Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-03 / 14. szám

Tiszáninnen 132 lelkész 12,380, Tiszántúl 154 lelkész 16,390, Erdélyben 215 lelkész 23,460 frtot. A közalapi egyszersmindenkori segélyből kapott a Dunamelléken 14 egyház 1300 és 2 lelkész 200 frtot; Dunántúl 29 egyház 1770 és 10 lelkész 450 frtot; Tiszántúl 81 egyház 3980 és 47 lelkész 1940 frtot; Tiszáninnen 35 egyház 2150 és 25 lelkész 1020 frtot; Erdélyben 89 egyház 3760 és 31 lelkész 1230 frtot. A rendkívüli államsegélyek s a közalapi egyszersmindenkori segélyek kiosztásánál, a dunántúli egyházkerület néhány káplánjának folyamodása következtében felmerült az a kérdés, hogy káplánok részesíthetők-e ily segélyekben, vagy nem. A közalapi végrehajtó bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy csupán az olyan káplánok segélvezhetők, a kik egy, s főként leány- és missziói egyházban, önálló lelkészi hatáskörrel bírnak, a tulajdonképeni segédlelkészek pedig nem segélyezhetők, miután a közalap szabályai s a rendkívüli államsegély utalványozása s rendeltetése ezt meg nem engedik. Antal Gábor és Körmendi Sándor a káplánok segélyezése mellett, Szász Károly és Széli Kálmán pedig ellene szólalván fel, a konvent a végrehajtó bizottság álláspontját fogadta el. Végül Sass Béla referálta az egyetemes tanügyi bizottság jelentését, a melynek azonban csak egy részét hallgatta meg a konvent, a másik rész tárgyalását pedig a holnapi ülésre halasztotta. Tudomásul vette a jelentés kapcsán a konvent, hogy a Joó István halála folytán megürült elnöki állásra, a jelen konvent idejéig Antal Gábor püspököt választotta meg a bizottság. Kimondta továbbá, hogy az egyetemes tanügyi bizottság jegyzőkönyvei a kellő számban kinyomassanak s az egyetemes tanügyi bizottság tagjainak, az egyházkerületeknek s a tanügyi bizottságoknak megküldessenek. Elhatározta a konvent, hogy a középiskolai tanterv revíziójára vonatkozólag a gimnáziumok véleményét f. é. június 1-jére bekéri és azoknak alapján az egyetemes tanügyi bizottság a maga véleményét, mint szakvéleményt a kuituszminiszterrel közölni fogja. A tanítóhiány kimutatására szolgáló rovatos ívek még nem érkezvén be minden kerületből, a tényleges hiány kimutatható nem volt; a miért is utasította a konvent a kerületeket, hogy a rovatos íveket a bizottság elnökéhez minél előbb küldjék be. Tudomásul vette továbbá a konvent a kultuszminiszternek leiratát, a melyben kijelenti, hogy a tanítók évközi változását a lehetőleg csökkenteni óhajtja: s a miniszter kívánságára utasította az egyházi hatóságokat, hogy ha a tanító szabályszerű bejelentés mellett mégis távozni akar, bizonyítványait ne tartsák vissza. (H.) Harmadik nap, március 26-án. Legelső sorban is a tegnapi ülés jegyzőkönyve olvastatott fel s hitelesíttetett, a kongrua javaslat felől hozott határozat utolsó részének kivételével, a mely Szilágyi Dezső felszólalása után függőben hagyatott, a végből, hogy precisebben szövegeztessék. Mielőtt a rendes tárgysorozat megkezdődött volna, a kongrua javaslat felől hozott határozat kiegészítéséül Tisza Kálmán egy rendkívül fontos határozati javaslatot nyújtott be az egyházi adózás igazságosabb rendezése s az egyházi adóterhek könnyítésére nézve. E határozati javaslat szerves összefüggésben van a kongrua javaslattal, annak kiegészítését képezi s hivatva van arra, hogy egyházi bajainkat lényegesen orvosojla s elhárítsa azokat a veszedelmeket, a melyeket a kongrua törvény különben létrehozott volna. E nagyfontosságú határozati javaslatnak kinyomatását azonnal elrendelte a konvent s hétfői ülése napirendjére tűzte ki annak tárgyalását. A