Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

hajdan hónapokon keresztül ; csakhogy hajdan élelmet is kapott a bér mellett, ma meg a maga kosztján él. Helyette, igaz, pénzt kap, a melylyel azonban bánni az alsóbb néposztály nem tud; nem tudja helyesen beosztani, márólholnapra eltenni. Hogy keresményét megtakaríthassa, vagyis arra az időre tudjon eltenni, midőn keresete nem lesz, erre valók a községi hitelszövetkezetek. A nép gondolkozásának, cselekedeteinek helyes irányt csak ezek adhatnak. Faluhelyen sok 10 krajcárt lehet elvonni a szövetkezetek által a toroktól, melyen egyébként, hol szövetkezet nincs, vasárnap délutánonként sok heti keresmény lefolydogál. Sok 10 krt lehet megtakarítani, a mely szövetkezet nélkül elfogyott volna minden látszat nélkül. Nem hiszem, hogy az az elámított nép, mely most 20 krnyi befizetését hetenkint oly készséggel teljesíti a szociális pártkasszába, holott tudja, hogy azt vissza nem kapja, kellő felvilágosítással szivesebben ne fizetne a szövetkezetbe, a mely azt neki kamatosan visszaadja. S nem kell kicsinyelni a 10 kros heti fizetéseket. Nálunk 5 év alatt 30 ezer forintot takarítottak így meg, a mely összeg, mondanom is fölösleges, az előző 5 évben, midőn szövetkezet még nem volt nálunk, elfolyt, mint hólé, haszon nélkül. A hol szövetkezet van, ott nem fordulhat elő az a szomorú jelenség, hogy a megszorult kisgazda májusban előre eladja még le nem aratott termését. Faluhelyen a lelkészekre, tanítókra tekint a nép szeme, tőlük várja elsősorban a szövetkezetek alakítását s így anyagi jólétének előmozdítását, helyzetének javítását. Mai nap tehát nemcsak a lelki gondozást kell sokkal nagyobb buzgósággal gyakorolnunk, mint eddig; hanem ki kell terjeszteni gondoskodásunkat az anyagiakra is. S valóban a keresztyén felebaráti irgalmasságot gyakorló szeretetnek így leszünk gyakorlói. Ez a leghathatósabb fegyver a társadalmi bajok ellen, melyre isteni Idvezítőnk élete, tanítása, cselekedetei által példát mutat! Ezen keresztyén szeretet gyakorlására hív fel Pál apostol is, mondván: »szükség, ilyen módon munkálódván, az erőtlenekről gondot viselni s megemlékezni az Úr Jézus beszédéről, hogy t. i. ő mondotta: jobb adni másnak, hogy sem venni«. Mily szép munkatér nyilik előttünk, lelkészek és tanítók előtt, népünk anyagi helyzetének javítása körül. Mily fenséges dolog szóval és tettel hirdetni: » Valaki az ő háza népéről és övéiről gondot nem visel, az a hitet megtagadta s a pogánynál alábbvalók Ne feledjük, hogy az anyagi nyomorúság hoz legnagyobb veszedelmet a lélekre s megváltoztatja a lelki világot. Az anyagi bajokkal küzdő gyülekezetek, egyháztagok nem hozhatnak, nem tudnak áldozatokat hozni sem az Űr oltárára, sem közjóra. Az sem lehet reánk nézve soha közönyös, hogy ha birtokváltozás van a községben, kié lesz az? Nekünk arra kell törekednünk, hogy a kisbirtokososztály, a munkásnép szerezze azt meg. S ezt a munkát a szövetkezetek által valósíthatjuk meg. A szövetkezet által valósul meg az igazi keresztyénszociálizmus, mert őrizője lesz egyik ember a másiknak, a szegényebb is megérzi a keresztyén szeretet áldó melegét. Ha látja az a szegény, hogy a vagyonosabb ő érte küzd, fárad, s minden anyagi jutalom reménye nélkül megmenteni igyekszik a bajokkal küzdőt: eloszlik szivéből az irigység, a gyűlölet. Német- és Franciaország, nem is említve Angolországot, a szövetkezetek felkarolása által tették lehetővé a munkásnép, kisgazdák, iparosok fenmaradását. Ki tudja, nem ezáltal vették-e eléjét a szociális