Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

port hintsenek a közönség szemébe. Az ilyen elemmel tehát vallásos téren a vitát felvenni haszontalan. Ha már vallásos előadások tartásával kezdtük meg az evangélizációt, az a kérdés, hogy miként folytassuk azt tovább ! A vallásos előadásokat tartó egyén megteheti azt, hogy ha a hallgatók valamelyike kérdéseket intéz hozzá, ne nyilvánosan, hanem négy szem közt felvilágosítással szolgáljon neki. De hát a megkezdett mü tovább folytatására az idegen szónoknak nincsen ideje s ép azért legjobban teszi, ha a hozzá folyamodókat a rendes lelkészhez utasítja, annyival is inkább, mert a tudakozódók életkörülményeit, családi viszonyait, gondolkodását a helybeli lelkész jobban ismerheti, mint az evangélista; de meg azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy egy evangélista hosszabb időt töltene egy helyen és a gyülekezet egyes tagjaival sűrű érintkezésben volna: igen könnyen úgy tűnhetnék fel, mintha más ember szénájába akarna vágni s el akarná idegeníteni a nyájat az ő pásztorától. Az evangélista nem lehet egyéb, mint a rendes lelkész segítő társa, a ki minden dolgában azzal egyértelmüleg tartozik eljárni. Az evangélizáció munkájának tovább folytatása tehát első sorban a rendes lelkész feladata, s neki kell gondoskodni az eszközökről, a melyeknek segítségével a felébresztett hitéletet erősítse. Emez eszközök egyike lehetne a bibliai órák tartása, az erre alkalmas nyilvános helyiségekben, s ezzel együtt a társas élet ápolgatása, a mely a gyülekezet minden tagjára jótékony befolyással lehetne. Míg az evangélizáció az egyház közönyös és aluszékony tagjait ébresztgetné, addig a társaskör a felébredteket és a vizsgálódni szerető lelkeket erősítgetné az istenigéjében és imádkozásban. Az evangélizáció művének tovább folytatása lenne aztán a házaló könyvkereskedés. Midőn a szociáldemokraták lázas sietséggel terjesztik mindenfelé a magok tanait, ezzel szemben a belmissziónak is kötelessége terjeszteni a vallásos irodalom termékeit, hogy így aztán azok se maradjanak lelki táplálék nélkül, a kik körülményeik miatt nem juthatnak a templomba. A fődolog azonban mindenek felett a lelkigondozás. Ha azonban a lelkésznek erre nagyobb gyülekezetekben nem volna ideje — akkor az evangélizáció betetőzésére más tényezőről kell gondoskodnunk. Az evangélizációt kezdi az evangélista, folytatja a lelkész, betetőzi a presbyterium és áltában az egyházi hatóság, és pedig mindenekfelett új lelkészi állások szervezése által, hogy így minden lelkészre nézve lehetővé tétessék a lelki gondozás. Általában arra kell törekedni, hogy egy lelkészre ne essék több 5000 léleknél, mert csak úgy lehet megkövetelni tőle, hogy ismerje minden hívét és foglalkozzék is vele. Ruszkay Gyula, (Vége köv.) jánosi-i lelkész. BELFÖLD. Irodalmi Társaságunk Kolozsvártt. A M. P. Irodalmi Társaság a kolozsvári két testvér protestáns egyház, a kálvinisták és a lutheránusok meghívására, Erdély hires metropolisában, Kolozsvárit tartotta ez évi gyűléseit. Tartott választmányi gyűlést, közgyűlést és a nagy közönségnek szánt felolvasó nagygyűlést. Előre kimondhatjuk, hogy kiváló szellemi sikerrel, miből a közreműködők mellett a kolozsvári rendezőséget, s főleg ennek fejét, dr. Gidófalvi István kir. közjegyző főgondnokot és Kenessey Béla theol. igazgatót illeti a siker oroszlán része. A gyűlésre az ország távolabbi részéből is elmentek egyes tagok. így Szász Károly, Hegedűs Sándor, Szőts Farkas, Szabó Aladár, Hornyánszky Ernő Budapestről; Szánthó János kosdi, Varga László (ki Somogyi Béla kezelő gondnokot is magával hozta), némedi, Földváry László vác-hartyáni, és Szabó Géza ócsai lelkészek Pestmegvéből; Lévay Lajos sárkeresztúri, Mezey Pál mező-eőri lelkészek Dunántűlról; Gergely Károly nagybányai, Zoványi Jenő tisza-földvári, Vadas Gyula csermői, Veres József orosházi ev. lelkész-esperes és szerkesztő Tiszántúlról; dr. Masznyik Endre pozsonyi, dr. Szlávik Mátyás eperjesi főiskolai igazgató-tanárok; a gyűlés többi tagja azonban az erdélyi részekből került ki, elég tekintélyes, de teljességgel nem nagy számmal, mert a közgyűlés tagjai kényelmesen elfértek a theol. fakultás tanácstermében, s a nagygyűlésen megjelent tagok és vendégek másnap sem a bel-farkas-utcai templomot, sem a theol. fakultás igaz, hogy elég nagy dísztermét sem töltötték meg egészen. Részvétel, érdeklődés tekintetében tehát lehet némi csöndes panaszunk úgy az erdély-részi, mint a közel szomszédos tiszántúli tagtársak ellen; de némi mentségükre szolgálhat az a körülmény, ho^y a gyűlés napján (május 31 és június 1.) kissé közel estek a pünkösdi ünnepekhez. Május 31-én d. u. 4 órakor választmányi ülést tartottunk Hegedűs Sándor fáradhatatlan másodelnökünk elnöklete alatt s nyomban utána közgyűlést, mely egész estig tartott. A társaság ügyeiről Szőts Farkas titkár referált. A Társaság szellemi haladásáról örvendetes dolgokat hallottunk. Szépen, áldásosán működik ez a nemes célú irodalmi egyesületünk. Kiadványai, úgy a tudományosak, mint a népszerűek, magas színvonalon állanak. A »Protestáns Szemle* czímű havi folyóiratunk úgy tanulmányaiban, mint egyházi és irodalmi szemléiben a legelső magyar folyóiratokkal kiállja a versenyt. Egyháztörténeti dolgozatai nagy szolgálatot tesznek az irodalomnak. Becses dolgok a könyvkiadványok, a monográfiák is, melyek során a mult évben Zsilinszky M. Vallásügyi tárgyalásainak IV-dik kötetét bocsátotta ki a Társaság. Hasonló elismerés illeti meg a népszerű kiadványokat. Az ötödik évfolyamában járó »Koszorú« füzetek kedvelt olvasmányai népünknek s a nép vallás-erkölcsi emelésére, hitének és egyháziasságának szilárdításában valóságos egyházi missziót végez. Ugyanezt műveli a »Házi Kincsé8