Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

hat. Ahhoz pedig bízni épen nem lehet, hogy a jelzett jövedelmeket, valamint az adómentes államkötvények után élvezett kamatokat is az illető egyházközségi tagok az egyházi adó kivetésénél a jelenlegi viszonyok és körülmények közt maguk önként bevallanák. Záradékul a különben méltányos lelkészi korpótlékot, mint az úgyis terhes egyházi teherviselés fokozóját, az államsegélyre szoruló egyházközségekben kivihetetlennek, vagyonos egyházközségekben pedig a gyülekezetek kegyeletére és szabad elhatározására utalandónak vélem. Tóth Lajos, ügyvéd, egybáztanácsos. ISKOLAÜGY. Az árvaházak! Múltkor, egy 17 éves rablógyilkos ügyének tárgyalásánál, a védő ügyvéd, dr. Barabás Béla orsz. képviselő, oly hajmeresztő dolgokat mondott ezekről az emberbarátinak tartott intézetekről, a mik méltán hívják fel mindazok figyelmét, kik a mai kor munkálkodásának erkölcsi minőségét figyelemmel kisérik. De nemcsak az ilyenekét, hanem kell, hogy felrázzák azok figyelmét is, kik kezükben tartják a gyeplőt, kik Isten ember előtt első sorban felelőssek az erkölcsi pro — vagy deficitért! Ha nem ismerném a védő ügyvédet, ha nem tudnám, hogy ő vir a szó legnemesebb értelmében, ki nemcsak az ország törvényhozó és törvényszolgáltató termében, de a legegyszerűbb beszélgetés közben kimondott szavaiért is helyt áll mindenha; azt kellene gondolnom, hogy a védhetlen bűn reátukmált kénytelen védelme közben, kétségbeesetten kip-kapkodott össze-vissza mindent, csakhogy kelletlen penzumát mentül elébb ladarálhassa, de miután ismerem , férfiúi értékét, magas ambícióját erkölcsi idealizmusát, szorgalommal mívelt fényes tehetségeit, mit szóljak akkor, midőn hallom, hogy a fiatal rablógyilkos ügyénél kéri figyelembe venni azt is, hogy árvaházban neveltetett !!! mert: *.a legszerencsétlenebb nevelés folyik e helyeken, az aradi árvaház tavai ötvenéves fenállását ünnepelvén, a hosszú idő alatt felnevelt yyermekek közül csak egyet tudtak nagy bajjal fogni, hogy az ünnepen ott legyen és beszédet mondjon, statisztikailag ki lehetne mutatni, hogy az árvaházban neveltek, leányok és fiúk egyformán nagyobbára mind el züllenek *. Boldog Isten 1 így merészel szólni egy védő ügyvéd az ország törvénytevő termében! Igazán o tempóra, o móres! Azt értem, ha egy másik védő ügyvéd kész tekintetbe venni a vádlott életéből azt, hogy szemináriumban neveltetett egyoldalúlag, félszegen, egy sötét cél szolgálatára, evangéliumi világosság, emberszeretet, felekezeti türelmesség nélkül, azt is tudom, sőt látván tapasztalom, hogy vannak több rendbeli úgynevezett árvaházak, hol a világtól elzárkózott férfiak és hölgyek nevelnek felszedett árvákat saját sötét céljaikra — mondhatnók — jancsár seregül! de egy hírneves sz. kir. városnak — mely a mondónak egyszersmind szülő városa is — emberbaráti intézetéről ilyeket — ország-világ hallatára — elmondani, ahhoz már mégis vagy nagy merészség és halálos gyűlölet, vagy saját tapasztalaton alapult erős és igaz meggyőződés kívántatik, tertium non datur! Nekünk is van egy szeretettel ápolt intézetünk Budapesten, a mit úgy hívnak, hogy »Protestáns árvaház«. Én ennek növendékei közül ismerek lelkészeket, tanárokat, tanítókat, kézműveseket és sok más életpályán levőket, boldog családapákat, anyákat, kik hálával és gyermeki szent tisztelettel viseltetnek azon intézet iránt, mely őket felszedte, és csak alig-alig hallottam egyet-kettőt, ki rossz útra tévedett, elzüllött! mert hát biz az életkörülmények is kiveszik a maguk áldozatait! Egy kérdés merül itt fel: ki a felelős? maga az intézmény-e, vagy az intézet, vagy az illető városi hatóság, vagy a magas kormány, ki nem néz utána, vagy szeretethiány az ilyenek felett, vagy kisebb gondjánál is nagyobbnak tartja felügyeletet gyakorolni ?! én azt monmondom: mind a négyen! engedelmet kérek, ha ez állításomat most nem fejtem ki bővebben, gondolkodjék a t. olvasó felette, és a saját tapasztalatából vonja le a következtetést. De nem mulaszthatom el, hogy mint az erkölcsi és hitélet szolgája, fel ne szólaljak, és pedig épen egyházi lapban. Hogy miért épen itt, arra is megvan az okom. Az alkotmányos élet beállta óta most már a harmadik kálvinista kurátor ül a miniszterelnöki széken. Úgy tapasztaltam, hogy a két elözö, be-be szokott tekinteni ebbe a lapba, s egy némely ilyen felszólalás megtermi a hasznos és jó gyümölcsöt, nemcsak, hanem az első még személyes köszönetét is kifejezé s buzdító szavakkal ösztönzé a felszólalót a további munkára hátha, — adja Isten — most is megtalálják látni és hallani a kiáltó szót a pusztában s tétetik a magas helyről valami lépés arra nézve, hogy a derék védő ügyvéd szívrendítő állításai megorvosoltassanak ! Faxit Deus! Gyoma, 1898. június. Kálmán Farkas. TÁRCA. A vallás jövője. A legfőbb igazság oly végtelen gazdag, hogy annak teljességét felfogni egy magában senki sem képes. Az igazságnak mindig csak bizonyos csúcsai tükröződnek vissza teljes fénynyel az egyesek lelkében, a többi részek azonban vagy homályban maradnak, vagy csak félvilágításban kerülnek szemeink elé. Minden egyesnek tehát arra kell törekednie és pedig megszűnés nélkül, hogy egész alázatossággal tanuljon másoktól. Bárhol találkozzunk is