Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

az ág. h. ev. egyh. nyeresége a gör. kath. egyháztól 4, a gör. keletitől 3, az ev ref. egyháztól 19, az izraelita hitfelekezettől 20. Vesztesége a gör. kath. egyházzal szemben 8, a gör. keletivel 1, az ev. ref. egyházzal szemben 27, az unitáriussal 1, az izraelita hitfelekezettel szemben 1. 37 ág. hitv. ev. vőlegény lépett házasságra 1896-ban izraelita menyasszonynyal, és 26 izraelita vőlegény kötött házasságot ág. hitv. ev. menyasszonynyal. Megegyezés létesült az ág. h. ev. egyház javára 20 esetben, az izraelita hitfelekezet részére 1 esetben. Azon 2239 vegyesházasságból pedig, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ev. ref.. megegyezés történt ,381 esetben, melyből 279 esetben az apa, 102 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség, vagy ha úgy tetszik hátrány az ev. ref. egyházra: 177. Megegyezés nem létesült 1858 esetben. Azon 2469 vegyes házasságból, hol a vőlegény ev. ref., a menyasszony róm. kath., megegyezés létesült 621 esetben, melyből 150 esetben az apa, 471 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 321. Megegyezés nem létesült 1848 esetben. Azon 2157 vegyes házasságból pedig, hol az egyik fél ev. ref., a másik fél nem róm. kath., dé más vallású, 146 esetben létesült megegyezés, melyekből 80 esetben az ev. ref. és 66 esetben a más vallást fogják követni a gyermekek. Nyereség: 14. Megegyezés nem létesült: 2011 esetben. Ezen esetekben az ev. ref. egyház nyeresége a gör. kath. egyháztól 30, a gör. keletitől 15, az ág. h. evangélikustól 27, az unitáriustól 1, az izraelita hit felekezettől 7. Vesztesége a gör. kath. egyházzal szemben 42, a gör. keletivel 4, az ág. h. evang. egyházzal szemben 19, az unitáriussal 1. 1896-ban 31 ev. ref. vőlegény lépett házasságra izraelita menyasszonynyal és 27 izraelita vőlegény kötött házasságot ev. ref. menyaszszonynyal. Megegyezés létesült az ev. ref. egyház javára 7 ; az izraelita hitfelekezet részére egy sem. (Folyt, köv.) Homola István. IRODALOM. ** Előfizetési felhivás »A Pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben« című egyháztörténelmi munkára. Hazánk történetében van egy gyászévtizednek nevezett rettenetes korszak (1671—1681), mely véres emlékű a két protestáns egyházra nézve. Az ellenök végkiirtási szándékkal megkezdett üldözés 1674-ben érte el iszonyatosságának tetőpontját, midőn Pozsonyba az e célból felállított vértörvényszék 735 protestáns lelkipásztort és tanítót idézett maga elé 1674. március 5 dik napjára. E törvényszék egyik tagja Kollonics eme jelszavának: »Magyarországot elébb rabbá, azután koldussá, végre katholikussá fogom tenni* — két első része már valósulva volt, az utóbbi még nem. És hogy az üldözés iszonyatosságainak dacára is miért nem sikerült a vértörvényszék célja? azt adja elő e könyv, melynek I-ső füzete már megjelent s kapható a szerzőnél 80 krajcárért. A 11-ik füzet sajtó alatt van, annak ára is 80 kr. Kitűnő tisztelettel Szapáryfalva, február 18-án 1898. Rácz Károly, ev. ref. lelkipásztor. EGYHÁZ. Kormány nyilatkozatok a kongruaj avaslat ügyében. Lapunk vezércikke adja az ág. hitv. evang. egyháznak a kongruajavaslat ügyében a kormányhoz benyújtott memorandumát, e helyen pedig ama fontos