség és nyomor kipusztuljanak a földről, a ki óhajtja, hogy az élet napja még a legszegényebb és leggyengébb emberre is barátságosan mosolyogjon, annak harcolnia kell a vallás ellen. Kiadták a jelszót, hogy a vallás nem egyéb, mint a szegény nép altató szere, mivelhogy a vallás azt mondja: tűrj, szenvedj, majd egy magasabb világban jobbra fordul sorsod. Olyan helyzeted lesz, mint a szegény Lázárnak, a ki Ábrahám kebelén pihen, míg ellenben a gazdag a pokolban sóhajtozik. Keressétek tehát az odafen valókat, a mi pedig ide lent van, hagyjátok a világ nagyjainak és gazdag embereinek! Megállapították, hogy az ilyen szavakkal nem tesz egyebet a vallás, mmlhogv elnémítja az elnyomott osztály jobblét utáni törekvését, akadályozza az emberi méltóság kifejlődését s elhárítja a hatalmasok önkénye, önzése és erőszakoskodása útjából a lehető akadályokat. Lehetnek emberek, a kik azt az állítást komolyan veszik, a kiknek nincs is egyébre képességük, minthogy ily állításokat kockáztassanak. De hát megfelel-e az ilyen állítás az igazságnak ? Igaz-e az, hogy a vallás, különösen pedig a keresztyén vallás nem egyéb, mint altató szer? Vagy nem épen Jézus volt-e az, a ki a szegények ügyét a maga ügyévé tette? Ama legszentebb órában, mikor elbúcsúzott tanítványaitól, hitvallást kivánt-e tőlök. vagy nem inkább azt mondta-e nekik: »arról ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek; és nem azokat tartotta-e igazi követőinek, a kik betegeket ápolnak, éhezőket táplálgatnak, mezíteleneket ruháznak, foglyokat látogatnak ? Túlbecsülte-e ő a földi javak értékét, sőt ellenkezőleg nem azt mondotta-e: »Mit használna az valakinek, ha az egész világot megnyerné is, ha lelkében kárt vall?* Ki meri azt állítani, hogy ez a vallás, a melynek központját a legnagyobb emberbarát képezi, a mely az emberiség testi lelki bajai iránt könyörülő részvéttel viseltetik, nem egyéb, mint altatószer, a mely az emberiség jogos követeléseit elnémítani törekszik? Furrer K. után Ruszkay Gyula, (Folyt, köv.) jánosi-i lelkész. BELFÖLD. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P. I. T. kolozsvári vándorgyűlésére. — (Folytatás.) A május 30-iki választmány és közgyűlés a theol. fakultás tanácstermében tartatott meg a délutáni órákban. A theol. fakultás palotája — mert annak nevezik — nagyon kellemesen lepett meg, úgyis mint monumentális műalkotás, úgyis mint ékesen szóló Symboluma és aere perennius monumentuma az erdélyrészi közel 400 ezer lelket számláló reformátusság számbeli, erkölcsi és szellemi erejének és fontosságának. Az épület homlokzata a főtérre, a baloldali szárnya egvik mellékutcára néz. Az első emeleten van a 3—400 hallgatót befogadó pompás díszterem, emelvénynyel és azon szószékkel, elég tágas karzattal s a falakon az egyházkerület jelesebb férfiainak arcképeivel. A földszinten és az első emeleten van az öt theologiai tanárnak s családjának meglehetős kényelmet nyújtó lakosztálya, valamint ott vannak a világos tágas előadási termek és tanuló-szobák. A második emeletet a rendkívül nagy hálótermek (számszerint 4) foglalják el, egyenként 33 ágvgyal, a melyet azonban csakis este 9 óra után vehetnek igénybe az internátus növendékei, különben a hálótermek egész napon át zárva vannak s a növendékek a tanuló-szobában vagy az iskolatermekben tartózkodnak. A növendékek száma ez idő szerint 80, a kik közül theologus 36, a többi ref. vallású tanárjelölt, a kik bejárnak az egyetemre, hol az internátus theologus-növendékei is több-kevesebb előadást hallgathatnak és hallgatnak hetenként. Az étkezés közös s bent történik az internátusban; a theologusokra nézve egészen ingyenes a tanárjelöltek nevezetes kedvezményekben részesülnek. Minden hét első napján reggel 7—8-ig a fakultás dísztermében istentisztelet tartatik, melyen a theol. tanárok felváltva prédikálnak s melyen kötelességszerűen résztvenni tartozik. az internátus összes ifjúsága, tehát a tanárjelölt egyetemi ifjak is. Viszont a hetet szombat d. u. 6—7-ig