Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

borzalmasságát még a Dante géniusza sem tudta kellőleg ecsetelni ? Nem lehet-e tehát a minden emberre kiterjedő utolsó ítéletről szólni ? Ha azt a sok fájdalmat, keservet és aggodalmat, a mit kinek-kinek az ő bűne és könnyelműsége egy egész életen át okozott, egy napra foglalja össze magának, nem valami rettenetes, aggasztó, nehéz nap lesz-e az az ő érzületére nézve? Látni való tehát, hogy a világűéletröl szóló képben egy mélységes, igen komoly valláserkölcsi tapasztalat szól hozzánk. A mit az ember a kedély legbensőbb szentélyében érez és átél, azt rajzolja le a végítéletben a végtelenség nagy felületére, hogy így aztán minden ember felfoghassa és megérthesse. Azonban az ókori népeknek a világ elmúlásáról szóló képzetében az elmúlás nem a legvégső állapot, óh nem ; az elmúlt világra egy szebb, dicsőbb világ következik, egy fénynyel teljes világ, mint a persák mondják, a hol az embereknek nem lesz többé árnyékuk, egy dicső tavaszárban úszó világ, mint az ősgermánok mondják, a hol az istenek és emberek virágos réteken élvezik a rég elvesztett ártatlanságot. A biblia nyelvén szólva, a földi Jeruzsálemre menynyei következik, lészen új ég és új föld. De nemcsak a vallásos sejtelem beszél a világ elmúlásáról, hanem beszélt arról az ókori tudomány is. A görög bölcsek, Anaximander, Heraklit, a stoikusok mind megegyeznek abban, hogy a világot egykor tűz fogja megemészteni. Dr. Furrer K. után Ruszkay Gyula, (Folyt, köv.) jánosi-i lelkész. MISSZIÓÜGY. Szövetkezetek alakítása érdekében. Felhívás a lelkészekhez és tanítókhoz.* Motto: »Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a szentlélek vigyázókká tett.< (Apóst. csel. 20. 35. v.) Altalános a panasz az idők mostohasága s a megélhetés nehézsége miatt. Ha valaha, úgy most teljesült be, mondják sokan, a biblia szava: arcodnak verejtékével egyed a te kenyeredet. Eltűnt bizony az a boldog kor, midőn mindenki könnyen megtalálta s kielégíthette életszükségleteit. Sokféle a panasz, mely lépten-nyomon felénk hangzik. De elmondhatjuk: sokféle a kielégíthetetlen vágy is; mely egyiránt kínozza a szegényt, a gazdagot, földmívest és iparost, mely pihenést nem enged s folyton az elégedetlenség bűnét éleszti. Mily sokan telték nehézzé az életet az által, hogy egyszerűségükből kivetkőzve, oly fényűzésnek engedtek helyet egyszerű hajlékukban, mely nincs arányban a csekély jövedelemmel. A 70—80-as években, midőn talán az áldott föld bővebben adta a termést, a gabonának az ára is jó volt, megkedvelték a költekezést, melyről utóbb az alacsony * A szövetkezetek fontos ügyére ismételten fölhívjuk a lelkész és tanító urak figyelmét. Sserk. gabonaárak mellett sem tudtak lemondani s visszalépni a régi elhagyott egyszerűséghez. A mai kivételes magasabb gabona ár nem sokat segít az évek óta adósággal dolgozó kisgazdákon, mert a mellett, hogy kevés termett, ezt is eladták a legtöbb helyen előre. Nagyot változott a kisgazda s iparos helyzete hazánkban 30 év alatt. Megváltozott életmódja, megváltozott élelme és ruházata. Hajdan beőrlött s a barna kenyér is jó volt; ma már a gőzlisztben is válogat. A régi tartós, önmaga készítette szövet helyét, drága közvetítés mellett, silány gyári kelme váltotta fel. Az igények nagyok lettek, a kisgazdától kezdve felfelé; a bevétel a kiadásnak nem felel meg, talán még a régi egyszerűség mellett se volna elég. A kisiparost a gyári olcsó áruk teljesen leszorították a versenyről. Nagy veszély fenyegeti a. gazdaközönséget a cseléd-és munkáshiányban, másfelől ezek túlságos, sokszor igaztalan követeléseikben. Városokba húzódik faluról a munkásnép s cselédség jó része, a hol eddigi gondolatvilágával egészen ellenkező állapotot talál. S ha onnét visszatér falujába, oly eszméket hoz magával, melyek teljesen megzavarják egyszerű népünk gondolkozását. Elégedetlenséget, irigységet, munkátlanságot hoznak falura a városokból visszakerülök. Nekünk, mint az Úr evangéliuma hirdetőinek, ily körülmények s az ebből származó bajok nem kerülhetik el figyelmünket. Sőt elmondhatjuk, ezen téves eszmék s gondolatok ellen hiába való a törvény szigora, hiába a fegyveres erő; csak szeretet nyújtotta kenyér csillapítja le a háborgó szegénységet, a munkáért járó illő bér az elégedetlenséget. Ha látja a szegény betöltve a krisztusi parancsot: egymás terheit hordozzátok, ha nem fordulunk el tőle könyörtelenül nyomorúságában, ha — mint hajdan — az a nagy birtokos, az a jobb módú is kiterjeszti gondját a szegényebbre; ha látja a keresztyén vallás hirdetőitől a készséget, hogy odaadó munkássággal teljesítse Pál apostol emez intését, mely nemcsak a lelkiekre, hanem a anyagiakra is vonatkozik: »Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a szentlélek vigyázókká tett«: akkor nem fordul el egyházától az a szegény szűkölködő egyháztag s nem támad a társadalmi rend ellen. Mindnyájan érezzük, hogy baj van, a viszonyok oly nagyon megváltoztak, hogy valamit okvetlenül tennünk kell, mert máskép hívatlan próféták jelennek meg s ők igyekeznek a maguk ferde észjárása szerint vezetni a népet, vagy mint mondják, segíteni a bajon. Mit tegyünk, ha meg akarjuk tartani a népre befolyásunkat s irányítani akarjuk nemcsak gondolataiban, hanem cselekedeteiben is ?! A sokféle bajra és panaszra úgy egyesek, mint az államok vezetői keresik a gyógyírt, a mentőeszközöket. Ujabban a megyék fáradoznak azon, hogy ezen mentőeszközt megtalálják s keresik, hogy a bomlással fenyegető veszélyes társadalmi mozgalmaknak miként álljanak ellent? A leghelyesebb s legjobban bevált orvosszer a sok közül a: »segíts magadon, Isten is megsegít« elvnek keresztülvitele. Becsületes munka, illő bér s ennek megtakarítása. Vagyis takarékosságra kell szoktatni a népet, arra kell törekedni, hogy keresményéből a legszegényebb napszámos is 10 — 20 krajcárt félre tegyen hetenkint. A pénzkeresmény megtakarításával, megbecsülésével elvonatik a könnyelmű költekezéstől, sőt megtanul nem egy kívánságáról, vágyáról lemondani, egyszerűbb eletmódot folytatni. A gépek mellett néhány hét alatt keres annyit, mint