forradalomnak? Németország 50 millió márkát bocsátott a szövetkezetek rendelkezésére, hogy olcsón adhassanak pénzt tagjaiknak. Nálunk újabban szinte igérte a kormány a szövetkezetek segélyezését. Mily sokat lehetne nálunk is tenni, ha csak néhány millió forint bocsáttatnék is egyszersmindenkorra a szövetkezeteknek rendelkezésére, ha nem is kamatmentesen, de csekély kamatra. Erkölcsi hatása a szövetkezeteknek elmaradhatatlan. A tagokban felkelti az Önbizalmat, a munkában s józan takarékosságban rejlő nagy erőt. Az uzsora, mely pénzben, árúban ; gabonában faluhelyen, a hol szövetkezet nincs, mindenütt virágzik, megszűnik. Ott, a hol van jóakarat, igyekezet a népben, segíteni baján; ott, a hol bizalmasan feltárják a szomorú helyzetet, melyben a legtöbb falu népe benne van; a hol néhány értelmes megbízható ember található: ott a szövetkezetek megmentőjévé lesznek a népnek. Ezt tapasztaltam községemben és a szomszéd községekben, hol hitel- és fogyasztási szövetkezetek működnek. Nálunk a szövetkezetek előtt virágzott a pénznél az uzsora; 12—15% nem v

°lt ritkaság. Járta az uzsora gabonában, pénzben; ily munkára is kerül vállalkozó majd minden faluban. Kölcsönmagtár alakításával 1887-ben kivettük a legveszedelmesebb uzsorások kezéből a megszorult embereket, 1891-ben hitelszövetkezet által megszüntettük a pénzuzsorát; 1892-ben a fogyasztási szövetkezet által az árúuzsorát. S ez idő óta az előbb eladósodott község kezdett fellélegzeni, szabadabban mozogni. Úgy, hogy ma olyanok vesznek földet, a melynek ára megkétszereződött, a kik erre még tíz évvel ezelőtt gondolni sem mertek. Épen ezért a legmelegebben ajánlom a lelkészek és tanítóknak figyelmébe a szövetkezetek alakítását ott, a hol a népnél megvan a jóakarat. Anglia dicső hadvezére Nelson a trafalgári győzelem előtt azt mondá: »Anglia megvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét«. A tanítóktól s lelkészektől is megvárja nemcsak az egyház, a társadalom, hanem édes magyar hazánk is, hogy tegyük meg kötelességünket, necsak a lelkiekben, de az anyagiakban is. Legyünk őrt állói a gondjainkra bizott nyájnak. Lelkészeiben s tanítóiban bízik legjobban népünk; ne csalatkozzék soha bennük. így tartjuk meg a sokat szenvedett népet a jövő ezredévnek. Hetenként néhány órai munka vár reánk, mely néhány év alatt gazdagon fog gyümölcsözni számunkra; népünk szeretete s hálája kisér bennünket. Én részemről nem bántam meg, hogy híveim lelki gondozása mellett azok anyagi helyzetének javítására is gondoltam. Ne riaszszon vissza senkit az a téves nézet, hogy a hitelszövetkezet a lelkészt esetleg összeütközésbe hozhatja a kölcsön meg nem szavazásokért híveivel: vagy hogy az uzsorások, kik a községben talán a vezérszerepet viszik, megharagusznak reá. A kölcsönöket az igazgatóság szavazza meg, a hol bizony mint eddig tapasztaltam, nem néznek se sógorra, se komára; érzi mindegyik, hogy felelősséggel tartozik. Az uzsorások haragjától, a kik a régi farizeusok utódai s így minden jónak esküdt ellenségei, bizony nincs oka lelkésznek félni, midőn a közérdekért munkálkodik. Ha az uzsorásokat megkérdeztük volna, nem létesül nálunk sem magtár, sem szövetkezet. Hiszen épen ezért a legszebb felebaráti intézmény a szövetkezet, mert ez nem zsákmányolja ki soha a megszorult ember kínos helyzetét, de segít szeretettel, e mel lett kötelezi a segélyezettet pontosságra, takarékosságra terheinek hetenkénti törlesztésére. Lelkészek és tanítók! értsük meg a társadalmat mozgató eszmék fontosságát. A szövetkezeti mozgalmaktól