Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-27 / 13. szám

s nagy területen elszóroclott — ev, és ref. gyülekezetek kebelében is mutatkozik. Sőt valóban sürgős intézkedést kiván, hogy a jelenlegi kettős vagy többes papságú és templomú, s még inkább a hívek túlszámával aránytalanságban csak egy templommal ós egy lelkószszel bíró egyházakban, megfelelő számú ós célszerű elhelyezésű új templomok építése által a felszaporodott egyháztagoknak a közönséges isteni tiszteletben való részvétele megkönnyebbíttessék, másrészt pedig a mostani viszonyok és körülmények közt annyira indokolt lelkipásztori gondozás is sikeresebben gyakoroltathassák. Ennélfogva szerintem igenis helyén volna, hogy a jelenleg csak egy közös presbyteriummal ellátott nagy népességű gyülekezetek, az illető városok fekvéséhez képest, polgári. kerületek szerint beosztva, s elkülönített lelkészségek, illetőleg lelkészi állások szerint berendezve, több önálló hitközséggé, vagyis anyaegyházzá alakíttassanak. így például égető szüksége mutatkozik ily kerületekként megosztott berendezésnek s önálló új lelkészségek alakításának a budapest pesti ev. ref. anyaegyháznál, mely a székes-főváros Duna jobb ós balparti, egymástól szerfelett távol eső és szétszórt részeiben jelenleg csak egy egységes gyülekezetet képez, s melynek csak két számbavehető templo mban szorongásig összezsúfolt hívei, a hármas papság mellett is, főleg a nagy ünnepeken, az esztendő utolsó napján tartatni szokott dólesti hálaadó isteni tiszteleten, s az alkalmi és gyászünnepólyeken már szintén életveszély közt jelenhetnek meg s e miatt a híveknek nem csekély száma a templomokból elmaradozni kénytelen. Úgyde ezen kizárólag magyar nyelvű és tősgyökeres magyar nemzetiségű egyház, melynek sem kegyura nincs, sem a milliókkal rendelkező vallásalap támogatására nem számíthat, egyáltalában nincs oly anyagi helyzetben, hogy felszaporodott hívei számára hnzánk fővárosában, saját erejéből, habár szerényebb új templomokat ós parókhiákat emelhessen, hogy a Duna mindkét partját elfoglaló székes-főváros roppant területén, az ó-budai ősi ref. egyháznak is bevonásával, célszerűen beosztott önálló, külön hitközségeket, vagyis új anyaegyházakat szervezhessen s ezeket, tényleges lelkészei javadalmazásának csorbítása nélkül, rendes lelkészekkel illően elláthassa ; mert a budai új templom és parókhia s a'pesti oldal új imaházai s bérelt imahelyiségei miatt annyira el van adósodva, hogy új templomoknak és parókhiáknak, a saját hívei erejéből való fölállítására, sőt még az 1804-ben épült szűk anya-templomának is szintén eládozhatlan megnagyobbítására nem is gondolhat; pedig kézzel fogható, hogy az ev. ref. egyháznak a székesfőváros Duna balparti részén, célszerű elhelyezés mellett legalább is négy s a Duna jobbparti részén, a budai új és az ó-budai régi templom mellett még legalább is egy tágas templomra okvetlenül szüksége volna. Ezeknek létesítése azonban csak úgy lenne eszközölhető, ha az 1848: XX. t.-c. 3. §-ban elrendelt állami segítség valahára kézzelfoghatólag is megvalósulna! íme a róm. kath. hitfelekezet a székes-főváros területén már ez idő szerint is saját templomaival és parókhiális épületekkel ellátott 17 plébániát számlál, s e mellett hívei befogadására a várbeli helyőrségi templom, s a pesti oldalon több szerzetesrendi templom is nyitva áll, és mégis, tagjainak megszaporodása s még célszerűbb egyházi beosztása tekintetéből, épen napjainkban újabb plébániák szervezését s újabb templomok ós parókhiák állítását sürgeti a hercegprímás a városi hatóságnál, mint a róm. kath. egyház kegyuránál. A miniszteri törvényjavaslat 16-ik §-ának kapcsán, a kiegészített jövedelemmel bíró lelkészi álláson előforduló személyváltozás bejelentésének kötelezettségére vonatkozólag felmerül a lelkészözvegyi kegyév, mely a zsinati törvények által is fentartva, a szabályul szolgáló átalános régi gyakorlathoz képest Szent-György naptól Szent-György napig számított egyházi egy évre terjed. Az elhalt rendes lelkész törvényes özvegye, a kegyév tartamáig a papi jövedelem haszonélvezetében — a vele járó teherviselés mellett — nemcsak azon esetben marad meg, ha a lelkészi hivatalt helyettes kezeli, hanem akkor is, ha a megüresedett állás még a kegyév alatt rendes lelkészszel töltetik be. Nézetem szerint ezen személyváltozás ós ennek a vallás- ós közoktatásügyi miniszter által kivánt bejelentése esetében, az özvegyi haszonélvezet jogi természeténél fogva s mert az özvegyi kegyév az elhalt lelkészség papi működésének mintegy folytatását képezi, az elmaradt özvegyet illeti a lelkészi álláshoz kapcsolt kiegészített jövedelem is, mely a beállott szemólyváltozás miatt ugyan lejebb nem szállítható, illetőleg meg nem tagadható, de viszont a lelkészözvegyi kegyév alatt felebb sem emelhető. Egyébként a két felekezetű ev. egyházhoz tartozó országgyűlési képviselőinktől s főrendiházi tagoktól elvárjuk, hogy a miniszteri törvényjavaslatnak az ev. lelkészi karra nézve minél kielégítőbb, méltányosabb, sőt kedvezőbb, az egyházi autonomia tekintetében pedig országos ós egyházi törvényeinknek, valamint történelmi multunknak megfelelőbb módosítása mellett — a már az ideig is mind politikai, mind egyházi lapokban megjelent felszólalások kellő figyelembe