Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

életével, ma is csak az önszeretet, az önzés adja egyesek szájába a régi tanítványok ama kitörő kiáltását: Uram, tarts meg, mert elveszünk ! A föld érzi az emberi önzés súlyát, s minden pontján, minden országban dúl a Kain és Abel közötti testvérháború, az irigység, mely botot, fegyvert ad ma is a kézbe, hogy az egy mennyei Atyának gyermekei, a Krisztusban megváltott édes testvérek kioltsák egymásnak életét. A keresztyének tudják, vagy legalább tudhatják, mert hiszen kezökben a könyvek könyve, előttük az igazság és szeretet élő példáj ai a Krisztus, hogy mi vezetheti őket egyenként és összesen boldogságra, de az az anyagias, csak a testnek szolgálni törekvő gondolkozás és akarás legyőzi az isteni igazságokat, a szép, jó és igaz követésére hajtó törvényeket, hogy a testi törvények bilincseibe verve, mint ezek rabja, a bűnök fertőjéből hallassa egetverő, Isten ellen zúgolódó kiáltásait. Tudjuk a törvényeket, de nem követjük; előttünk szeplőtlen tisztaságában az égi Icleál, a ki által és után tökéletességre kellene törekednünk, de az Ideált elhagyjuk, megtapodjuk, s helyette aranyborjút követünk és imádunk. A haza, az egyház, az egyesek és az összes emberiség boldogításának magasztos eszméit hordjuk ajkainkon, de oknak gondolatink, érzelmeink ós cselekedeteink mind ellene mondanak, hogy az ámítás fehér lepedőjében kövessük el a legfeketébb cselekedeteket. Sajog, vérzik sok millió seb; éltünk hajóján itt is, ott is léket vágott a harag, irigység, az önzés, de az igazi orvosságot, az igazi szabadítót nem akarjuk megtalálni. Eltünk ott lebeg, ott hányatik a tenger szinén, veretve a feltornyosuló hullámok által, s nem látjuk, nem ismerjük a nyugalom ós boldogság kikötőjébe vezérlő jelző lámpát, az égből alászállott, sugarait ránk árasztó igaz világosságot; mi futunk az emberek által gyújtott pislogó mécs után, hogy az Isten által nemes célokra adott életünket a bűn polypjainak önként dobjuk martalékul. Bizony, talán sohasem volt az eleven halottaknak nagyobb száma, mint ma, a midőn Jairus leányai és a naimi ifjak számára nincs elegendő koporsó, hova őket megjavulás, a bűnből való feltámadás végett elhelyezzék, a midőn a tékozló fiak és a dühöngő Saulok egész serege, Istenét elhagyva, a talentumokat elpazarolva, egy-egy pusztává tett élet roncsaival tekintenek ós szállanak le a sír sötét üregébe; a midőn Lázárok hulláira találunk minden lépten nyomon, s nem a megtört, bűnbánó, hanem a bűnösségükben ós bűnösségükre büszke Máriák megszámlálhatlan sokasága népesíti nemcsak nagyobb városainkat, hanem falvainkat is. Lehet-e hinnünk, szabacl-e remélnünk, hogy a Krisztus egyházának e holt tagjai megelevenülnek, feltámadnak? Én hiszek a csodákban, mert naponként történnek előttem; én hiszem a halottak feltámadását. Az isteni törvények kezdenek tért hódítani az ember életében; a valláserkölcsi élet meggyengült idegei gyógyulnak, erősödnek; a Krisztushoz való vágyakozás jeleit látom a szemekből feltörő könyekben, s az ajkakról el-elleb benő fájdalmas sóhajokban. A puszta, kietlen tél után, az Isten törvényei szerint, tavasz következik; a halál birodalmát a természetben új élet, feltámadás váltja fel; az Isten lelke megelevenít mindeneket. E lélek szeretetteljes lehellete nem hagyhatja érintetlenül az istenképére teremtett embert. A szomorú nagypéntekhez olyan közel van a húsvét fenséges, győzelmi ünnepe! A sötét sírból látom kiemelkedni az élet fejedelmét, a kinek élete van önmagában, a kiről tudom, hogy a kiket ak ar, a Fiú is megelevenít. A halál feletti győzelem ünnepén látom Krisztusomat, homlokán az élet koronájával, s e koronának minden ékszernél ékesebb, minden gyémántnál ragyogóbb tövisszála azon reményemet táplálja, azon hitemet erősíti, hogy a Krisztusban ós Krisztus által a bűnből és halálból feltámadunk. Keresztesi Samu. ISKOLAÜGY. A vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentése a közoktatás állapotáról az 1897. évről. Midőn a vaskos, 396 oldalra terjedő jelentést lapozgatom, úgy érzem magamat, mintha egy óriás nagy, de jól berendezett gyárban volnék, a hol lázas tevékenységgel foly a munka, a hol minden kéz egy cél megvalósításán dolgozik, teljesítve a munkavezetőnek akaratát, a ki mindenütt ott van, a hol jelenléte szükséges, hogy személyes érintkezésével méginkább megnyerje és buzdítsa a munkásokat arra nézve, hogy a rengeteg műhelyben meglegyen az összhang, meglegyen a fő és tagok közt a bizalmas viszony, az egyetértés, a mely egyik legfőbb biztosítéka a sokféle terv, s mégis egy és ugyanazon cél megvalósításának. A könyv megismertet bennünket azon munkával, s a munka egyes szálaival, melyek a közoktatás állapotával foglalkoznak. A miniszter tevékenységet kiván minden egyes tagtól, s e tekintetben, el kell ismernünk, ö maga megy elől jó példával. Az ügyforgalom az utolsó két év alatt 10,000-el szaporodott, 73,000-ről, 83,000-re emelkedett. A miniszter a tankönyv bírálását az újjászervezett országos közoktatási tanács hatásköréből kivette és a