Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-29 / 22. szám
arra, hogy az elidegenülteket az egyházzal kibékítse. Tehát csak olyan lelkészeket vagy laikusokat fogadhatunk el evangélistáknak, a kik szívvvel-lélekkel mieink. Az evangélistában megkívántató külső kellékek egyike aztán a beszélni tudás adománya. Nincs ugyan szüksége fényes szónoki tehetségre, de az igen is szükséges, hogy beszéde legyen kimerítő, folyékony, lebilincselő s hogy a jelenkori műveltség nyelvén tudja tárgyát előterjeszteni, kerülve a dogmatikus szárazságot, de mindenesetre arra törekedve, hogy legyen beszédében keresztyén dogmatika is, s a jelenkor kulturtörekvései és vívmányai az evangélium világításába helyezve az Isten országa szolgálatába állíttassanak. Dr. Müller ugyan roppant széleskörű míveltséget és tudást kiván az evangélistától, a melylyel ez képes legyen a legdistingváltabb közönség várakozása és müvelésének megfelelni. Ezzel szemben azt mondja Márker: nem a tudásban, hanem a hitben, nem a képzettségben, hanem a meggyőződésben van az az erő, a melylyel űgv a mívelteket, mint a míveletleneket meg lehet hódítani az evangéliumnak. Az evangélizáció csak ügy lehet célravezető, ha az evangélista nem magas előképzettséggel indult el pályáján, a melylyel tán tele tömheti a míveltek fejét, de a míveletlenek feje felett átsuhan, hanem ha Isten lelkével megtelve, a szívből szívhez szóló egyéniség erejével igyekszik meghódítani úgy a szegényeket, mint a gazdagokat, mint Pál apostol, a kinek nem az emberi bölcseség kápráztató beszédében, hanem a lelki erő megmutatásában állott az ő prédikálása,'" s a ki nem akart semmi egyebet tudni, hanem csak a Jézus Krisztust, a ki megfeszíttetett. És az evangélium hirdetői bármely korban is csak akkor mutathattak fel kivánt eredményt, ha a hivő lélek melegségével és közvetlenségével prédikálták az evangéliumot. Az evangélistának is ekképen kell a lélek erejével forgatni Isten igéjének fegyverét, és saját hívő lelke tapasztalásaiból kiindulva kell kibékíteni a nyugtalan tévelygőket. Ha ezen az úton nem bír hozzáférkőzni az emberek szivéhez, nem is fog odaférni soha. De akár lelkész, akár laikus legyen is az evangélista, szükség, hogy kellő apologetikai jártassággal bírjon, hogy a felmerülő ellenvéleményekkel diadalmasan tudjon megbirkózni. Ha aztán már tisztában vagyunk az evangélistában megkívántató kellékekkel, az a kérdés, hogy miként kezdessék, folytattassék és végeztessék be az evangélizáció ? Ruszkay Gyula, (Folyt, köv.) jánosi-i lelkész. BELFÖLD. Az okor-szigetvidéki lelkészi kör értekezlete. Az okor-szigetvidéki lelkészi értekezlet f. hó 16-kán B.-Sellyén rendkívüli ülést tartott, melynek két tárgya közül az egyik egy vallásos kézikönyv írására hirdetett pályázat sorsának eldöntése volt, a másik pedig a lelkészi fizetések tovább nem halasztható rendezésének kérdése. A Prot. Egyházi és Iskolai Lap 1895. évi 40. és 51. számaiban ugyanis nevezett értekezlet 200 korona pályadíjat tűzött ki egy olyan vallásos kézikönyvnek szerkesztésére, melynek segélyével a szórványokban, pusztákon lakó s más vallásúak iskoláiba járó, vagy nem is iskolázott ref. gyermekek, hozzátartozóik útmutatása mellett, hitfelekezetünk legsarkalatosabb hitigazságainak ismeretére eljuthassanak, s bennök a vallásos, főként a ref. öntudat felébresztessék és megerősíttessék. A pályázatra két munka érkezett be, t. i. az ^Üdvösség útja* és a »Mennyei Manna« című. Az előbbi, mely kérdések és feleletek helyett történeti előadás és elmélkedések formájába öntött káté, ügy a kevés műveltségű szülőknek tanításra, mint a kiskörű gyermeknek megtanulásra, főként az egyes részek szerkezetének és berendezésének gyakorlatiatlan voltánál fogva, minden egyéb előnyeinek dacára is, merőben alkalmatlannak találtatván, a mult évi aug. ülésen, mint a célnak meg nem felelő, mellőztetni határoztatott. — A másik azonban, t, i. a »Mennyei Manna« című, ámbár ugyanazon gyűlésen, nem annyira gyökeres átdolgozás, mint nagy terjedelménél fogva tetemes rövidítés céljából, szerzőjének visszaadatott, úgy helyes alapgondolata, mint célszerű szerkezeténél fogva, már akkor a célra alkalmasnak jeleztetett. Ezen pályamunka felől, mely újabban átdolgozott és rövidített alakjában »Református kis káté« változott címet nyert, a biráló bizottság most azon örvendetes jelentést tehette, hogy azt úgy helyes munka-beosztása, mint kifejtett iránya és szelleménél fogva a célra megfelelőnek, a kiadásra alkalmasnak és a jutalomra méltónak találta és ítélte. E jeles munkácska ugyanis, mely egy jól átgondolt és kerekded egész, a gyermekek tanítására leghelyesebb módszer szerint kérdés és feleletekben van szerkesztve, és pedig úgy, hogy a megtanítandók élé adott rövid utasítások követése mellett, a csekély műveltségű szülő is iskolázatlan vagy vallásos oktatásban nem részesült gyermekét képes lesz, a leghelyesebb paedagokiai elvek alapján, vallásosan nevelni és oktatni. A tananyag, egy-egy évre beosztva, oly kevés (de azért ennyi is elegendő),, hogy annak megtanítását minden elemi ismeretekkel bíró szülő vagy más tanító könnyen teljesítheti, a hiányzó iskolai nevelést és tanítást pótolhatja, a gyermeket a ref. ker. hitigazságok ismeretére elvezérelheti, s benne a felekezeti öntudatot is felébresztheti és megerősítheti. Szóval e kis kézikönyv oly vezérfonal, mely a kitűzött cél elérésére kiválóan alkalmas. A pályamunka imakönyvi részében, az élet különféle alkalmaira irott s minden korúak által lelki épülettel használható elmélkedések és imák, mint a buzgó vallásos lélek áhítatos ömlengései, a műnek méltó függelékét képezik-Előadási modora egyszerű, világos, vonzó. E munkácska minden lapjáról a vallásos lélekből áradó meleg szeretet lehelletét érezhetni, különös súlyt helyezvén szerző, a mi egyik főcélja, a ref. öntudat felébresztésére és ápolására. Jóllehet e pályamunkát az értekezlet, a bizottság