Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-01 / 18. szám

a 800 frtra való kiegészítés minél előbbi keresztülvitelét, de az állam pénzügyi helyzetére való tekintetből belenyugszik a javaslat propositiójába. Az április 28-ki ülésben, a melyen a javaslat tárgyalása véget is ért, a többség, a miniszter felszólalása után, Madarász módosítása mellőzésével, változatlanul elfogadta a 10. §-t. A 11. §-t Madarász Imre úgy kívánta módosítani, hogy a földbirtoknak a kataszteri jövedelme számíttassék, a terménybeli és munkaszolgáltatás pénzértékét pedig az egyházi és közigazgatási közegek együtt állapítsák meg. Jagics József pedig a mise-stipendiumok és más alapítványok kamatjövedelmeinek felszámításáról szóló pontnál a »jövőben« szó kihagyását indítványozta. A többség a Jagics módosítását elfogadta, a Madarászét ellenben mellőzte. A 12—16. §-okat a ház változatlanul elfogadta. A 17. §-nál Györy Elek azt a módosítást terjesztette be, hogy ha a kiosztás körül ellentét támadna a miniszter és a felekezeti hatóság közt, a felekezeti hatóság a közigazgatási bizottsághoz felebbezhessen. Wlassics nem fogadván el a módosítást, a többség sem fogadta el. A még hátralevő szakaszoknál nem történt felszólalás s végül a miniszter maga ajánlott felvételre egy új szakaszt, a mely szerint a törvény hatálya kiterjed a magyar korona egész területére, tehát Fiúméra is, a Horvát-Szlavon országok kivételével. A ház ez új szakaszt felvette a törvénybe s ezzel a javaslat részletes tárgyalása véget ért. H. I. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A porosz követnek Rómában, a német császár születése napján, az ultramontán érzületű németek körében a pápára mondott pohárköszöntöje erélyes tiltakozásra hívta föl az evang. prot. érdekek szolgálatában álló »Evang. Bund* elnökségét, a melyre aztán Bülow államtitkár sértő hangon válaszolt. Az »Ev. Bund* a porosz követ eljárását »az ev. hitvallás és Poroszország megsértésének* deklarálta, a miben különösen bántó az, hogy a reformációt a Canisius-ünnepelyek alkalmával szidalmazó pápára egy külön ultramontán ünnepélyen, olasz (és nem vatikáni) területen, egy, az olasz királylyal szövetséges prot. fejedelemnek prot. követe mondott pohárköszöntőt. Bülow államtitkár, mint a külügyek vezetője, az »Ev. Bund« elnökségének adott válaszában >a pápa souverainitásával* igazolta a porosz követ eljárását. A német prot. sajtó élénken targyalta a kényes természetű ügyet. »Preuss. Jahrbücher* a porosz követ eljárásában pláne az olasz király elleni demonstrációt lát, s éles hangon ítéli el a Canossába indult porosz politika legújabbi romanizáló törekvéseit. Valóban szégyenletes az és mélyen sértő az evang. hitvallásra, ha Németországban lépten-nyomon tolják a pápás világuralom ultramontán szekerét. Egy prot. államférfiú, ki ad valamit a maga hitvallására és hazafiságára, veszedelmes térre lépett s mélyen sértette a prot. köztudatot akkor, a midőn ultramontán körökben élteti azt a pápát, ki a reformáció eredetét forradalomra, hitet lenségre és erkölcstelenségre vezeti vissza minduntalan a maga türelmetlen encyklikáiban. Végzetes tévedés az, a melyre újabban a porosz politika eljutni volt kénytelen. Ideje volna, ha a porosz politikusok jobban forgatnák Hoensbroech gróf művét az ultramontanismusról. Dicséretes dolog a mi német prot. testvéreinktől* hogy ily éber figyelemmel őrzik és védik evang. hitvallásukat, s csak kívánatos, hogy a Canossába indult veszedelmes politikával a német birodalomban már végre valahára szakítsanak. De az már régi baja a német államkormánynak, hogy Beysehlag szava szerint »a pápaság kedve szerint él és cselekszik*, a mi aztán természetesen sokszor phantastikus követelésekre is ragadhatja a telhetetlen római kúriát. így a német császárnak tervbe vett jeruzsálemi útjához a pápások azt a kívánságukat fűzik, hogy eszközölné ki számukra a szultántól azt a »coenaculum« nevű termet, a melyben állítólag az úrvacsorát szerezte volna Jézus. Ez a coenaculum, melynek tendentiósus meséje a VII. századból való, Jeruzsálem városának egyik fanatikus muhamedánus részében van, s alig hiszszük, hogy a szultán oda ajándékozhatná azt, minden sympáthia mellett is, egy hitetlen giaur-nak. A tendentia világos. Szolgálatokat követel a kúria a császártól a coenaculum kieszközlése és esetleg a tervezett római német prot. templomépítés meghiúsítása tekintetében. Mert hát Róma a história bizonyságai szerint mindig különböző mértékkel mért. Nem tanult; de nem is felejtett. Egy német prot. templomnak Rómában tervezett építése >kihivása volna a pápaságnak*, de tömör prot. vidékeken a pápás templomépítés (p. o. a prot. éjszakon) isteni jogon illeti meg a katholicismust. Hiszszük, hogy a német protestánsok e pápás joggal mit sem törődve, az anglikánusok módjára mielőbb díszes prot. templomot emelnek >az örök városban«. De hát — jegyzi meg Beysehlag — ma Németországban »katholisch ist Trumpf /« Érzi azt Stöeker is, és »Volk* című lapjában »békét és szövetséget hirdet a valódi konservativ és ker. szociális hatalommal*. Tehát nem olyan veszedelmes hatalom az ultramontanismus, mint sokan gondolnák, s legalább is nem olyan, mint a szociáldemokratia. Stöeker a Zóla-pör alkalmából azt írja: »A zsidóság nemzetközi hatalmával zárt phalanx-ban szemben áll a katholicismus nagy nemzetközi hatalma. Ausztriában már is győzelmesen nyomul előre a nagy keresztyén szociális áradat s háttérbe szorítja a zsidóságot. Ugyanúgy indul a dolog Franciaországban és Némethonban. A konservativ katholicismus ellen a maga politikai egységében még Bismarknak sem sikerült a küzdelem. A katholicismus ellen jelen prot. szétszakadozottságunkra való tekintettel mit sem tehetünk. Bármilyen szégyenletes is e dolog a komoly prot. keresztyénre nézve, ellene mit sem tehetünk. A komoly polikusnak számolnia kell a körülményekkel.* Ez volna hát a »Volk« keresztyén szociális programmja, valóságos ördögűzés a Beelzebubbal való szövetségében. Ezek után méltán kérdi Beysehlag 36