határozati javaslatot, melyet a konvent hétfői ülésében határozattá emelt, lapunk vezércikkében közöljük. Ezután folytatta a konvent az egyet, tanügyi bizottság jelentésének tárgyalását, a melynek folyamán figyelmébe ajánlotta a konvent a kerületeknek a beteg tanítók helyettesítésének azon módját, hogy ha a betegség rövid ideig tart s az egyházban nincs több tanító, akkor a lelkész vagy segédlelkésze, ha pedig több tanító van, akkor a tanítók helyettesítsék a beteg tanítót. Ha a betegség huzamos, akkor az egyház gondoskodjék a helyettesítésről és pedig lehetőleg ügy, hogy a beteg tanító a helyettes fizetésétől felmentessék. Elhatározta továbbá a konvent, hogy a 15 kros tanttói nyugdíjintézeti járulékok eltörlése iránt felír a kultuszminiszterhez. A gimnáziumi tanárnövendékeknek külön vallás-tanítói kurzusa ügyében, miután az ügy még több tanulmányt kíván, nem határozott a konvent, de határozatára nem is igen van szükség, mert a miniszter ez ügygyei kapcsolatban már kijelentette, hogy miután neki legelső sorban a szaktanári kvalifikációt kell figyelembe vennie, a kinevezésnél, csak azért, hogy az illető az állami és községi gimnáziumokban, esetleg a hittant is taníthassa: a tanár ref. voltára nem tekinthet. Olvastatott továbbá a miniszternek a gimnáziumok állami segélyezésére vonatkozó leirata. E szerint az 1897. évre állami segélyt nyertek: Kisújszállás 11,000 frtot, Mezőtúr 5000 forintot, Nagy-Kőrös 6000 forintot, Szathmár 10,000 forintot, Székelv-udvarhely 7000 frtot, Kolozsvár 4000 frtot, Békés 3000"forintot, Kecskemét 3000 forintot, Zilah, a már nyert 11,000 frton felül még 2000 forintot, Máramaros-Sziget, a már nyert 10.000 frton felül még 2000 frtot, Rima-Szombat még 6000 frtot, Csurgó még 3400 frtot, Sepsi-Szt.-György még 1000 frtot. Tárgyaltatott a békési ref. gimnázium államsegélyszerződésének ügye ; a konvent azonban a szerződést, miután abban a vallástanár fizetése, a konventnek két év előtt e tárgyban hozott végzése dacára, kevesebbre terveztetett, mint a többi tanároké — visszautasította, azzal a határozattal, hogy a vallástanár fizetése a többi tanárokéval egyenlővé tétessék. Felhatalmazta azonban az elnökséget, hogy ha e hiányt a fentartó testület pótolni fogja, a kérvényt helyben hagyja s a kormányhoz felterjeszsze. Ugyanezen ügygyei kapcsolatban, miután a konvent rendelkezése dacára a gimnáziumok a vallástanári fizetéseket még mindig nem mindenütt tették a többi tanárokéval egyenlővé, utasította a konvent a fentartó testületeket, hogy ezt megtegyék s utasította a kerületeket, hogy az eredményről a jövő konventre jelentést tegyenek. Bizony nagyon ideje volt már, hogy a konvent erélyesen lépjen fel ebben az ügyben, mert valóban önmagunk arculcsapása s felekezeti gimnáziumaink felekezeti jellegének megcsúfolása volt eddig, hogy épen a vallástanárt tekintették legkevesebbre! S Békés valóban szégvelheti magát, hogy bár a konvent két évvel ezelőtt kimondta, hogy államsegélyre csak úgy ajánl, ha a vallástanárság szerveztetik s a vallástanárnak rendes tanári fizetés biztosíttatik: a nagy, kálvinista Békés mégis nem átallotta volna a felekezeti gimnázium vallástanárát alábbvalónak minősíteni, mint a többi tanárt! Hát vájjon miben nyilvánul gimnáziumaink felekezeti jellege, ha még mi önmagunk sem becsüljük a vallástanárt annyira, mint a természetrajz vagy földrajz professzorát ?! Hát vájjon fontosabb dolog előttünk, felekezeti gimnáziumainkban, hogy gyermekeink tudják, hogy a Bermudák egy tenyérnyi szigete hány négyzet mértföld s hány félvad ember él rajta, mintsem az, hogy megismerjék az üdvösség nagy