Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

tarló ugyanilyen isteni tisztelettel zárják be. Ilyen módon s az együttlakással kifejlődő testületi szellem ápolása által igyekeznek ez intézet vezetői az internátus ifjúságának lelkületére a protestáns és kálvinista jelleget lehetőleg rányomni. A megelégedés s bizonyos büszkeség érzetével léptem be a protestantismus e felszentelt csarnokába s annak a választmányi ülés helyéül szolgáló tanácstermébe, hol már együtt voltak Társaságunk kiválasztott jeles férfiai: a lelkes és fáradhatatlan buzgóságú Hegedűs Sánder másodelnökünk, jobbján dunamelléki egyházkerületünk nagynevű püspöke, Szász Károly s balján az előbbinek hasonló jelességü testvére, az erdélyi egyházkerületnek sok tűzpróbát kiállott vezérférfia, Szász Domokos püspök, a ki önelégülten mondhatja el, hogy e díszes csarnok létrehozásában valóban pars magna fűit. Társaságunk lankadatlan munkásságú titkára, Szőts Farkas tisztelt barátunk referál a Társaság egy évi működéséről, előrebocsátván az örvendetesebb dolgokat, a tudományos és népszerű kiadványokat, melyek magas irodalmi színvonalon állanak,'mit méltányolra ismert el a millennáris országos kiállítás zsűrije is, a kiállítási éremmel és oklevéllel tüntetvén ki Társaságunkat vallásos, kulturális és hazafias működéséért. Ellenben nagyon lehangolóan hatott ránk a titkári jelentésnek a hétezer forintnyi tagdíjhátralékról szóló r6SZ6j B. mely nagyon kedvezőtlen színben mutatja fel egyesületünk tagjainak ezen oly fontos misszióra hivatott irodalmi társaság iránt való érdeklődését. Méltán elszomorító az is, hogy míg a hasonló célú katholikus egyesületek tagjainak száma egyre szaporodik s 10 ezerekre rúg; addig a mi irodalmi társaságunkról még olyanok is távol maradnak, a kiket a prot. egyházi élet körében mint vezér-egyéniségeket ismer s tisztel a prot. közönség. Nagyon helyesen intézkedett azért a választmány s utána a közgyűlés, midőn úgy a tagdíjhátralékok behajtása, mint a tagok gyűjtése tekintetében erélyes lépésre határozta el magát . . . Uraim! igen tisztelt kollégák! ne legyünk mi sem lágymelegek, hanem érdeklődjünk kissé melegebben a protestantismus e közösügyeért! s midőn másodelnökünk oly páratlan lelkesedéssel és áldozatkészséggel világol előttünk, nem sajnálva időt, fáradságot s évről-évre több száz forint áldozatot hozva a szent ügy oltárára: ne engedjük magunkat megszégyeníttetni e nem is papi státusunkhoz tartozó (de a társas ebéden Szász D. püspök által méltán az ország első kálvinista papjának nevezett) világi egyéntől, hanem példája nyomán buzduljunk mi is fokozott tevékenységre s tegyük meg a magunk körében s tehetségünkhöz képest mindannyian kötelességünket ez oly nagy érdekeket képviselő irodalmi társaságunk irányában ... Im itt a bibliai lexikon is, a melynek kiadási költsége mintegy kilencezer frtra rúg, s melynek létrejőve egyszerre hatalmas lépéssel tenné előbbre a nagyon is elmaradt magyar prot. tudományosságot. Rakjuk össze e célra is forintjainkat, a melyeknek kamatos kamata egyenesen mi reánk s híveinkre háramlik majd vissza; s ha mint másodelnökünk kilátásba helyezte, a folyó év őszén az ő fáradhatatlan agitációja következtében egyes prot. főurak remélhetőleg százakkal és ezerekkel jönnek majd segítségünkre: karoljuk fel mi is tőlünk telhetőleg a tervezett bibliai lexikon ügyét s mutassuk meg, hogy méltók vagyunk a Maecenások pártfogására. (Bizony sajnos, hogy Maecenásokra van szükségünk még oly kisebb jelentőségű irodalmi vállalatnál is, minő a többek közt p. u, »Koszorú« füzeteinek a kiadása!) A választmányi ülésre a közgyűlés következeti, melynek helyéül a fakultás díszterme volt kijelölve bizonyára abban a feltevésben, hogy a közgyűlésre százával tódulnak majd a tagok és érdeklődők. Óh mily fájón esett az én lelkemnek, hát még a nemes ügyben buzgólkodó intézőket mennyire lehangolhatta az a sajnos tapasztalat, hogy Társaságunk tagjai közül kimondjam-e ? mindössze 35—30 tartotta érdemesnek résztvenni a hivatalos ügynek intézésére hivatott közgyűlésen!... No de annál többen lesznek majd holnap, a díszgyűlésen! — gondoltuk magunkban — se szép reménynyel kecsegtetve magunkat, távoztunk el a tanácsterembem tartott közgyűlésről — az ismerkedő estélyre. * Az ismerkedő estély a sétatéren nem rég épült pompás kioszk helyiségében tartatott, a hol már elég szép számmal seregeltek Össze a Társaság tagjai s kissé megvigasztalódva néztünk a másnapi nagygyűlés elé. Érdemes lesz, egy kis szemlét tartani a jelenvoltak felett. Az erdélyiek, természetesen, túlnyomó számmal vannak, élükön Szász Domokos püspökkel; a theologiai és gimnáziumi tanárok közül sokan eljöttek; az esperesek közül is voltak néhányan jelen, mint Sylvester Domokos, Tavaszy József; a lelkészek közül: az öreg, de élénk kedélyű Nagy Sándor, hídvégi pap, Bartók György, az imént generális nótáriussá választott szászvárosi lelkész; Szaboleska Mihály, a rövid időn kedvelt költőink sorába emelkedett felfalui lelkész stb. Ott volt továbbá Gidófalvy István kir. közjegyző, a kolozsvári egyház főgondnoka s s a rendező-bizottság egyik fáradhatatlan tagja, Török István, gimnáziumi igazgató, Benke István, sepsisztgyörgvi tanár, régi ismerősünk, barátunk stb. Az erdélyiek után mindjárt a mi egyházkerületünket, Dunamelléket kell említenem, mely a magyarországi egyházkerületek közül a legillőbben volt képviselve, egyrészt Szász Károly püspökünk és Hegedűs Sándor másodelnökünk és Szőts Farkas titkárunk által, másrészt Szánthó János pestmegyei esperes, dr. Szabó Aladár theol. tanár, Varga László, Szabó Géza, Földváry László, Lévay Lajos lelkészek, Hornyánszky Ernő és Somogyi Béla világiak személyében. A Dunántúlt mindössze ketten képviselték; a már említett Mezey János, a reformátusok és a buzgó Masznvik Endre, pozsonyi theol. igazgató, az ágost. hitvallásúak részéről. Mindkettőt ott láttuk a pápai gyűlésen is. A nagy Tiszántúlról is csupán 3, mond: három lelkésztársunk jött el: Zovánvi Jenő (Pápán is ott volt) tiszaföldvári, Gergely Károly nagybányai és Vadas Gyula csermői lelkészek, az utóbbi egy