Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-22 / 21. szám

S miután hazudozásainak egy ily igaznak tetsző alapot tudott szerezni, elkerülhetetlenné vált a vérszomjazó befejezés. Hallgassuk meg csak az igaz egyház eme tagját, a szelíd Jézus azon gyöngéd szolgáinak visszhangját, a kik az áldásos és kedves inquisitiót feltalálták. »Hiszitek, talán hogy az anarchismus és azok a rendszerek, a melyekre alapítva van, továbbra is megtűrhető a polgáriasuk világban? Miután minden észszerű alapot nélkülöző doctrináikat nem lehet úgy megcáfolni, mint valamely tudományos tévedést, és miután e tanok a lélek legalacsonyabb és legerősebb ösztöneihez szólnak: nehéz útjukat állani .... szükséges, hogy e lázadókat más fegyverekkel győzzük le. Az államnak egyesülniük kell a romboló hatalom ellen. A pusztítókat ki kell pusztítani.* Egy kissé hátrább nyíltan megvallja: >Részemről minél tovább gondolkodom e tárgyról, annál kevésbé látom inhumanusnak a halandókat Isten ügyéért] lefegyverezni*. De mintha enyhíteni akarná e rideg szavak hatását, különbséget tesz a barbár és a vallási háborúk között: »A tisztán vallási háború par excellence emberi háború és legtávolabb áll a vadak háborújától. Itt a társadalom tagjai megszűnnek éltüket félteni és egyszerűen az uralomérfjcüzdenek. Balgaság lenne e küzdelmet érdeknélkülinek nevezni, mert a legmagasabb érdekekért folyik az.« Ez a megkülönböztetés méltó a jezsuiták tanítványához. Ilyen formán végzi: »Ti nem bántottatok engem. Pénzetekre nem áhítozom. Csak az bánt, hogy oly tévelygéshez ragaszkodtok, a mely utálatos és emberi lényhez illetlen, s a mely beszennyezi plánétánkat. Ha hozzátok érek, csaknem rnegfertőztetettnek érzem magamat. Ti vagytok legnagyobb ellenségeim; létetek absurdúm, érthetetlen, a gonoszság legmélyéről támadt. Ezeket és ilyeneket mondok magamban, mikor rólatok álmodom lelkem magasabb szférájában. Az illedelmes körökben valaki megjegyzé, hogy a ti ocsmány és gyalázatos tévelygéstek nyugtalanító és félelmetes. Mert a midőn többé nem találom azt gyűlöletesnek, magam is elbuktam. És ha ma még akár gyöngeségtek tudatában, akár pedig természeti hajlandóságtoknál fogva csendességben vagytok, de jöhet idő, a midőn eszméiteket rám akarjátok tukmálni és arra késztettek, hogy elveiteknek megfelelő módon éljek ... Ez eshetőség ellen semmi sem védhet meg jobban, mintha megsemmisülésteket munkáljuk. Ha nem hallgatjátok meg hittéritőinket, katonáink veszik el tőletek azon erkölcsi, bölcseleti és vallásos fogalmaitokat, melyek hazámnak és nemzetemnek csak ártalmára vannak*. Mindez röviden kifejezve azt teszi: »csináljunk egy ujabb szent Bertalan éjt.« Majdnem hihetetlen, hogy valaki így beszéljen egy művelt országban. Ámde a tények azt mondják, hogy azok az érzelmek, melyek e szavakban kifejezést találnak, egyre terjednek. Franciaország legszerencsétlenebb napja leend az, midőn a klerikalismus csakugyan kezébe keríti a hatalmat. A VEglise de Sacre Coeurt (a szt. szív egyházát), mely Parisban betű szerint uralkodik, a papok egy még valódibb uralom emblémájává szándékoznak tenni, azévá, a melyet mohón keresnek és a melyet az ingatag nép hajlandó is nekik átadni. A francia protestáns testvérek megérdemlik, hogy velük érezzünk és imáinkba foglaljuk őket. Az igazság végső diadalma bizonyos, de a harc, az nagyon heves leend. Chr. W. után a.—s. IRODALOM. ** >1848. április 11* a címe annak a 16 oldalra terjedő, ízlésesen* kiállított, csinos kis füzetnek, melyet Földi (Frits) Jenő, háromszékmegyei tanfelügyelői tollnok adott ki alkalomszerűségből. Végig olvasva az érdekes tartalmat, azt látjuk, hogy az alkalmi értéken kivül általános becscsel is bír a hazafias buzgalommal, paedagogiai érzékkel és világos stílussal megírt füzetke. A bevezetés annak szükségességét fejtegeti, hogy ha a növendékekbe nevelés-oktatás és ily alkalomszerűségek által a polgári kötelességérzetet, a törvények tiszteletét, a jogok becsülését és megőrzését s általában az alkotmányszeretetet belé nem csepegtetjük: akkor az iskola egyfelől elmulasztja egyik legfőbb feladatát, mely abban áll, hogy kötelességeiket szívesen teljesítő álampolgárokat neveljen ; másfelől veszélyeztetve lesz az államélet legbiztosabb alapja, melynek fennállása a polgárok kötelességérzetének mélységétől és elevenségétől függ. Az első szakasz hat pontban ismerteti a törvény fogalmát, a törvény szerint való kormányzást, az alkotmány megértését s azt, hogy a magyar nemzet alkotmányos szabad nemzet. A második szakasz 1—12. pont alatt mai alkotmányunkat és az 1848-ki törvényeket ismerteti. A harmadik szakasz, az előbbieknek mintegy megbecsüléséül, szól az 1848. előtti alkotmányról, a nemesi jogok- és kiváltságokról, a nem nemesek helyzetéről, a rendi országgyűlésekről. A negyedik szakasz az 1848-ki törvények szentesítését és kihirdetését adja elő. A záradék az előbbeni négy szakaszban röviden, de velősen foglaltakat mintatanítás-szerűleg és Socrates-féle módszerben tárgyalja, illetve tárgyaltatni kívánja a tanítóval, — lévén a helyes paedagogiai érzékű szerzőnek nem annyira ünneplés, mint inkább ünnepi tanítás a célja. A füzet ára bérmentes küldéssel 12 kr., kapható Sepsi-Szent-Györgyön a szerzőnél. (B. I) ** Krisztus minden mindenekben. Alkalmi és közönséges egyházi beszédek. II-dik kötet. Irta Mindszenti Imre sajó-kazai ev. ref. lelkész. Miskolc, Wagner és Szelényi könyvnyomdája, 1898. Nagy 8-ad rétben 216 lap, tartalmaz 30 beszédet, ára 1 frt 40 kr. Nem sokára ismertetni fogjuk. EGYHÁZ. Egyházi választás. A pesti ágostai evangélikus hitvallású magyar és német egyházközség f. hó 14. és 15-én választotta meg tisztikarát és egyháztanácsát. Közös fölügyelő lett Králik Lajos dr., közgondnok Stephani Lajos, 42*