Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-17 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség': IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyán f>*ky Viktor kÖTiyvkeres'kedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési áru : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Et/yen szám ára !i(t kr. Ünneprontók. Nagy lelkesedésnek természete, hogy utána nagy lehangoltság következik. S miért van az, hogy én lehangoltnak érezem magam a feltámadás ünnepének elmultán? Már magába, ünneplő érzésembe vegyült az a szomorúság, mely most hangot kér magának, szót követel panaszának. A feltámadás ünnepe »gyászról, halálról« beszélt nekem. A hogy eljártam hazánk fő- és székvárosának fényes útain, ünnepi áhítat helyett, a haszonkeresés lázas munkáját láttam ott. A keresztyén boltok mindenütt nyitva, szegény alkalmazottjaik megfosztva az Ur napjának nyugalmától, húzták a hétköznap igáját, közönyös arccal, közönyös szívvel, mintha ez a nap épenséggel nem tartoznék reájok. És akadt közönség, a mely vásárlásaival segítette ezt a bűnt erénynek láttatni. Az igaz, hogy estére kelvén telve voltak — a mulató helyek, hol az elfásult emberek ugyancsak törekedtek mámorba fojtani] a hót fáradalmait, s üdülést szerezni leiköknek a kenyérérti harc küzdelmei után. Hogy még kirívóbb legyen a dolog, épen most ülik a mi sokat szidott zsidó polgártársaink a kovásztalan kenyérnek (páska) ünnepét. És bár ez ünnep napokig tart, ez a kat'exochen kereskedő nép becsukja a maga boltját, s nemcsak, hogy pihenést ad a maga házanépének, de alkalmat is szerez neki az ő Istenéhez való térésre. Ne mentegesse magát egy ünneprontó se azzal, hogy neki üzleti kára van a pihenés napjából. Mert ez a mentség nemcsak rút, hanem egyszersmind hazug is. A sok ünnepet, tartó, még pedig szigorúan tartó zsidó kereskedő boldogul, gyarapszik. Mert ezer Íziglen jutalmazza meg az Isten azokat, kik őtet szeretik. A legtöbb panasz pedig azoknak a kapzsi kereskedőknek az ajkain van, bukásában beszél, kik még az ünneptől is hasznot akarnak húzni. Mert megbünteti az Úr azokat, kik őtet gyűlölik harmad és negyedíziglen. Ott van az ünnepeket igazán megszentelő Anglia. Van e a világnak hatalmasabb; gazdagabb kereskedő népe mint az angol. De ott meg is szentelik ám az Úrnak szombatját, a pihenésnek napját. Vájjon nem gondolnak-e az ünneprontó munkaadók arra, hogy az ilyen pogánysággal kiölnek alkalmazottaik lelkéből minden idealismust, minden pietást, az isteni dolgoknak minden tiszteletét. Mert ha az a segéd, az az inas látja, hogy nagy emberek előtt mennyire nem jelent semmit az ünnep és Istennek arra vonatkozó parancsa; ő maga ugyan miként tartsa tiszteletben azokat? De ha ettől meg nem riadnak, hogy sokaknak lelkiüdvéről van szó, talán nem lesz közönyös előttük, hogy az ilyen dolgokkal kergetik alkalmazottaikat a bűn, meg a szociálizmus karjai közé. Egy elítélt rab azt mondta egyszer, én itt a börtönben jó vagyok, mert felügyelnek reám. De ha innen kimegyek, tudom, hogy újra csak gonosz leszek, mert nem vigyáz reám senki. Szomorú igazságot mondott ez az ember. Mert mellőle csakugyan hiányzott a mindenütt jelen való vigyázó, az élő Isten. S az ember egytől-egyig olyan. Ha nem vigyáznak rá, elbukik. Már most nem hiszem, hogy el lehetne olyan társadalmat képzelni, a melyben minden emberre egy másik őrködnék; pedig már-már odajutunk. Nem ejtette-e önöket gondolkodóba tisztelt munkaadó urak, hogy mégis csak kell valami okának lenni, hogy napjainkban annyi a hűtelen cseléd, a sikkasztó, csaló alkalmazott? S nem gondolják-e, hogy mikor segítenek alkalmazottaiknak elfelejteni az Istent, a minde-