Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

jelentésének alapján, a célra kiválóan alkalmasnak s a kiadásra és jutalomra méltónak találta: mégis csak a birálók által észlelt, főként alaki hiányok, javítások és módosítások megtétele után jelentette ki kinyomathatónak. A jeligés levélke felbontatván, kitűnt, hogy a Református kis káté szerzője: Morvay Ferencz, az értekezlet elnöke. Az értekezlet a jeles szerzőt lelkes éljenzéssel üdvözölte. Elhatároztatott ez úttal, hogy a Református kis káté 2000 példányban kinyomassák, s annak mint nagy hézagpótló könyvecskének terjesztésére és elárusítására (fűzött példány ára lesz 10 kr.) a megfelelő intézkedések megtétettek. Értekezletünk második tárgyául a lelkészi fizetések rendezésének kérdése volt kitűzve. A nagy egyházi teher miatt beállott, napról-napra mind sűrűbben jelentkező s a f.-baranyai ref. egyházakat pusztulással fenyegető kitérések meggátlásának céljából az okor szigetvidéki lelkészi értekezlet ragadta meg a kezdeményezést, hogy a tovább fenn nem tartható, túlterhes és a mellett igazságtalan lukmarendszer eltörlésével — méltányos, a népesség és vagyoni viszonyoknak megfelelő aránylagos adózási rendszernek mielőbbi életbe léptetését előkészítse. És sikerült is a mintegy 26 tagot számlált értekezleten egyöntetű véleményre jutni arra nézve, hogy a lelkészi fizetési adóreformot célzó indítvány minő elvek alapján terjesztessék a f. hó 23-kán Harkányba épen e végből összehivott rendkívüli e.-megyei gyűlés elé, mely ezt az ügyet tárgyalván, egy hetes bizottsághoz tette át véleményezés végett s a nagyfontosságú kérdés az őszi rendes közgyűlésen fog érdemileg tárgyaltatni.* i r Az erők egyesítésének hatalma. Korunk a számítás korszaka; mindent a szerint mérlegel és ítél meg, a mint a befektetett tőke után kamatokat szedhet. S mivel tudja, hogy minél nagyobb a tőke, akár a szellemi, vagy az erkölcsi, akár pedig az anyagi téren, a melyet kamatoztatni akar, annál nagyobb lehet az osztalék is, a melyet kamat fejében nyer: arra törekszik, hogy az egyesekben és egyeseknél levő szellemi és anyagi erőket tömörítse, hogy ezekből nagy tőkéje s az után minél nagyobb haszna legyen. Egyházi tekintetben ez elvet róm. kath. atyánkfiai valósították meg a legteljesebben. Ők mindent felhasználnak, a mi céljaik elérésére alkalmasnak látszik. Nem válogatnak az eszközökben, csak az eszközök acél szentesítésére szolgáljanak. Náluk pedig a cél: a papi jogok, a papi hatalom gyarapítása. A Szent István Társulattól lefelé, a legkülönbözőbb névvel, jelleggel és céllal bíró társulatok hálózzák be a róm. katholikusok életének világát; de e hálóba be is terelik mindazokat, a kiket szépszó, igéret, fenyegetés és más úton-módon e társulatokba beterelhetnek. * A rendkívüli gyűlésről s az adózási javaslatról jövő számunkban adunk részletes tudósítást. Sserk. A különböző ifjúsági, leány- és másféle egyletek, a majdnem minden faluban meglevő kath. körök, mind olyan eszközök a kath. papság kezében, a melyekkel saját hatalmukat növelhetik s egy oly népet nevelhetnek magoknak, a mely a pap által kiadott jelszóra mint fergeteg indul meg, s a mely aztán kész is, képes is nagy tettek kivitelére. Ez egyesületeket és köröket inkább úgy igyekeznek ugyan feltüntetni, mint a melyek csak a szellemi téren vezetnek, de valójában felölelik ezek a népélet minden nyilatkozatát, sőt a vezetők bírják azt a megnyilatkozásra is, mint a hogy erősen tapasztaltuk ezt a legközelebb lefolyt képviselő választásoknál is. Láttam magam is, holott nem is olvastam róla sokat, hogy a megnyilatkozott papi szenvedély mily fanatizmussal tört ki, s mily hatást gyakorolt az az ezen szellemben nevelt népre; mennyire egy testet képeztek e körök és egyletek sok helyen, hogy a papi palástot védjék s az országházába emeljék. Igaz, sok helyen be is szennyezték e palástot, de a pápa katonái e szennyet csak előnyükre számítják. Távol áll tőlem> hogy ily célzatú egyesületek alakítására csak gondolnék is. Csak azért hoztam fel, hogy példával bizonyítsam az egyesületek, a szövetkezetek hatalmát. A mi egyházunkban is vannak már egyesületek, társaságok, a minők pl. a Prot. írod. Társaság, a Lorántffy Zsuzsánna-egylet, a ref. ifjúsági egyesület, a melyek, hogy komoly és az egyház egyetemére jótékony munkásságot fejtenek ki. azt hiszem senki kétségbe nem vonja. De ezek is inkább szellemi téren működnek, habár egyik-másik, tehetségéhez mérten, az anyagiakban is nyújt segítséget. De meg kell próbálnunk nagyobb kiterjedésben, lehetőleg országszerte, az egyesületek szervezését. És pedig, mert igen nagy az anyagi baj, az anyagiakkal is tegyünk kísérletet, illetőleg elevenítsük föl a régen szokásból kiment, de valamikor megvolt egyesületeket. A mindennapi élet szomorúan bizonyítja, hogy a mi magyar népünk takarékoskodni nem igen tud s a vidéken százával virágzanak az olyan takarékpénztárak és falusi uzsorások, a kik kizsákmányolni törekesznek a nép e gyengeségét. A könnyen megnyerhető hitel, a rövid lejáratú váltók, a hallatlan uzsorakamatok számtalan kis gazdát juttattak már koldúsbotra; a nép költekező gyengeségére spekuláló nyerészkedő takarékpénztárak és szövetkezetek pedig busás haszonnal zárják évi mérlegeiket. Népünk könnyen belemegy az adósság-csinálásba, s mikor fizetni nem tud, a vidéki takarékpénztár, vagy a zsidó kereskedő szívesen segít váltóra, a mely mikor lejár s pénz pedig nincs, benyeli az apai pár hold földet s a szülői kicsiny házikót. Az ilyenek megvédésére nemcsak a társadalomnak, hanem az egyháznak is közre kell munkálnia. Hiszen az egyházi tevékenységnek mind azt fel kell ölelnie, a mi az egyesek és az összes boldogítását magában foglalja. A prot. egyháznak a tudományt, művészetet, ipart, keres-4Á