Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

hódítottunk meg, a nagygyűlésen már jóformán telt házat csinált. Itt ismét egymást érték a szebbnél szebb szellemi jelenetek. Mikor ez a mi nagylelkű kis Hegedűsünk kiállott az elnöki asztal elé és fülbemászó kedves hangján megkapó ékesszólással elmondta azt az erőteljes és elragadó megnyitó beszédet, mely Lapunk mult heti száma élén volt olvasható: a közönség annyira fölmelegült, olyan lelkesedésbe jött, hogy minden mondatát helyesléssel és éljenzéssel honorálta, a végén pedig percekig tapsolta és éljenezte az igazán apostoli lelkületű elnököt, kit Szász Domokos püspök a társas ebéden találóan nevezett el az ország első kálvinista papjának. Majd Szász Domokos lendületes üdvözlő beszéde és Szőts Farkas tömör titkári jelentése után gr. Kuun Géza ült a felolvasó asztalhoz s tartott a vallás jelentőségéről oly sikerült felolvasást, mely akármelyik theol. professzornak díszére vált volna. Végül dr. Masznyik Endre pozsonyi theol. igazgató olvasta fel Stromp László kollegájának (kit családi körülmények tartottak vissza a megjelenéstől) gyönyörűen kidolgozott s nagy tetszéssel fogadott dolgozatát Apáczai Cseri Jánosról. A nagygyűlés végén, programmon kivül, Szász Domokos püspök jelentette be ezer, azaz 1000 frtos alapítványát, melyet azonnal át is adott s melyet forgó tőkéül akként bocsátott az írod. Társaság rendelkezésére, hogy abból ad vires és külön alapszerű kezeléssel a theol. irodalom klasszikus müvei, legelőbb Kálvin János Iustitutiója, adassanak ki magyar nyelven. A nagygyűlés után társas ebédre gyűltünk a központi szálloda kertjébe. Kitűnő ebéd, díszes társaság, lelkes hangulat, szebbnél szebb felköszöntők emlékezetessé teszik a gyűléseknek azt a befejező mozzanatát is. A kolozsvári vándor-gyűlés újabb bizonyítéka a M. P. Irodalmi Társaság életrevalóságának és áldásos tevékenységének. s hiszszük. hogy ezzel ujabb elvbarátokat és munkásokat szerzett magának nagy és szép munkára hivatott Társaságunk. A jövő évre még nem kapott meghívást, de az 1900-dik évre a régi koronázó város, Pozsony jelentette be meghívását. Ha Isten éltet, oda is elmegyünk, hogy ág. h. evangélikus testvéreink között is bemutassuk munkásságunkat és irántunk való hittestvéri szeretetünket. V. Az erdélyi egyházkerület közgyűlése. Roppant nagy érdeklődés mellett és a tagoknak teljesszámú részvételével keződdött meg az erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlése, folyó hó 2-ikán, d. e. 10 órakor. Kolozsvárott, a theologiai fakultás dísztermében. A fakultás díszterme tán soha annyi embert nem látott egy csomóban, mint a mennyi itt összeverődött, midőn Bánffy Dezső br. egyházkerületi főgondnok, minden beszéd nélkül, néhány üdvözlő szó előrebocsátásával, a közgyűlést megnyitotta. A rendkívüli érdeklődésnek nemcsak az a magyarázata, hogy a közgyűlés tárgysorozatára érdekesebbnél érdekesebb kérdések voltak kitűzve, hanem az is, hogy az előzményekből heves felszólalásokra és szenzációs eseményekre volt biztos kilátás. S valóban, a kik azért mentek oda, hogy meglepetésekben részesüljenek, várakozásaikban nem is csalódtak. Mindjárt, a hogy a közgyűlés megnyílt, a tagok igazolásánál, olyan esemény játszódott le, a mi valami magasabb, és az eddigi közgyűlések előtt teljesen isme retlen politika jelenlétét engedte megállapíthatni, pedig — a mint biztos forrásból értesültünk — a közgyűlés intéző körei, Szász Domokos püspökkel, minden kérdésben, szolidaritást vállaltak. Ugyanis, az egyházkerületi közgyűlés Szabó Sámuel nyug. kolozsvári tanárnak, Szász Domokos püspök egyik legnagyobb ellenségének és leghevesebb támadójának, a kolozsvári egyházközség részéről történt egyházkerületi képviselővé való megválasztatását, melyet az igazgatótanács az illető tanácsnak fegyelmi vizsgálat alatt állása címén megsemisífett, szemben az igazgatótanács intézkedésével, jóváhagyta és őt igazolt képviselőnek nyilvánította. Folytatódott aztán ez a békésebb politika és pártatlan ügy buzgóság, a délután 5 órakor kezdődő 2-ik ülésen, mikor Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő, egy tartalmas és nagyhatást keltő, szakszerű és minden irányban concilians beszéd kíséretében, az igazgató-tanács évi jelentésének a tárgyalása rendjén, beható bírálat alá vette az eddigi pénzügyi politikát s azután a következő indítványt terjesztette a közgyűlés elé: »Az egyházkerületi közgyűlés utasítja az igazgató tanácsot, hogy az adott helyzetre tekintettel, mielőbb készítsen javaslatot aziránt, hogy az egyházkerületi közpénztár milyen pénzügyi programm szerint lehet képes jövőre megfelelni az egyes egyházak, iskolák és egyéb intézményeivel szemben elvállalt kötelezettségeknek — és e célból, mily módon konszolidálja az alapokat és azok jövedelmezőségét; mily elhelyezés által biztosíthatja az egyházkerületet minden lehető kockázat ellenében; — és ezt a munkálatot, az arra vonatkozó összes adatokkal együtt, oly időben terjeszsze egy. a jelen közgyűlésben választandó 7 tagú bizottság elé, hogy ez a bizottság a követendő pénzügyi politika irányzata tekintetében a javaslatot elbírálva, azt saját véleményes jelentésével, a közelebbi rendes közgyűlés elé beterjeszsze«. Ezt a meglepetés számba menő indítványt, a mely az ismeretes előzmények után mind az ellenzéket lefegyverezte. mind a püspök elvtársait teljesen megnyerte, egyhangúlag elfogadta az egész közgyűlés, és Simonyi főgondnok elnöklete alatt megválasztotta a hét tagú bizottságot, köztük az indítványtevő Hegedűs Sándort és az ellenzék tekintélyes tagját, dr. Bartók György szászvárosi lelkészt. Ez is döntötte el aztán a 3 napig tartó s csak szombaton este, a késői órákban végződő közgyűlés napirendjére kitűzött igen fontos és nagyjelentőségű tárgyak legtöbbjének a sorsát. A hol, nevezetesen, valami friss természetű kiadásnak, vagy valami új tehernek az elvállalásáról és megszavazásáról volt szó: ott a közgyűlés, a von possumus álláspontjára helyezkedett s lett legyen bármily üdvös és bármily fontos ez a kiadás, vagy tehervállalás: a közgyűlés annak megszavazását a 7-es bizottság jelentésének a bevárásától tette függővé. így bukott meg, illetve így szenvedett halasztást aztán az igazgató-tanácsnak a kolozsvári Szeretethá: megalapításáról, a theol. tanárok nyugdíjintézetének újjászervezéséről szóló javaslata, valamint az egyházkerületi hivatalnokok fizetésének felemeléséről szóló előterjesztése is. Sőt ez a magas politika nemcsak a vagyoni, hanem a személyi kérdésekre tartozó ügyek megoldásában is éreztette hatását és jelenlétét, úgyhogy pl. a Szász Gerő lemondása