Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

tésnek előírásából áll, mi pedig bármely módozat mellett sem mellőzhető. Vll-ik pont. A polgári községi illetőség megállapítása csak hosszas és bonyodalmas nyomozások útján eszközölhető; ellenben a rendes ós állandó lakás úgyszólván nyilvánvaló lévén s kérdés alá alig kerülhetvén, sokkal célszerűbb a rendes ós állandó lakhelyt venni szabályul arra nézve, hogy az egyházi adó melyik egyházközséghez fizetendő. De különben is a rendes és állandó lakás szerinti illetőség esetében sokkal ritkább kibúvás történhetik az egyházi adózás alól. X és Xl-ik pont. Hogy a több polgári községben, illetőleg az ezek területén létező több egyházközségben ingatlan vagyonnal vagy üzleti ós vállalati teleppel bíró hitfelek egyházi rendes adóval többszörösen ne rovassanak meg, hanem rendes egyházi adójukat csakis egyszeresen, a rendes és állandó lakás szerint illetékes egyházközségben fizessék, azért találom indokoltnak, mert ellenkező esetben a többszörös adóztatásból igen könnyen oly nagy mérvű megterheltetés származhatnék, mely az illető egyháztagot saját hitfelekezetétől elidegenítve, a más olcsóbb vallásfelekezet kebelébe vezetné, vagy épen a felekezetnélküliségbe hajtaná, s ily többszörös egyházi rendes adóztatás mellett gyakran állhatna elő oly különös eset is, hogy valamely egyháztag épen azon egyházközségben fizetné a legtöbb egyházi rendes adót, hol az egyházi szolgálatot csak igen gyéren vagy talán sohasem veheti igénybe, hol csak esetleg és ritkán fordul meg; különben pedig méltó figyelembe veendő, hogy az egyházi rendes acló többszörösítésével főleg a vallásfelekezetünkhöz tartozó azon hajdani főúri ós birtokos nemesi családoknak értékükben már úgyis eléggé megfogyatkozott élő ivadékai terheltetnének túl, kiknek jó emlékű ősei a 17-ik évszázadban s a 18 iknak első évtizedeiben hazánk és ref. egyházunk lelki és testi szabadságáért vivott folytonos harcokban életüknek s jószágaiknak nyilvános kockáztatásával legtevékenyebb részt vettek, kik az egyházi s hitfelekezeti életünket biztosító, az 1790/91. evi 26-ik törvénycikknek is alapjául vett békekötéseket is létesítették, s kik különösen az egykor független Erdélyben mint hitbuzgó s áldozatkész patronusok számos, ma is fennálló egyházainkat megalapították, az akkori időviszonyokhoz képest bőkezűen javadalmazták azoknak templomait, paplakait s iskoláit saját költségükön emelték, s a szegényebb gyülekezeteket értékes keresztelósi és úrasztali szerekkel ellátták, sőt a kiknek köszönhetjük a 17. ós 18-ik évszázadokból, sőt még a folyó 19-iknek is első évtizedeiből származó általunk még jelenben is haszonélvezett egyházi és iskolai nagyszerű alapítványainknak s egyház- és iskolafen tartó ingatlanainknak jelentékeny részét. Ha és a mennyiben azonban mégis szükségesnek találtatnék, hogy vidéki birtokos hitfeleink azon egyházközségekben, is melyeknek személyüknél s állandó rendes lakásuknál fogva nem tagjai, szintén fizessenek többszörös egyházközségi rendes adót, jóllehet például földbirtosaik nem is az illető egyházközség tutajdonképeni területén, hanem az ahhoz közigazgatásilag hozzácsatolt szomszédos majorságokban és pusztákon feküsznek: a méltányosság azt hozná magával hogy ilyen vidéki hitfeleink egyházközségi rendes adóval mérsékelt, vagyis alacsonyabb kulcs sze rint rovassanak meg; annyival inkább, mivel ők a fenforgó személyes és birtokviszonyok tekin tétéből a polgárközségi adót is a rendesnél kisebb százalékban viselik. Hogy az ugyanazon egy egyházközségi tag által ugyanazon egy egyházközségben volna fizetendő rendes adónak meximuma — például 100 frtban — megállapíttassék, miután ezen adó a X—XI pont értelmében csakis egyhelyen illetőleg egy egyházközségben volna fizetendő elfogadhatónak annál kevósbbé tartom, mert az esetleges túlterheltetés ellensúlyozása végett már a 100 forintot meghaladó állami összes adónál az egyházi rendes adónak kiszabása aránylagosan csökkenő százalékok szerint eszközölhető a szatmári javaslatnak megfelelően. A mi pedig a rendkívüli egyházközségi adót illeti, ennél mint különben is kivételesnél, a helybeli egyháztagokra nézve a megelőző pontban, a vidéken lakó hitfelekre nézve pedig a Xl-ik pontban javasolt kedvezményes kulcsok alkalmazása mellett a maximális adótétel behozatala indokoltnak nem vehető. Megjegyzem még, hogy az egyházi adónak a 3-ad osztályú állami keresetadó alapján való kivetése minclig hiányos ós fogyatékos fog lenni, mert a keresetadónak ezen nemét a valóságos ós tényleges jövedelem után s az egyes adókötelezettek közt megfelelő aránylagossággal ós kölcsönös viszonlagossággal kiszámítva megállapítani merőben lehetetlen; s mi pedig az állami tőkekamatadót illeti, ennek azon jelentékeny része, mely a pénzintézeti betétek s részvónyosztaléki jövedelmek után jár, rendszerint nem közvetlenül maguk az egyes betevők és részvényesek, hanem az illető pénzintézetek által közvetve ós összesítve fizettetvén, s az egyes egyháztagok adófőkönyvi táblázataiban ós adókönyvecskéiben előírva s elszámolva nem lóvén, az egyházi adó kivetésénél alapul nem szolgál-