kormány nyilatkozatokat közöljük, a melyek az átnyújtás alkalmával elhangzottak. E nyilatkozatok sok tekintetben megnyugtatók, de megvalljuk, hogy aggodalmainkat teljesen eloszlatni mégsem képesek. Reménységünket még a módosithatásra vonatkozó kijelentésekben vetjük s igen óhajtjuk, hogy egyházaink legfőbb hatóságai, előre kifejezett s a kormánynak tudomására hozandó véleményeikkel hassanak oda, hogy a kilátásba helyezett módosítások valóban megnyugtatóvá tehessék a törvénnyé váló javaslatot. Az evang. egyház küldöttsége, melynek tagjai voltak: Sárkány Sámuel, Zelenka Pál, Baltik Frigyes, Gyúr át z Ferenc püspökök, Radó Kálmán, Laszkáry Gyula és Szentiványi Árpád kerületi felügyelők, Horváth Sándor pesti lelkész, dr. Györy Elek, Poszvék Sándor, dr. Schreiner Károly és Sztéhló Kornél egyetemes egyházi ügyész, Radó Kálmán vezetése alatt f. hó 12 én nyújtotta át az emlékiratot Bánffv Dezső miniszterelnöknek, jelezve azokat az aggodalmakat, a melyeket a javaslat az evang. egyház egyetemében feltámasztott. Bánffy miniszterelnök válaszában mindenekelőtt kijelentette, hogy nem akar az egyetemes felügyelő elmaradása felett kritikát gyakorolni és biztosítja a küldöttséget, hogy ép oly szíves jóindulattal fogadta volna az egyháznak az egyetemes felügyelő áltál vezetett küldöttségét, mint fogadja ezt mostan. Az ügyre áttérve, biztosította a küldöttséget, hogy a kormány a lelkészi fizetések kiegészítése tárgyában benyújtott törvényjavaslattal korántsem tekinti leróttnak azon kötelezettséget, melyet a magyar törvényhozás az 1848. évi XX. törvénycikkben a felekezetekkel szemben elvállalt. Kijelentette továbbá, hogy a kormánynak nem volt szán iékáhan a kongrua törvényben tervbe vett segélyezéssel az eddigi összes állatni dotációkat az egyházakkal szemben mintegy megváltani, sőt a kormány kész a törvényben is kifejezést adni annak, hogy a felekezeteknek eddig más címeken nyújtott segélyek e törvény által érintetlenül maradnak; a mely kijelentés által, ha az a törvényben felvétetik, az állami segély állandósága indirekte törvény által biztosíttatni fog. Megengedi azt is, hogy a törvényjavaslat, különösen az ágost. hitvallásúakat illetőleg, még némely aggályokra szolgáltathat okot, de ő és a kormány kész ezen aggályokat a törvényjavaslatnak esetleges módosítása által eloszlatni. Biztosította a küldöttséget, hogy sem neki, sem a minisztertársainak soha eszébe nem jutott a protestánsok autonómiáját korlátozni akarni. Az autonómiát veszélyeztetni látszó intézkedések állami célok által indokoltatnak és a hazafias autonóm egyházaknak ártalmára nem lehetnek. Biztosította végre a küldöttséget, hogy úgy őt, valamint minisztertársait csak azon cél vezette, hogy a szegény lelkészeken mielőbb segítsen és miután neki úgy is még sok utánjárásába és küzdelmébe fog kerülni, hogy ezen törvényjavaslat a sok ellenséges áramlattal szemben törvényre emelkedjék, kívánatosnak tartja, hogy azok, a kik az egyház és a szegény lelkészek érdekét szivükön hordják, ne nehezítsék meg a kormány feladatát. Wlassics kultuszminiszterhez f. hó 13-án nyújtotta be emlékiratát a küldöttség, a melynek tagjai voltak: Radó Kálmán, Laszkáry Gyula és Szentiványi Árpád ker. felügyelők, Baltik Frigyes és Sárkány Sámuel püspö-